FN Blog / Pogátsa Zoltán / Mire nem jó a GDP?
Nyomtatás Betűméret
Mire nem jó a GDP? 2010-09-24 13:52:24
Felzárkózik-e Kelet-Európa? (1. rész.) A sajtó és az EU is a fejlettség mérőszámaként használja a GDP-t. Pedig az egész mást mér. A GDP-ben mért felzárkózás nem sokat ér.

 Az EU és a sajtó is előszeretettel használja a kelet-európai felzárkózás mérőszámaként az egy főre jutó GDP-t. Ezen mutató szerint a teljes újonnan csatlakozott térség felzárkózóban van, az átlagos uniós GDP körülbelül 45%-ról ma már 60% környékére kúszott fel. Az egyetlen kivétel Magyarország, amely az utolsó időszakban visszaesett az uniós átlaghoz képest.

Mindez bizakodásra okot adó hír lenne, ha nem lenne a GDP problémás mutató. Már a mérőszám kidolgozója, az orosz amerikai Simon Kuznets maga is figyelmeztetett a harmincas években, hogy tévedés lenne a hazai összterméket egy ország fejlettségeként, avagy polgárai gazdagságaként értelmezni. A GDP ugyanis a gazdasági kibocsátást méri, azaz hogy mennyi értéket hoz létre egy ország egy adott évben. Ad absurdum egy nagyon gazdag ország is produkálhat nagyon alacsony hazai összterméket - mondjuk egy háború vagy természeti katasztrófa után. És egy nagyon szegény ország is produkálhat magas GDP-t. Hogyan?

Nos a GDP adat nem mond semmit a GDP elosztásáról, felhasználóiról. A gazdasági kibocsátáson alapvető három entitás osztozik: a munkavállalók, a kormány, és a tőke tulajdonosok. A munkavállalók bért visznek haza, az állam adókat von el, a többi marad a tulajdonosoknak. Egy alacsony bérekkel versenyző államban, ahol ráadásul az adók is alacsonyak és csökkenőek, a GDP nagyobb része marad a tulajdonosoknál. Nos, Kelet-Európa pont ilyen térség. Alacsonyak a bérek, adóverseny van. Marad tehát a profit.

Elméletileg ez utóbbi is a gazdaság szereplőit gazdagítja, hiszen végső soron minden vállalkozásnak magánszemélyek a tulajdonosai közvetve vagy közvetlenül. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy hol vannak ezek a tulajdonosok. A globalizáció körülményei között rengeteg olyan gazdaság van, mely nemzetközi befeketetők dominanciája alatt működik. Az ilyen gazdaságok tulajdonosai nem mind hazaiak. Igen jelentős részben a nemzetközi tőzsdéken jegyzett tranznacionális cégek (multik) részvényesei ők. Azaz egy szegényebb országban megtermelt magas GDP jelentős része ténylegesen nem a fogadó gazdaságban csapódik le a helyi munkavállalóknál, az államnál, vagy a hazai vállalkozóknál, nem ott fejti ki multiplikátor hatását, hanem kiáramlik az országból.

Köztudott, hogy Kelet-Európában erős a tranznacionális cégek túlsúlya a gazdaságon belül. Azaz tipikusan olyan gazdaságokról van szó, ahol a GDP emelkedése pusztán azt tükrözi, hogy a gazdasági kibocsátás emelkedik. Nem sokat mond arról, hogy hogyan emelkednek a bérek, az emberek vagyona, megtakarításai, az állami és önkormányzati bevételek, a közvagyon.

Az érdemi felzárkózás mérésére sok egyéb mutatót is használnunk kell.  Blogbejegyzéseinkben kísérletet teszünk majd ezek áttekintésére. Tárgyaljuk a keleti és nyugati foglalkoztatás, jövedelmek, árak, állami bevételek, stb kérdéseit.



Cimkék: GDP, nagyvállalatok/multik
Megosztás
32 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

1. Nagyapa50 2010-09-24 20:27:21
A devizahiteleseket félti szinte folyamatosan a napi sajtó. Érthető, mert nagy a baj, százezrek élete omolhat össze, mert korábban sokan voltak felelőtlenek. Ők is, és azok is, akik a hitelt adták, és azok is, akik engedélyezték a hitelezésnek ezt a formáját tömegesen, a forinthitelek helyett. A jelenleg pozícióban lévők a felelős pozícióban voltakra mutogatnak, valódi elemzést, és a probléma gyökeréig lehatoló megoldást ritkán lehet hallani.

Megítélésem szerint a devizahitelesek baja, hogy az ország adósságállománya nem csak abszolút értékben, hanem a GDP-hez viszonyított arányában is nőtt, és a külföldi hitelezők ezért kockázatosnak ítélik az országot, annak gazdasági helyzetét. Ennek két eredménye van. Az egyik, hogy az ország a hitelezőknek magas kockázati felárat kénytelen fizetni, magas a kamatteher. A 2010 évi költségvetési törvényben kamatkiadásokra 1.165 milliárd Ft és 50 milliárd forint tartalékot terveztek. A költségvetés hiánya 2010. évi költségvetési törvény szerint 870 milliárd forint. A másik, hogy a forint a külföldi fizetőeszközökhöz képest gyengül, azaz egyre több a nyilvántartott adósság tőkerésze is.
A hivatkozott költségvetési törvény szerint a nyugdíjbiztosítási alap egyenlegben van, az egészségbiztosítási alap 69 milliárd forint támogatást kap 2010-ben a költségvetési törvény szerint.

A fentiek azt mutatják, hogy az ország költségvetését nem a szociális kiadások viszik mínuszba, hanem az adósságállomány. Az adósságállomány forintosított értéke nehezen lelhető fel az interneten. Euróban kifejezett nettó adósságállomány hamarabb megtalálható, mint a bruttó állomány forintban kifejezve. Az adósságállományt általában különböző viszonyított értékeivel szokták jellemezni. A viszonyítások, pl. a GDP-hez való viszonyítás is fontos, különösen a hitelezők és a minősítő intézmények szemében, de ezek az adatok elviszik, elvihetik az embert, hiszen a GDP arányos csökkenés bekövetkezhet növekvő abszolút értékű adósságállomány mellett is. Ez pedig a hazai szempontból könnyen eredményezhet félreértéseket.

Legalább magunkat ne csapjuk be. A növekvő abszolút értékű adósságállomány (csökkenő GDP-hez viszonyított érték mellett) növekvő kamatkiadást is jelenthet, ha a kamatszint nem csökken, vagy a kamat csökkenése mérsékeltebb, mint a tőkeállomány növekedése. 20.000 milliárd forint tőke 6% kamat mellett 1.200 milliárd kamatterhet jelent 20.500 milliárd forint tőketartozás 5,91 % kamatszint mellett a költségvetésben 1212,5 milliárdos kiadást jelent. Ez többnyire 1.212,5 milliárdos tőkekivonást is jelent az országból.

Ez a helyzet gyengíti a forintot, s ezt a tendenciát csak erősíti a világgazdasági helyzet mellett egy-egy helytelen nyilatkozat, és a belpolitikai csatározások, az MNB elnökének az a magatartása, melynek során saját érdekeit előbbre helyezi az országénál.

Sajnos, ez a fajta magatartás az ország vezetésében nem egyedi. Az IMF tárgyalások során a regnáló kormány ígéretet tett arra, hogy bevezeti a vagyonadót. Aki egy kicsit is figyeli az országban folyó eseményeket, tudja, hogy mi lett belőle.

Törvényhozóink jelentős része vagy maga is milliárdos, vagy erős szövetségben van a milliárdosokkal, akik a politikai „elit”-nek nevezett réteget finanszírozza különböző csatornákon keresztül, ezért aztán a vagyonadónak nevezett törvény megalkotása előtt nem olvasták el a Magyar értelmező kéziszótárnak a „vagyon” címszó után következő részt.

Ez ugyanis a következőket írja:
Vagyon: természetes és JOGI személyek ingó, ingatlan és vagyoni értékű jogainak összessége.

Ha tehát valaki vagyonadó törvényt akar alkotni, ebből kellett volna kiindulnia. Ha politikai, illetőleg gazdasági és egyéb szempontokat is figyelembe akar venni, akkor is. Annál inkább, mert a volt állami vagyon nagy része jelenleg is az országban van, s többsége ma sem természetes személy vagyonaként, hanem termelő tőke formájában.
A privatizáció során erősen áron alul megszerzett termelő vagyon működtetéséhez az ügyes vállalkozók munkahelyteremtő támogatást, adómentességet kaptak, majd további támogatásként a bankkonszolidáció során a rossznak ítélt hiteleiket a bankok leírták, majd a leírt hiteleket az állam a bankoknak megtérítette, tehát a hazai működő tőke jelentős része visszavezethető volt állami vagyonra, vagy adóforintokra.

Az, hogy a vagyonadó törvény a jogi személyekre nem vonatkozott, igen nagy hiányosság. Részben azért, mert így a vagyon nagy része az adó e formájától mentesült, s így az állam igen nagy bevételtől esett el, részben azért, mert ennek az adónak a megállapítása - a magánkézben lévő vagyontárgyakétól eltérően – igen egyszerű lett volna. A magyar számviteli törvény értelmében a kettős könyvvitelt alkalmazó vállalkozásoknak a pénzügyi év végén elkészített mérleget le kell adniuk az Adóhivatalhoz. A mérlegnek - ugyanezen törvény értelmében - tartalmaznia kell a vagyonmérleget. Az adó alapját nem kell becsülgetni, nem kell saccolni, mert az a vállalkozások mérlegében már megállapításra került, s az APEH-hoz elküldött mérleg alapján az állam rendelkezésére áll. Csak összesíteni kellene.

Közgazdaságilag a termelő vagyonra, a tőkére kivetett adó egyfajta tőkehatékonysági kritérium. Költségvetésre vonatkozó hatása pedig elementáris. Sajnos arra vonatkozóan, hogy mekkora a hazai magánkézben lévő működő tőke, nem találtam adatot, mert úgy tűnik, hogy annak ellenére, hogy az APEH-nál rendelkezésre áll az adat, ennek országos összesítése nem történik meg, vagy csak nem érhető el. Ezért a volt állami vagyon, a megmaradt állami vagyon, és azok egymáshoz viszonyított aránya alapján megbecsültem, a hazai, magánkézben lévő működő tőkét. Becslésem szerint jóval 800.000 milliárd forint felett kell legyen. A hazai KKV-k támogatása, és az APEH munkájának könnyítése érdekében az egy adóalany birtokában lévő vagyont 70-100 millió forintig 0 %-kal adóztatva a hazai lakásállomány nagy része kikerülne az adó, és az ezzel kapcsolatos munka alól.

A fennmaradó, adóztatható vagyonból 4-6.000 milliárd forint adó beszedhető volna. A vagyonadóból befolyt összeg felét az adórendszer korszerűsítésére, egyszerűsítésére kellene fordítani. Megmaradó részéből 500-800 milliárdot fel kellene használni a meglévő államadósság tőkéjének törlesztésére. Jelenleg azért magas a kamatteher, mert fennálló hiteleinket és a kamat egy részét hitelből törlesztettük. Ha elkezdjük visszafizetni a fennálló hitelállomány tőkerészét, olyan pénzből, mely stabilan a rendelkezésünkre áll, s a tőketörlesztés – rendelkezésre álló fedezet révén – hosszan megoldható, úgy a kockázat, s az emiatt felszámított kockázati felár, nem jelenik meg a kamatban, úgy az ország kamatterhe akár a felére is csökkenhet. Így a jelenlegi 1.200 milliárd forintos kamatkiadás 600 milliárdra, vagy alá csökkenne. A következő költségvetésben így még mindig van 2-3.000 milliárd forint. Ebből 1.300-2.000 milliárd fordítható a gazdaság élénkítésére, 870 milliárd pedig arra, hogy a költségvetés ne legyen deficites (a hitelállomány valóban csökkenjen), hanem kis megtakarítással szufficites, vagy 0-s legyen.

A gazdaságélénkítés során elsősorban belső felhasználást kell élénkíteni. Az idei év esőzései megmutatták, hogy halaszthatatlan a hazai vízrendezés, a vész-víztározók és a csatornarendszerek újratervezése, megépítése, karbantartása. Vásárhelyi Pál idejében a Tisza szabályozása során a gátépítés teljes egészében kézimunkával történt. Ásó, lapát, talicska módszerrel. A folyók azokon a területeken lépnek be az ország területére, ahol magas a munkanélküliség. Az itt jelentkező magas munkanélküliségnek nem csak az az oka, hogy kevés az infrastruktúra és a befektetők száma, hanem az is, hogy az itteni munkaerő az un „nem foglalkoztatható” kategóriába tartozik, alacsony képzettsége, funkcionális analfabetizmusa okán. Őket a munka világába csak úgy lehet visszavezetni, ha olyan munkát kapnak, melyeket az alacsony képzettséggel is el tudnak végezni. Ha országos tervezést követően úgy kerülnének megvalósításra a vész-víztározók, hogy a szükséges földmunkákat az érintett önkormányzatok végeztetnék el a fenti módszerrel, és a helyi erőkkel, akkor ennek több nagyon pozitív hatása lenne. Nyilván a földmunkát, a kubikus munkát végzőket, rendes munkáért rendes bérért (mondjuk a minimálbér 1,5 szereséért) kellene foglalkoztatni. A helyi munkavégzés igényességét a helyi foglalkoztatás megalapozhatja, mert silány munka esetén a saját otthonát is veszélyezteti a foglalkoztatott, mind a munkavégzést irányító. A gátépítő, majd a csatornaépítő, később a karbantartó nem csak a munka világában térne vissza, hanem adót is fizetne, de ennél sokkal fontosabb, hogy szinte kizárólag hazai keresletet, helyi keresletet jelentene az adott régióban.

A vész-víztározók megépítése után a víztározók területén a Tisza szabályozása előtti időben folytatott un fokgazdálkodást lehetne csak folytatni, hiszen a terület egy része időszakosan vízjárta terület lenne. A fokgazdálkodásra a területen élőket részben meg kellene tanítani, részben régi foglalkozásokat, rákász, pákász, kosárfonó (vesszőből gyékényből) nádtetőkészítő stb. kellene feleleveníteni. A víztározók és az élő folyó kapcsolata révén nőne a halállomány, s a hagyományos korábbi paraszti életet bemutató, a vész-víztározó területén lévő élő skanzenre turista forgalmat lehet alapozni. A vész-víztározók létesítésének forrása lehet az árvízvédelemre jelenleg tervezett állami keret, a vagyonadóból származó bevétel egy része, rekultivációra megnyerhető EU-s pénzek, a vízgazdálkodással összefüggő pályázati lehetőségek, majd később az idegenforgalom fejlesztésre fordítható alapok.

A komplex tevékenység okán a területen gazdálkodóknak valamely társas vállalkozás keretein belül volna célszerű működniük. E társaságok bevételei között szerepelnének vész-víztározókra vezetett vízből az öntözésre felhasznált mennyiség értékesítése, a gátak fenntartására biztosított állami pénzforrás, a szántóföldi mezőgazdasági tevékenységből, a halgazdaságból, és a turizmusból befolyó bevételek.

S hogyan segíti ez a devizahiteleseket? Ha bevezeti az ország a vagyonadót, közölve annak a költségvetésre, a gazdaságélénkítésre való kihatását, akkor a forint azonnal erősödik, s a korábbi, vagy annál alacsonyabb szinten állandósulva a hitelesek teljesíteni tudják a hitelszerződésben vállalt fizetési kötelezettségüket, a hitelfelvételkor számított teherként.

nyugdíjas közgazdász

« Előző 6    1 2    

Szóljon hozzá!

Blogleírás

Pogátsa Zoltán blogja a globális gazdaságról, az Európai Unióról és benne Kelet-Közép-Európáról.

Pogátsa Zoltán

Cimkefelhő

Egyesült Királyság, , önkormányzatok, szociálpolitika, IMF, jegybank, infláció, Szlovákia, csehország, Olaszország, Szlovénia, Kína, KAP, Ausztria, költségvetés, foglalkoztatás, Németország, Orbán, Románia, Svájc, Offshore, USA, nagyvállalatok, Horvátország, Norvégia, adók, neoliberalizmus, bankrendszer, Izland, szocializmus, fenntarthatóság, EU, piac, Chile, Thatcher, élelmiszerárak, Lengyelország, eurózóna, Görögország, Északi Modell, Svédország, Írország, Finnország, D-Korea, romák, olaj, megszorítás, válság, nyugdíj, Barroso

Keresés

Blogértesítő - Pogátsa Zoltán

Iratkozzon fel az értesítőre és mi az új bejegyzésekről e-mail-t küldünk.

Kapcsolódó hírek az FN-ről

Hirdetés