FN Blog / Pogátsa Zoltán / Alacsony magyar bérek
Nyomtatás Betűméret
Alacsony magyar bérek 2010-09-30 00:01:32
Felzárkózik-e Kelet-Európa? (3. rész) Az Eurostat adatai szerint a kelet-európai bérek alig mutatnak felzárkózást a rendszerváltás óta a nyugathoz képest.

Előző bejegyzéseinkben megállapítottuk, hogy az egy főre eső GDP nem jó mérőszáma a gazdasági felzárkózásnak, illetve azt, hogy a keleti tagállamok árszínvonala lassan felzárkózott már a nyugatihoz. Most azt nézzük meg az Eurostat adatai alapján, hogy hogyan alakultak a bérek. Sajnos az Eurostat nagyon gyenge minőségű információt publikál csak bérszínvonal tekintetében, sokkal gyengébbeket, mint GDP vagy pénzügyi mutatók tekintetében. Az általuk gyűjtött adatok közül legcélszerűbbnek mutatkozik az átlagos éves bruttó keresetek összehasonlítása, azonban sajnálatos módon még ez is erősen felülbecsli például a magyar adatot, hiszen köztudott, hogy a magyar adórendszer nagyobb arányban von el, mint a tipikus nyugati. Azaz az alább közölt adatnál is rosszabb a helyzet.

Mivel van szóródás a kelet-európaiak bérezésében (a legjobban a szlovének, a legrosszabbul, tragikusan rosszul pedig a bolgárok keresnek), ezért szorítkozzunk ismét csak a Kelet-Európában közepesnek mondható magyar adatokra. 2006 az utolsó év, amikorra az Eurostat a béreket összehasonlítható formában publikálja. Ez sajnálatos, jó lenne ennél frissebb számokat is látni. Nos ebben az évben a tipikus magyar munkavállaló körülbelül 7866 eurót vihetett volna haza, ha nem adóztatták volna meg a jövedelmét. Ugyanekkor a tipikus régi tagállambeli foglalkoztatott 36123 eurót keresett volna adó nélkül. Ez azt jelenti, hogy a magyar bérfelzárkózás körülbelül a nyugati bérek 22%-áig vitte fel a magyar béreket a rendszerváltás után tizenhat évvel. Azt gondolom, ez siralmas. Messze elmarad a 65% körüli egy főre eső GDP-s felzárkózási adattól (a teljes EU átlagának arányában), melyre oly előszeretettel hivatkozik az unió.

Jelen blog szerzője szinte hallja a kedves olvasó ellenvetéseit. :)

1. A béreket vásárlóerő paritáson kell értelmezni, azaz meg kell vizsgálni, hogy milyen árszínvonalon költik el a magyarok például béreiket. Nos, ahogy azt bemutattuk, a hazai árak már erősen megközelítik a nyugati árakat, ki-ki vásárlási szokásainak megfelelően már nagyjából egészében felzárkózott árakon vásárol.

2. A másik tipikus ellenvetés, hogy a bérek nem zárkózhatnak fel gyorsabban a termekékenységnél. Ez valóban igaz, ám e tekinetben is erős kétségeink lehetnek. A keletiek termelékenységét vizsgálva az uniós átlaghoz képest azt találjuk, hogy 2006-ban az Eurostat magyar termelékenységi adata 75%-os volt az uniós átlaghoz képest.

A rendkívül alacsony béradatok tehát továbbra is magyarázatot igényelnek.

Ráadásul tegyük hozzá azt is, hogy ezek csak a bérjövedelmek. A kontinens nyugati felén összehasonlíthatatlanul több embernek van befektetése, tőkejövedelme is. Ez keleten csak egy nagyon szűk társadalmi rétegre jellemző. Azaz a valódi rendszeres jövedelmek még ennél is nagyobb különbséget mutatnak.






Cimkék: eurostat, bérek
Megosztás
40 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

5. * 2010-10-02 01:37:50
Kedves Pogi, a brutál alacsony foglalkoztatottság jórészt abból fakad, hogy a képzetlen, vagy "piacképtelen" képzettségű embereknek majdnem lehetetlen munkát adni.

A többség a munkanélküliség vagy az elképesztően rosszul fizetett munka elől menekült a rokkantnyugdíjas státuszba vagy korengedményes nyugdíjba. Azért volt munkanélküli, mert nem volt "piacképes" képzettsége. Bolti eladókkal, raktárosokkal, biztonsági őrökkel és irodai munkára képes érettségizett munkaerővel, bölcsészekkel Dunát lehet rekeszteni. Az egykori téesztagokat azért nem említem, mert a téeszeket rég felszámolták. Szakmunkásokból, műszaki szakemberekből viszont óriási a hiány.

Akik nyugdíjba menekültek, azok ma sem kapnának jól fizető munkát. A "jövedelemtermelő képességük" rendkívül alacsony. Kisebb adóteher mellett azonban többet érne meg foglalkoztatni közülük. A magas újraelosztási arányból következő magas adóteher sokkal magasabban tartja a "lécet", amit át kell ugrania a munkavállalónak és a munkaadónak egy-egy új alkalmazott felvételekor. Pontosan ez az egyik oka az alacsony foglalkoztatottságnak.

De azt is látnunk kell, hogy alacsonyabb adóterhek mellett ugyan többen kapnának elfogadható (persze alacsony) jövedelmet kínáló munkát, ám az általuk előállított termékekből, szolgáltatásokból alig növekedne a GDP, kevés adót fizetnének be, és mindez nem idézne elő látványos gazdasági fellendülést. A munkanélküli segélyekre, illetve a nyugdíjakra persze kevesebbet kellene költeni, de a szóban forgó emberek segélye, illetve nyugdíja közel van a minimumhoz, és a foglalkoztatásuk csak a különféle adók erős csökkentése révén érhető el: e két változás együttes mérlegét nem tudom megítélni, de kizártnak tartom, hogy jelentősen javítaná az államháztartást. (Ezzel együtt persze mindenki jól járna ilyen változással.)

A magyar munkaerő alsó 30%-áról írtam eddig.

A felső 3-5%-a világszínvonalú, sőt! Jól képzettek ("piacképes" a képzettségük), legalább egy nyelvet folyékonyan beszélnek, mozgékonyak és rugalmasak minden tekintetben, napi 9-10 órán át képesek magas teljesítményt nyújtani. Többségük fiatal. Egyetlen területen maradnak el a világtól: kevesen, kelletlenül és elég sikertelenül vállalkoznak közülük.

Sajnos elsősorban nem egyéni elhatározás kérdése, ki melyik sávba sorolható. Sőt, hatalmas társadalmi erőfeszítések árán is csak lassan tolhatók el az említett sávok határai. Mérnököket, szoftverfejlesztőket nem lehet "tonnaszám" képezni, a piacképes szakmák többségéhez érdeklődés, tehetség és kereslet is kell. Mindezek ellenére elsősorban ezen múlik Magyarország jövője. (A "humán tőkébe történő megfelelő beruházásokon".)

Röviden, még egyszer a lényeg: hiába sikerülne "megfelelően magas" szintre emelni a foglalkoztatottságot, kizártnak tartom, hogy ez látványosan javítaná az államháztartást. Ha pedig magasan tartjuk az újraelosztási arányt, akkor ennek következtében magasan kell tartani az adókat.
4. Pogátsa Zoltán 2010-10-01 22:14:45
Kedves *,

az első hárommal egyetértek, de a 4.-el nagyon nem. Miért az 50% feletti újraelosztási arány lenne a magas adók oka? Mért nem az 1. pontod, a brutál alacsony foglalkoztatás? Ezer közgazdasági elemzés bizonyítja, hogy a jó gazdasági teljesítmény nem korellál az állam méretével. Viszont az, hogy kevesen fizetnek adót, és sokakat tartunk el, az teljesen logikusan hozza magával, hogy akik fizetnek, azokból magas adókat kell kipréselnie a magyar pénzügyminiszternek. Többet erről itt: www.fn.hu/makro/20100616/adocsokkentes_ellen/
3. * 2010-10-01 22:07:51
A legerősebb torzítás a tőkeállomány és a GDP összekeverése a számításban, de hirtelenjében nem találtam adatokat. Minden számokkal alátámasztott kiigazítást örömmel elfogadok.

A lényeg: a mai magyar gazdaság 4 fő betegsége: 1) alulfoglalkoztatottság: a rengeteg korkedvezményes és a 800 ezer rokkantnyugdíjassal együtt 30% fölött lenne a valós munkanélküliség (a 800 ezerből kb. 150 ezer a valódi rokkantnyugdíjas), ez mutatja a magyar munkaképes korú lakosság valós gazdasági aktivitásra való képességét 2) erős eladósodottság (a magyar államadósság a GDP közel 80%-a) 3) a magyar vállalkozások gyengesége (a magyar GDP 50%-át külföldi tőkével működő vállalatok állítják elő).4) 50% körüli újraelosztási arány, és az ebből következő elképesztő adóterhek

A viszonylag magas, 75%-os termelékenység önmagában kevés, a felsorolt 4 betegséggel sújtva marad belőle a 22%-nyi bér. Aki ezt megérti, az megértette a mai magyar helyzetet. Aki tolvajokról, a multinacionális cégek kizsákmányoló, kizsigerelő gonoszságáról handabandázik, annak először számolnia kellene megtanulni.
2. * 2010-10-01 20:58:55
A CIA World Factbook becsült adatai szerint (https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/rankorder/2004rank.html) 2009-ben az egy főre jutó GDP Belgiumban 36800, Magyarországon 18800 USA dollár volt. Kerekítsük a belga értéket a magyar kétszeresére, azaz 37600 USD-re.

A magyar újraelosztási arány 50% körüli. A belgát nem ismerem, valahol 30 és 40% között lehet. Legyen 1/3-os, azaz 33,3%-os. Noha a béreket nem számolhatjuk ilyen egyszerűen, első közelítésben az jön ki, hogy a magyar átlagember a 18800 dollár felét, vagyis 9400 dollárt vihet haza, míg az átlagos belga a 37600 dollár 2/3-át, 25067 dollárt. Nocsak, a kétszeres GDP-arányból majdnem 3-szoros (pontosabban 2,67-szoros) bérarány alakult ki, a magyar bér a belga 37,5%-a.

Korrigáljuk adatainkat az adósságszolgálattal (a korábban felvett hiteleink után fizetendő reálkamattal)! Ez évről évre változik, de megbecsülhetjük az átlagos értékét. A magyar államadósság a GDP közel 80%-a, a reálkamatát vegyük 4%-nak, így változatlan államadósság mellett évről évre a GDP 3,2%-át viszi el az adósságunk finanszírozása. A 9400 dollárból így ennek 96,8%-a, 9099 dollár marad, a belga bér 36,3%-a.

A GDP jelentős részét elszívja a külföldi tőkejövedelmek magyar gazdaságból való kivonása (tőkerepatriálás). A magyar GDP mintegy 50%-át külföldi tőkével működő vállalatok állítják elő. A tőkeállományra vetített tőkejövedelmük 20% fölötti, és ha ezt repatriálják, akkor a fenti 18800 dollárból legalább 1880-at visznek haza tőlünk. A 9099 dollárból így 8159 marad, a belga bér 32,5%-a, vagyis kevesebb, mint 1/3-a.

A fenti számítás erősen torzít. Nem a GDP-ből kellene kiindulni, hanem a GNP-ből, és elhagyni abból egy sor összetevőt, melyeknek semmi köze a valós gazdasági teljesítményhez (csak statisztikai okokból veszik bele). Nem tudom, milyen eredményeket kapnánk, de talán látszik, hogy a Eurostat 75%-os termelékenységi adata roppant hízelgő képet fest a magyar valóságról. Ne csak a modern gépsorok mellett termelő magyar és belga munkások termelékenységét vegyük számításba, hanem az elképesztően leszakadt, magas munkanélküliséggel kínlódó magyar vidékek szinte kilátástalan helyzetben küszködő, képzetlen embertömegeit is!
1. Varga József 2010-10-01 08:45:38
Amig a magyar munkaerő, csak a keze munkaját adja el (szakmai tudást nem igénylő, összeszerelő munkák)a bér is csak ennek megfelelő. Ezek az üzemek csak addig vannak itt amig a munkaerö olcso.
« Előző 6    1 2 3    

Szóljon hozzá!

Blogleírás

Pogátsa Zoltán blogja a globális gazdaságról, az Európai Unióról és benne Kelet-Közép-Európáról.

Pogátsa Zoltán

Cimkefelhő

Egyesült Királyság, , önkormányzatok, szociálpolitika, IMF, jegybank, infláció, Szlovákia, csehország, Olaszország, Szlovénia, Kína, KAP, Ausztria, költségvetés, foglalkoztatás, Németország, Orbán, Románia, Svájc, Offshore, USA, nagyvállalatok, Horvátország, Norvégia, adók, neoliberalizmus, bankrendszer, Izland, szocializmus, fenntarthatóság, EU, piac, Chile, Thatcher, élelmiszerárak, Lengyelország, eurózóna, Görögország, Északi Modell, Svédország, Írország, Finnország, D-Korea, romák, olaj, megszorítás, válság, nyugdíj, Barroso

Keresés

Blogértesítő - Pogátsa Zoltán

Iratkozzon fel az értesítőre és mi az új bejegyzésekről e-mail-t küldünk.

Kapcsolódó hírek az FN-ről

Hirdetés