FN Blog / Pogátsa Zoltán / A dél-koreai sikermodell
Nyomtatás Betűméret
A dél-koreai sikermodell 2010-11-10 15:47:05
A G20-ak találkozóját vendégül látó Dél-Korea sok szempontból modell lehetne Magyarországnak. Szinte mindent másképp csináltak, mint mi.

 Kevesen tudják, de az egységes Korea gazdagabb része hagyományosan az északi rész volt. Oda koncentrálódott az 1910 és 1945 közötti Japán megszállás, amely erőteljes iparosítással párosult A testvérháború után megosztott Korea sikertörténete mégis Dél-Korea lett.

1961-ben, nyolc évvel a polgárháboró után Dél-Korea átlagjövedelme $82 volt, kevesebb mint a fele Ghánáénak ($179). Ma Korea a világ egyik leggazdagabb országa. (Ghánáról majd máskor.)

Sokan úgy tartják, hogy a kelet-európai régió jelenlegi gazdasági modellje az ázsiai kistigriseket utánozza. Ez egyetlen egy szempontból igaz: mindkét modell exportvezérelt. Ezen kívül semmi közös nincs bennük. A koreai növekedési modell, ahogy a többi ázsiai tigrisé is, a fejlesztő állam modellje. A koreaiak szinte semmit nem találtak ki maguk, majdnem mindent az egykori megszállótól, Japántól tanultak el. Viszont ezt tökélyre fejlesztették, és körülbelül annyi idő alatt zárkóztak fel a totális nyomorból az első világba, amennyit mi a rendszerváltás óta elvesztegettünk.

A koreai állam saját cégeket fejlesztett ki, nem pedig a külföldi működő tőkére alapozta a növekedést. A társadalom saját belső megtakarításaiból finanszírozta a növekedését, ott senki nem jött azzal a gyenge érvvel,  hogy nincs hazai tőke, kénytelenek vagyunk kifelé privatizálni. Ehelyett volt bennük buddhista türelem a megtakarításra, sokkal alacsonyabb jövedelmi szinten mint a mienk, és konfuciánus szervezettség a fokozatos fejlődésre.

Az állam kifejezetten távol tartotta a külföldi befektetőket. Ehelyett iparágakat nevezett meg, amelyekben saját ipari konglomerátumokat hozott létre (kóreai nyelven: csebolokat). Ezeket a magyar olvasó is jól ismeri: Hankook,Hyundai, Daewoo, Lucky Goldstar, és a leghíresebb, a Samsung (1938-ban alakult, kezdetben halat és zöldséget árult).  Ezeket állami eszközökkel támogatta, K+F-et adott neki, lenyelte veszteségeiket. A konglomerátum gyártó egysége a cégcsoport alapanyag-gyártójától vásárolt, a cégcsoport bankjától vett fel hitelt. Nem pedig a piacról, és legkevésbbé külföldről. A koreaiak hisznek a megrendelések multiplikátor hatásában, azaz hogy a hazai tőke itthon maradva és körbe forogva sokaknak adhat megrendelést, és ezen keresztül megélhetést.

A tőke Koreában egyáltalán nem volt liberalizálva, azt az állam kontrollálta. A koreaiak nem vásárolhattak külföldi termékeket, minimum megrovás, de adott esetben akár komoly büntetés is járt azért, ha például valakinél import cigarettát találtak.

A koreai állam a kitűnő oktatási és kutatási rendszer létrehozásával és támogatásával egyre magasabbra emelte a koreai exporttermékek technológiai színvonalát. Az egykori agrárország először emberi hajból készült parókát és tengeri hínárt exportált, majd gyatra műanyagtermékeket, később koppintott elektronikai egységeket, végül elektronikai csúcstechnológiát, félvezetőket, autókat, és ma már ők adják a világ hajógyártásának 3/4-ét.

Koreában ma az egyik legégetőbb társadalmi probléma, hogy a mindenhova bekötött, szupergyors és filléres internethálózatnak köszönhetően majd félmillió gyerek reggelente úgy megy iskolába, hogy egész éjjel semmit nem aludt. Egész éjjel videójátékokat játszott...online, otthon lévő barátaival.




Cimkék: D-Korea
Megosztás
46 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

14. Pogátsa Zoltán 2011-02-10 00:08:29
Sanya,

Kojima meg van és respekt, de mit kell tudni Akamatsuról? :)
13. sanya 2011-02-09 02:26:09
A fejlesztő állam modelljénél emlékezzünk meg a kiyoshi kojima-ról és Kaname Akamatsu-ról

12. Pogátsa Zoltán 2010-11-15 20:27:40
Kedves Ricardo,

így van, Acemoglu nem sok mindent mond, amit Listék ne mondtak volna. :) Ahhoz képest h Ricardo a neved, egész nyitott vagy a heterodox közgazdaságtanra. :)
11. ricardo 2010-11-15 19:53:57
Persze tudom, hogy mire gondol, kedves Zoltán.
Nem sokban egy éve írtam ezt a kommentet egy másik blogban:
eltecon.blog.hu/2009/11/22/miert_gazdagok_miert_szegenyek/fullcommentlist/1#c7751374 />
10. Ildiko 2010-11-15 11:43:25
Ezek szerint lenne kitől tanulni! Csak észre kellene venni a lehetőséget és látni az utat. Több ország is válságban van, mindenki másképp csinálja, de van akinek sikerül kilábalni, van akinek nem. Azoknak a példáját kéne követni, akiknek sikerül!
9. Pogi 2010-11-15 01:38:04
Ricardo kollega,

kicsit messzire extrapoláltál a doboz cigarettából. :))) Mondok mást: Norvégiában 1956-ig tiltott volt a ruhaimport, 1960-ig pedig az autóimport. Szabad, demokratikus ország.
    1 2 3    Következő 6 »

Szóljon hozzá!

Blogleírás

Pogátsa Zoltán blogja a globális gazdaságról, az Európai Unióról és benne Kelet-Közép-Európáról.

Pogátsa Zoltán

Cimkefelhő

Egyesült Királyság, , önkormányzatok, szociálpolitika, IMF, jegybank, infláció, Szlovákia, csehország, Olaszország, Szlovénia, Kína, KAP, Ausztria, költségvetés, Németország, Orbán, foglalkoztatás, Románia, Svájc, Offshore, USA, nagyvállalatok, Norvégia, Horvátország, adók, neoliberalizmus, bankrendszer, Izland, szocializmus, fenntarthatóság, EU, piac, Thatcher, Chile, élelmiszerárak, Lengyelország, eurózóna, Görögország, Északi Modell, Svédország, Írország, Finnország, D-Korea, romák, olaj, megszorítás, válság, nyugdíj, Barroso

Keresés

Blogértesítő - Pogátsa Zoltán

Iratkozzon fel az értesítőre és mi az új bejegyzésekről e-mail-t küldünk.

Kapcsolódó hírek az FN-ről

Hirdetés