FN Blog / Pogátsa Zoltán / A dél-koreai sikermodell
Nyomtatás Betűméret
A dél-koreai sikermodell 2010-11-10 15:47:05
A G20-ak találkozóját vendégül látó Dél-Korea sok szempontból modell lehetne Magyarországnak. Szinte mindent másképp csináltak, mint mi.

 Kevesen tudják, de az egységes Korea gazdagabb része hagyományosan az északi rész volt. Oda koncentrálódott az 1910 és 1945 közötti Japán megszállás, amely erőteljes iparosítással párosult A testvérháború után megosztott Korea sikertörténete mégis Dél-Korea lett.

1961-ben, nyolc évvel a polgárháboró után Dél-Korea átlagjövedelme $82 volt, kevesebb mint a fele Ghánáénak ($179). Ma Korea a világ egyik leggazdagabb országa. (Ghánáról majd máskor.)

Sokan úgy tartják, hogy a kelet-európai régió jelenlegi gazdasági modellje az ázsiai kistigriseket utánozza. Ez egyetlen egy szempontból igaz: mindkét modell exportvezérelt. Ezen kívül semmi közös nincs bennük. A koreai növekedési modell, ahogy a többi ázsiai tigrisé is, a fejlesztő állam modellje. A koreaiak szinte semmit nem találtak ki maguk, majdnem mindent az egykori megszállótól, Japántól tanultak el. Viszont ezt tökélyre fejlesztették, és körülbelül annyi idő alatt zárkóztak fel a totális nyomorból az első világba, amennyit mi a rendszerváltás óta elvesztegettünk.

A koreai állam saját cégeket fejlesztett ki, nem pedig a külföldi működő tőkére alapozta a növekedést. A társadalom saját belső megtakarításaiból finanszírozta a növekedését, ott senki nem jött azzal a gyenge érvvel,  hogy nincs hazai tőke, kénytelenek vagyunk kifelé privatizálni. Ehelyett volt bennük buddhista türelem a megtakarításra, sokkal alacsonyabb jövedelmi szinten mint a mienk, és konfuciánus szervezettség a fokozatos fejlődésre.

Az állam kifejezetten távol tartotta a külföldi befektetőket. Ehelyett iparágakat nevezett meg, amelyekben saját ipari konglomerátumokat hozott létre (kóreai nyelven: csebolokat). Ezeket a magyar olvasó is jól ismeri: Hankook,Hyundai, Daewoo, Lucky Goldstar, és a leghíresebb, a Samsung (1938-ban alakult, kezdetben halat és zöldséget árult).  Ezeket állami eszközökkel támogatta, K+F-et adott neki, lenyelte veszteségeiket. A konglomerátum gyártó egysége a cégcsoport alapanyag-gyártójától vásárolt, a cégcsoport bankjától vett fel hitelt. Nem pedig a piacról, és legkevésbbé külföldről. A koreaiak hisznek a megrendelések multiplikátor hatásában, azaz hogy a hazai tőke itthon maradva és körbe forogva sokaknak adhat megrendelést, és ezen keresztül megélhetést.

A tőke Koreában egyáltalán nem volt liberalizálva, azt az állam kontrollálta. A koreaiak nem vásárolhattak külföldi termékeket, minimum megrovás, de adott esetben akár komoly büntetés is járt azért, ha például valakinél import cigarettát találtak.

A koreai állam a kitűnő oktatási és kutatási rendszer létrehozásával és támogatásával egyre magasabbra emelte a koreai exporttermékek technológiai színvonalát. Az egykori agrárország először emberi hajból készült parókát és tengeri hínárt exportált, majd gyatra műanyagtermékeket, később koppintott elektronikai egységeket, végül elektronikai csúcstechnológiát, félvezetőket, autókat, és ma már ők adják a világ hajógyártásának 3/4-ét.

Koreában ma az egyik legégetőbb társadalmi probléma, hogy a mindenhova bekötött, szupergyors és filléres internethálózatnak köszönhetően majd félmillió gyerek reggelente úgy megy iskolába, hogy egész éjjel semmit nem aludt. Egész éjjel videójátékokat játszott...online, otthon lévő barátaival.




Cimkék: D-Korea
Megosztás
46 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

8. ricardo 2010-11-14 20:54:54
Egyébként a mondat jobban megnézve nagyon tanulságos. Jóllehet importtilalom volt pl. cigarettára, de azért az embereknek persze volt külföldi cigarettájuk. Mert attól, hogy valami tiltva van még hozzá lehet jutni, csak épp illegálisan és drágán. Persze állami adóbevétel az nincs belőle, a folymatok sem átláthatóak, nem ellenőrizhetőek, ellenben a csempészek köszönik szépen jól meggazdagodtak, meg is volt a tőkefelhalmozás, már van elég pénzük pl. gyógyszert vagy fegyvert csempészni, mert az ugye nagyobb biznisz. Nem a kiskereskedők versenyeznek egymással, hogy melyik tart tovább nyitva meg adja olcsóbban, mosolyog kedvesebben, hanem a csempészek versenyeznek, hogy melyikük tud jobban csalni, meg a gengszterek, hogy melyikük tudja jobban megfélemlíteni a várost meg zsebrevágni a rendőrfőkapitányt. Persze egy olyan szocialista rendszerben, mint amit a posztja sugall nyilván fesz van, és ilyesmi meg sem történhet. A tiltás, az tiltás. Még ha a dohányosok egyébként nem is "preferálják a belföldi vásárlást". Mert gondolom a vevők fogyasztói preferenciájára gondolt, kedves Zoltán, és nem a politikusokéra, vagy épp a sajátjára.
7. Pogátsa Zoltán 2010-11-14 19:51:12
Ricardo,

ez úgynevezett képes beszéd. Nyílván sem lehetőségünk nem lenne rá, se kívánatos nem lenne. Az a mondat annyit akar sugallni, h a teljes tőkeliberalizáció és a belföldi vásárlások nem preferálása lassíthatja a növekedést.
6. ricardo 2010-11-14 19:31:49
"A tőke Koreában egyáltalán nem volt liberalizálva, azt az állam kontrollálta. A koreaiak nem vásárolhattak külföldi termékeket, minimum megrovás, de adott esetben akár komoly büntetés is járt azért, ha például valakinél import cigarettát találtak."

Bravó. Mindenképpen ezt az utat kellene követnünk, de tényleg.
5. Pogátsa Zoltán 2010-11-11 22:45:17
Kedves Tibor,

Korea egy KICSIT nyitottabb gazdasággá vált, miután a Washingtoni Konszenzus erőszakkal kinyitotta az ázsiai válság után. De nem sokkal. A világ legnagyobb külső adóssága meg egyáltalán nem stimmel, 56% per GNI volt a legmagasabb érték a kiugrási időszakban, ez pedig egyáltalán nem mondható magasnak.
4. Tibor 2010-11-11 21:57:48
Hát azért ez egy kicsit felemásra sikerült. Kimaradt belőle, hogy Korea akkor érte el a fejlődése csúcsát, amikor abbahagyta a protekcionista politikát és liberalizálta a gazdaságát. Igaz, az ázsiai mentalitásban ez nem okoz olyan importot mint nálunk. Az is kimaradt, hogy volt olyan időszak, amikor az államadóssága a világ egyik legmagasabbja volt. Szóval, a belső tőke mítosza sem igaz. Ellenben igaz, hogy keményen dolgoznak és gyenge a szociális rendszer. A naciolnalista bezárkózós politikai önmagában nem hoz sikert és az állami központosítás sem. Ha a lakosság nem hoz áldozatokat és nem dolgozik keményen, a gazdaság nincs integrálódva a globalizálódó világba. A hajógyártás pedig kimondottan a fejletlenségre utal.
3. krep 2010-11-11 20:21:32
azért ez nem teljesen korrekt összehasonlítás. egész más volt a magyar társadalomnak az alapja. korea sohase volt liberalizált ország, míg kis hazánk elég komoly iparral rendelkezett, és még (már) a (késő)szocializmusban is viszonylag nyitott gazdaság volt, jelentős ipari exporttal. annyiban azonban helytálló a dolog, hogy pl. a csehek igyekeztek fejleszteni az iparukat - míg az, hogy a ganz vagy az ikarus válhatott volna (újra) világszínvonalú konglomerátummá (a háború előtt kifejezetten ilyen volt pl. a weiss manfréd-csepel, amely konzervtől tankig mindent gyártott). sajnos egy dologban minden rendszerváltó párt egyetértett: a (nehéz)ipart le kell bontani... (sok esetben privatizáció nélkül, egyszerűen csak szétesett)

Szóljon hozzá!

Blogleírás

Pogátsa Zoltán blogja a globális gazdaságról, az Európai Unióról és benne Kelet-Közép-Európáról.

Pogátsa Zoltán

Cimkefelhő

Egyesült Királyság, , önkormányzatok, szociálpolitika, IMF, jegybank, infláció, Szlovákia, csehország, Olaszország, Szlovénia, Kína, KAP, Ausztria, költségvetés, foglalkoztatás, Németország, Orbán, Románia, Svájc, Offshore, USA, nagyvállalatok, Horvátország, Norvégia, adók, neoliberalizmus, bankrendszer, Izland, szocializmus, fenntarthatóság, EU, piac, Chile, Thatcher, élelmiszerárak, Lengyelország, eurózóna, Görögország, Északi Modell, Svédország, Írország, Finnország, D-Korea, romák, olaj, megszorítás, válság, nyugdíj, Barroso

Keresés

Blogértesítő - Pogátsa Zoltán

Iratkozzon fel az értesítőre és mi az új bejegyzésekről e-mail-t küldünk.

Kapcsolódó hírek az FN-ről

Hirdetés