FN Blog / Pogátsa Zoltán / A Kelta Tigris története
Nyomtatás Betűméret
A Kelta Tigris története 2010-11-16 00:33:47
Az ír kiugrás története is egészen más, mint a kelet-európaiaké. Valóban bajban vannak, de nem szabad eltúlozni, hogy mekkorában.
Az alábbi elemzést még akkor írtam, amikor a Kelta Tigris felfelé tartott. Most is aktuális. A végén kiegészítettem a mai problémákkal.


Zöld sziget, Guiness, Bailey’s, ír kávé, James Joyce, Riverdance, kelta misztika, Seamus Heaney, IRA, Sinn Fein, U2, Corrs, Cranberries, Dublin, szeplős vörös hajú gyerekek, barátságos mosolyok, tengerpartok, tiszta mezők és harmonikus vidéki tájak.


Írországnak valóságos kultusza van, itthon is komoly szubkultúrát képeznek azok, akik vonzódnak a markáns, tiszta, barátságos ír kultúrához. Ám tíz-tizenöt év óta van egy újabb oka annak, hogy a világ odafigyel az írekre. Ez pedig nem más, mint az a rendkívüli ütemű gazdasági fejlődés, amelyen ez a kis ország az elmúlt időszakban keresztül ment. Olyannyira sikersztorivá vált, hogy világviszonylatban mintaállam lettek, és mára komoly iparággá duzzadt az úgynevezett „fejlesztési turizmus”, azoknak a tanulni vágyóknak a tömegei, akik el akarják lesni a távol-keleti kis tigrisek mintájára Kelta Tigrisnek elnevezett ír gazdasági csoda kulcsmozzanatait.
Pedig az írek huszadik százada nem ígérkezett sikeresnek. Az 1950-es, 60-as években a gazdaság igen rossz helyzetben volt, a nyomasztó munkanélküliség, a rossz életesélyek és a politikai erőszak miatt az ír társadalom tömegei hagyták el a szigetet azzal, hogy oda soha nem térnek vissza. A hetvenes évek végén az írek elmondása szerint az országban ugyanolyan rossz hangulat uralkodott, mint manapság idehaza. Az emberek úgy érezték, nincs esély a felemelkedésre, a periférikus lét örök sorsukká vált.
Aztán igen hirtelen minden megváltozott. Beindult a gazdasági fejlődés, egyre gyorsuló ütemben, és az írek kezdtek Európa legdinamikusabb felzárkózó országává válni. Sőt, az az Írország, amely 1973-ban a közösségi egy főre jutó GDP átlag 60%-án lépett be az Európai Közösségekbe, fejlődése csúcspontján az Uniós átlagot is messze meghaladta, és (vásárlóerő paritáson) felment 130% felé. Luxemburg után a másodikak lettek az unióban. A kilencvenes években a gazdaság 8-9%-os éves növekedési rátákat produkált. Valami rendkívüli történt, az ország olyan kiugrást hajtott végre alig két évtized alatt, ami egyszerűen sehol máshol nem volt tapasztalható. Míg a többi felzárkózó EU tagállam, Spanyolország, Portugália vagy Görögország alig-alig vagy egyáltalán nem tudták csökkenteni lemaradottságukat, az írek beelőztek. Adott a kérdés: mi a titok? El lehet-e azt tanulni? El tud-e lesni valamit az ír csodából Magyarország?
Mint oly sokszor, most sincs egyetlen csodaszer, a kiugrás egy-két meghatározó és több másodlagos tényezőre vezethető vissza. Talán a legfontosabb tényező, hogy óriási méreteket öltött a külföldi, főleg amerikai működő tőke beáramlása az ír gazdaságba, kezdetben az IT és a gyógyszeriparba, majd később más versenyképes területekre is. Ez a beáramlás mind a mai napig tart, és még a közép-európai államokba áramló működő tőkénél is jóval nagyobb arányú. Ezek a nemzetközi cégek járultak hozzá döntően a gyors fejlődéshez. Ez azonban nem véletlenül történt. Az írek nem abban a formában használták a külföldi működő tőkét, mint a kelet-európaiak. Mi alapvetően az olcsó munkaerőre építünk, a nyugati bérek egynegyedénél, egyharmadánál. Az írek sosem voltak olcsó bérezésű ország, már 73-as belépésükkor is kb. a brit bérek kétharmadánál tartottak, 93-ban pedig a britek legnagyobb megrökönyödésére túlszárnyalták a béreiket. Miért özönlött be akkor az amerikai tőke? Mert jobb volt nekik Írországban termelni, mint Amerikából exportálni az egységes európai piacra. Az az amerikaiak nem az olcsó munkaerő után mentek Írországba, hanem a vámok megkerülése miatt. Ez egyben azt is jelenti, hogy magas hozzáadott értékű termelési fázisokat is odavittek. Dublinban példának okáért egy 13 ezer magas képzettségű embert foglalkoztató pénzügyi központ jött létre.
Bár már 1980-tól alacsony, 10%-os társasági nyereségadót léptettek életbe, ez önmagában nem okozott gazdasági növekedést. A Kelta Tigrisnek nevezett jelenség csak a kilencvenes években ívelt fel, amikor a munkahelyteremtés hozott magával erőteljes gazdasági növekedést. Nem fordítva, ahogy Magyarországon gondolják.
Az írek mind beszélnek angolul. Ebben nem nagyon tudunk versenyezni velük, Magyarországon jó, ha 15% bírja ezt a globális nyelvet.  Ezen felül a kivándorolt íreken keresztül élő kapcsolat alakult ki az amerikai világcégek menedzsmentjével, és ennek a jelentősége sem elhanyagolható.

Az ír társadalom igen fiatal! A gyerekszám itt a katolicizmus miatt sokkal később kezdett csökkeni, mint más fejlett államokban. Az idősebbek kivándorlása és a magas népszaporulat eredményeképpen ma Írország az egyik olyan ország az EU-n belül, ahol a legkedvezőbb az aktív keresők és a passzív eltartottak aránya. Ez azt jelenti, hogy a sok aktív foglalkoztatott kevesebb inaktív eltartottat kell hogy finanszírozzon, azaz több megmarad a bérükből, alacsonyabbak lehetnek az adók és a társadalombiztosítási kiadások, és az ír államnak is több marad fejlesztésre. Ahol kevesebb az idős ember, ott kevesebb nyugdíjat kell fizetni, kisebbek az egészségügyi kiadások, és több ember talál munkát. Azaz a demográfia kulcstényező a gazdasági fejlődésben! Ezt az előnyt nagyon nehezen reprodukálhatnánk, nálunk ugyanis a huszonhét tagú EU-n belül a második legrosszabb ez az arány. A magyar társadalom drámaian elöregedett, beteg, és nagyon kevés aktív munkavállaló tart el nagyon sok inaktívat. Ez pedig igen költséges, és rengeteg extra erőfeszítést igényel.
Megszívlelendő tanulság, hogy az írek nem karba tett kézzel nézték a külföldi tőke országukba áramlását, hanem készültek rá. Mindenekelőtt az oktatás és képzési rendszerük megreformálásával. Az aggasztóan magas munkanélküliségnek ugyanis az egyik oka az volt, hogy a társadalom túlnyomó többsége alacsony képzettségű volt. A kormányok ezért stratégiai prioritásként jelölték ki az oktatást és a képzést, és a fejlesztési pénzek többségét ide irányították. Ezek egyrészt az ír költségvetés saját forrásai voltak, másrészt pedig az Európai Unió támogatásai. E jelentős források segítségével gyökeresen átalakították a társadalom képzettségi szintjét. Kulcsfontosságú tanulság ez Magyarország számára, mint ahogy egy sor más logikus lépés is. Az átalakítás során nem a felsőfokú oktatásra koncentráltak. Úgy találták ugyanis, hogy az egyetemi (Master) végzettségű munkavállalók számára nem igen akadt munka, ők bizonyos értelemben túlképzettekké váltak. Sokkal inkább a szakképzés, a technikusok képzése és a hároméves (Bachelor) egyetemi képzés bizonyult igazán megtérülő befektetésnek az állam számára. Ezek a képesítések gyors elhelyezkedési lehetőséget és jó fizetéseket biztosítottak a végzősök számára. Hamar felszívták őket az országba beáramló külföldi cégek. A képzendő szakmák körét, valamint a képzések tananyagát ezen cégek igényeihez igazították. A fejlesztésért felelős intézmények és a munkaügyi központok folyamatos párbeszédben álltak a befektetőkkel, ismerték azok pontos igényeit, várható fejlesztési irányait. A Bachelor szintre koncentrálás persze nem jelentette azt, hogy ne lennének kitűnő kutatóegyetemei Írországnak  Sőt, két egyetemük is a nemzetközi egyetemi rangsor élbolyában van.  (Kelet-Európából egyetlen egy sincs!) Az alapfokú képzésben igen nagy hangsúlyt fektettek az olyan alapvető készségek fejlesztésére, mint a szervezőkészség, a kommunikációs készségek, a másokkal együttműködés képessége. Egy szóval felismerték, hogy egy modern gazdaságban a legfontosabb tényező a jól képzett társadalom. Szomorúan kell konstatálnunk, hogy Magyarországon ez még nem általánosan elfogadott nézet. Az oktatás finanszírozása nem hogy nem nő, hanem inflálódik, az tanítás jellegének átalakítása nem történt meg, a képzés a munkaerőpiaci igényekre szinte egyáltalán nem reagál, a 3+2-es bolognai rendszer bevezetése késik, a fejlesztési erőfeszítések jelentős része pedig valamilyen okból a szakoktatás helyett a felsőoktatás bővítésére koncentrál. Nem alakult még ki az a felismerés, hogy mennyire kulcsfontosságú terület valójában az oktatás!
Az írek közlekedési infrastruktúrára nem sokat költöttek kezdetben. Az első autópályáikat is csak most építgetik Dublinból különböző irányokba. Ennek az oka ír közgazdász barátaim szerint az, hogy kicsi a sziget, és nincs szomszéd állam. Amit szállítani kell külföldre, azt úgyis vagy repülőre rakják, vagy hajóra. Igazából csak belső szállítás van, erre meg kár lett volna autópályákkal tönkretenni a Smaragd Szigetet. 

De vannak további tanulságok is. Az írek nemzeti szintű bérmegállapodásokat kötöttek, melyekben a közös cél érdekében  kezdetben bizonyos fokú önmegtartóztatásra kötelezték el magukat.  Általában elmondható, hogy az ír társadalomban, a politikai tényezők között jelentős konszenzus alakult ki arról, hogy hol tart az ország, melyek a szűk keresztmetszetek, és az EU elvárásai szerint hét éves terveket fogalmaztak meg konszenzust eredményező viták után, amelyekben mindenki számára egyértelművé tették, hogy a középtávon mik a fejlesztési prioritások. A helyzetelemzés valós, részletes és koherens volt, a prioritások valódi prioritások, és nem kívánságlisták. Nem támogattak minden célt egyformán, egyértelmű fejlesztési irányokat jelöltek ki. Mindezekből igen sokat tanulhatunk. Nem csak az ír fejlődés példája mutatja, hogy mekkora jelentősége van az egyes országok felemelkedésében a nemzeti konszenzusnak, az alaposan kidolgozott, koherens, átfogó és következetesen végrehajtott gazdasági és társadalompolitikai tervezésnek. Szinte minden kiemelkedő ország példája azt sugallja, hogy csupán a piac logikájára alapozva nem lehetséges felzárkózás.
Az írek idő után tudatosan törekedtek arra is, hogy Dublin ne váljon az ország vízfejévé. Kulturális intézményekkel, városszépítéssel igyekeztek a vidéki városokat vonzóvá tenni, annak érdekében, hogy minél több tanult, dinamikus fiatal munkavállaló igyekezzen oda költözni. Rájöttek arra, hogy csak ott alakulhat ki fejlődő gazdaság, ahova a pezsgő zenei, színházi, művészeti és sportélet oda tudja vonzani a gazdaság szereplőit, egy szóval ahol élhető teret tudnak teremteni. A még kisebb települések számára pedig komoly lehetőséget jelentett a turizmus, de csakis azért, mert a tiszta, rendezett ír falvak és táj, a harmonikus vidéki élet messze földön ismertté tette őket. Rendezetlen községekkel, szennyezett tájjal és szomorú lakossággal ez nem megy.
Maga a csodálatra méltó fejlődés egyre több befektetőt és külföldit vonzott Írországba, Dublin és a nagyobb városok nemzetköziesedtek és komoly turisztikai célpontokká léptek elő. A fejlődés lassan visszavonzotta azok egy részét is, akik korábban kivándoroltak. Ezek a „hazatérő galambok” (homing pidgeons) rengeteg tudást, tapasztalatot és kapcsolatokat hoztak magukkal.
Írországnak tehát sok jó adottsága volt, de sokat is tett azért, hogy ezeket az adottságokat kihasználja. Ebből van mit tanulnunk nekünk is. Az írek maguk sokszor hangoztatják, hogy nem az a nagy kérdés, hogy az utóbbi időben hogyan sikerült így összeszedniük magukat, hanem az, hogy ezt előtte miért nem tették? Az ír fejldősét ugyanis hosszú évszázadokon keresztül ellehetetlenítették a britek, akik tudatosan mezőgazdasági gyarmati sorban tartották az íreket. 

A Kelta Tigris mostanság látványosan bajban van. Az eurozónás csatlakozásuk után alacsony kamatkörnyezt alakult ki (akárcsak Görögországban). Ez hatalmas lökést adott az ingatlanáraknak, ami az egekbe emelkedtek. Ez a boom még külföldről is az országba szívta a tőkét. Komoly arányban érkezett írnek álcázott amerikai pénzügyi tőke is. Egyes vélekedések szerint az ír gazdaság sok szempontból ugyanúgy de facto adóparadicsomként kezdett el viselkedni a beáramló tőke szepontjából, mint Málta, Ciprus, vagy Luxemburg. A globális gazdasági válság kirobbanásával aztán ez a boom összeomlott. Írországban hatalmas költségvetési hiány alakult ki, amit a kormány nagyon gyors és radikális visszafogással le is tudott kezelni, nehogy Görögország sorsára jussanak. Ebben élvezte a társadalom támogatását is. Egy ideig úgy nézett ki, hogy a radikális megszorítás megérte, az ír állampapírok megítélése a piacon elvált a görögökétől. Ekkor azonban becsapott a bomba. Akárcsak a görög államnak, az írnak is ki kellett mentenie a bankszektort, mindenekelőtt az Anglo-Irish bankot. Enélkül 12% lett volna a 2010-es államháztartási hiány, ezzel együtt 32%. Ezek a fejlemények ismét a görög pályára lökték vissza az ír állam finanszírozásának megítélését. Kiderült, hogy az ír bankrendszer, a göröghöz hasonlatosan az éves ír GNP 90%-ával tartozik német befektetőknek. Könnyen lehet, hogy az írek lesznek a második ország akiket a görögök után az eurozónának ki kell mentenie.
Talán mindezek után meglepőnek tűnik, de túlságosan nem aggódnék az írekért. Minden komoly problémájuk ellenére csak a 2005 körüli szintre estek vissza, amely még mindig az akkor uniós átlag 120% körüli értékét jelentette. Hol van ez ahhoz képest, hogy 60% körül léptek be 73-ban? A Kelta Tigris térdre kényszerült, de meg nem halt.
 


(Jelen tanulmány egy korábbi változata megjelent a Figyelő című lapban.)

Cimkék: eurózóna, Írország
Megosztás
39 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

20. Gyula 2011-09-07 11:13:31
köszönöm a cikket! többször jártam Írországban még a 2000-es évek elején,nekem tetszett,2006-ban már egy kicsit másmilyen volt Dublin,talán "néhány bolt szegényesebb",de amúgy szeretm azt a légkört ami ott van.

a Magyar állammal pedig az a baj,hogy a sok külföldön élő magyar haza hozza az ott megkeresett pénzt,ezt én talált pénznek mondanám az állam helyében,de meg sem érdemlik,hogy elköltsük itt. Nagy baj,hogy a cégek legalább 95% külföldi és én magyarként nem tudok vállalkozni,mert én a vállakozó vagyok az utolsó aki megkapja a hasznát az "álom"-ból.

példát kell venni és fel kell építenünk magyarország gazdaságát,ha hagyják,ha nem akkor meg ki kell írni a határra,hogy ZÁRVA,BECSŐDÖLT,stb...
19. Pogátsa Zoltán 2010-11-21 21:37:44
Droli,

és még egy valami. 10% nagyságrendjábe tartozó áht hiánya idén nagyon sok mindenkinek van. Az államadóssággal kapcsolatban pedig nagyon fontos, h kifelé vagy befelé áll-e fenn.
18. Pogátsa Zoltán 2010-11-21 21:31:50
Kedves Droli,

elolvastam a posztodat, kösz. Nagyon jó érvelés, de vitatkoznék:
1. Az eredeti 12%-ban is volt már pénzügyi szektor okozta galiba bőven, sőt, főleg az volt.
2. Sem Magyarországon, sem Görögországban nem az állam mérete volt az egyetlen ludas. Lásd erről a HVGben és a Portfolion a cikkeimet, majd itt is írok róla.
17. Droli 2010-11-18 13:35:22
Közben látom, Bogáncs már linkelte :-)
16. Droli 2010-11-18 13:34:50
Kint van a cikk, amit ígérte, követi még egy holnap meg egy szombaton is:
nivo.blog.hu/2010/11/18/pusztan_bankvalsag_van_irorszagban_nem
    1 2 3 4    Következő 6 »

Szóljon hozzá!

Blogleírás

Pogátsa Zoltán blogja a globális gazdaságról, az Európai Unióról és benne Kelet-Közép-Európáról.

Pogátsa Zoltán

Cimkefelhő

Egyesült Királyság, , önkormányzatok, szociálpolitika, IMF, jegybank, infláció, Szlovákia, csehország, Olaszország, Szlovénia, Kína, Ausztria, KAP, költségvetés, Németország, Orbán, foglalkoztatás, Románia, Svájc, Offshore, USA, nagyvállalatok, Horvátország, Norvégia, adók, neoliberalizmus, bankrendszer, Izland, szocializmus, fenntarthatóság, EU, piac, Thatcher, Chile, élelmiszerárak, Lengyelország, eurózóna, Görögország, Északi Modell, Svédország, Írország, Finnország, D-Korea, romák, olaj, megszorítás, válság, nyugdíj, Barroso

Keresés

Blogértesítő - Pogátsa Zoltán

Iratkozzon fel az értesítőre és mi az új bejegyzésekről e-mail-t küldünk.

Kapcsolódó hírek az FN-ről

Hirdetés