FN Blog / Pogátsa Zoltán / Mért magas a magyar infláció?
Nyomtatás Betűméret
Mért magas a magyar infláció? 2010-12-21 13:57:56
A monetáris politika a magas magyar inflációból indul ki. Ám az a régióban sehol nincs ilyen magas, az évek óta tartó infláció targetálásnak és a recessziónak már rég le kellett volna nyomnia.

 Az újév várható következő konfliktusa a monetáris politika környékén bontakozik majd ki. Az évek óta tartó monetáris politika támogatói abból indulnak ki, hogy ha Magyarországon újra és újra feléled az infláció, akkor a jegybank feladata az irányadó kamatláb emelésével annak leszorítása. Ez a szakpolitikai stratégia az infláció targetálás. A gyakorlat kritikusai azonban azt mondják, hogy a jegybank feleslegesen magasan tartja a kamatlábat, ezáltal ellehetetleníti a magyar vállalkozók profitabilitását. A stratégi hívei attól tartanak, hogy ha a jegybankra rákényszerítenék a kamatlábak csökkentését, akkor elszabadulna az infláció.

Az egész vitában van azonban egy alapvető ismeretlen. Látni kell, hogy a kelet-európai térségben szinte mindenhol elfogadhatóan alacsony szintre csökkent az infláció, csak Magyarországon marad tartósan magas szinten. Ráadásul közgazdasági alapösszefüggés, hogy recessziós időszakban kifejezetten alacsony szintre kéne zuhannia az inflációnak. Nos, ez sem történt meg. Attól tartok elhanyagoltunk valamit: alapvetően nincs igazán jó magyarázatunk arra, mért ragadt meg makacsul magas szinten az infláció Magyarországon.

Természetesen minden kamatemelésnél lehet éppen aktuális inflációs nyomást okozó tényezőket találni (most éppen az energiaárak, az élelmiszerárak, stb.). De nekünk olyan tényezőket kellene találni, amely egyrészt konzekvensen jelen van 6-7 éve, másrészt pedig a régió többi részére nem hat, hiszen ott sikerült leszorítani az inflációt. Ilyet viszont igazából nem nagyon tudunk felmutatni. Kérdés tehát, hogy mekkora lehet egy infláció targetáló politika sikere, ha nem tudjuk a tartósan makacs infláció igazi okát.

Félő, hogy a tartósan magas magyar inflációnak valamifajta önbeteljesítő profécia jellege van. Mivel tartósan magas volt eddig is, ezért újra és újra beépítenek a bérvárakozásokba is pár százalékot, ettől ténylegesen magas is marad, ettől viszont ismét beépítik. Azaz klasszikus ár-bér spirál lehet a jelenség közepében. Ezt megtörni viszont infláció targetálással nem lehet, hiszen a növekvő kamatlábak magasabb inflációt sugallnak a piacnak. Azaz magának a kamatpolitkának is lehet infláció felhajtó hatása.

A dolgot tovább bonyolítja, hogy eddig igazából az infláció targetálás stratégiája nem lett érdemben tesztelve. Ennek fő oka, hogy magas államháztartási hiányok esetén (Magyarországon egy évtizede ez van) a jegybanknak nincs más lehetősége, mint magasan tartani a kamatlábat, egyébként újrafinanszírozhatatlan lenne az államadósság. Eddig ez is történt. Azaz érdemi infláció targetálást nem lehetett csinálni. A stratégia idéntől tesztelődne élesben igazándíból, hiszen relatíve alacsony, sőt, várhatóan egy ideig fenntarhatóan alacsony lett az államháztartási hiány. (Azért persze ezt se túlozzuk el. Az alacsony növekedés miatt még az adósságpályánk kivetítése még mindig nővekedő, és 2013-tól a hirtelen megugró refinanszírozási igény miatt ismét komoly baj lehet. Addig kellene jelentős növekedést produkálni. Viszont időközben megint visszatértünk a 2008 előtti helyzethez, azazhogy a piacok ismét nem adnak objektív feedbacket, mert az ameriakai Quantitative Easing 2. akkor likviditást nyomott a piacokra, még a magyarra is, hogy befektetési keresleti kényszer van.) Azaz a kamatpolitika elsődleges megalapozója az infláció alakulása lett.

Két kérdés azonban felvetődik. Az első, hogy ha nem a gazdaság egészében van infláció, csak egy részében, akkor nem helyesebb-e ezt lokálisan kezelni? Amikor az ír gazdaságban például az ingatlanbuborék miatt magas infláció volt de csak az ingatlanszektorban, ezt lehetett volna például szabályozással kezelni. Egy ár-bér spirál esetén lehetne kamatpolitika helyett bérmegállapodásokkal csillapítani az inflációt.

És ezzel összefügg a második probléma. Nem dobunk-e ki többet növekedési áldozatban az infláció targetálás szőnyegbombázásával, mint amennyit nyerünk az infláció estleges leszorításával? Amiről ráadásul nem tudjuk, hogy mennyire sikeres?


Cimkék: infláció, jegybank, bankrendszer
Megosztás
17 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

6. * 2010-12-23 02:24:20
Kedves Pogi, ez a két szám nem mond el mindent. A folyó hiány, a felhalmozódott adósság szintje, az adott évben esedékes törlesztések, az általad kihangsúlyozott inflációs várakozások összadódnak a mindenkori kormány, illetve a jegybank lépéseinek hatásával.

Ez már 6 tényező, de az első 3-at szorozzuk meg 3-mal, mert mint kp is említette, a túlköltekezés a magyar háztartásokra, az önkormányzatokra és az államra is jellemző.

Vagyis 3*3+3 = 12 belső tényező hatása alakítja az inflációt, amihez hozzá kell adnunk a külső tényezőket. A recesszió ellenére Magyarország esetében az olajárak meredek emelkedése eleve erősen emelte az árakat az utóbbi években. A fogyasztói árindexbe a mezőgazdasági árak alakulása is erősen beleszól az élelmiszereken keresztül.

Mindezeket és további tényezőket figyelembe véve a Költségvetési Tanácshoz hasonló szakértők által elkészített modellek hozzáértő elemzése alapján mondhatnánk bármi határozottat arról, mi mennyire járult hozzá a magyar infláció mértékéhez az elmúlt években.

Egy biztos: takarékos gazdálkodás (háztartások, önkormányzatok, kormány) és alacsony adósságszint esetén az infláció sokkal alacsonyabb lett volna.
5. Pogi 2010-12-22 17:42:10
Kedves * s kp,

az áht hiány 11% környékéről jön le 3.8%ra, jövőre talán 3 alá. Ennyivel nem növekedett messze a lakosság eladósodottsága, azaz a fiskális alkoholizmus összességében radikálisan csökkent a 2008-2011 időszakban. RÁadásul recesszió is van. Mindezek alapján az inflációnak radikálisan csökkenie kellett volna.
4. kp 2010-12-22 10:48:24
*-nak nagyjából igaza van. Annyival kiegészíteném, - és ez a Te felvetésedre is válaszol, Pogi - hogy a fiskális alkoholizmus nem csak az államra, hanem a polgáraira is jellemző... Azokban az időszakokban, amikor a kormány -kissé- visszafogta a pénszórást, a "zemberek" folytatták, mert nehogy má' alábbadjuk. (Új autó kell, ha 120 havi hitelre, 0 önerővel, akkor is... meg kell a LCD tv is, stb9

Kissé jobban a lényegre koncentrálva:
Ha megnéznénk az ország "összesített nettó érték"* pozicióját mondjuk a rendszerváltás környékén, szerintem pozitív lenne... Ha megnézed ma, nem kérdés, hogy negatív, nem is kicsit. MINDEN területen romlás van: nem csak az szemmel látható államadósság (incl. önkorm) nőtt sokszorosára A) gyakorlatilag minden valamirevaló állami/önkormányzati vagyont eladtak (ugy ahogy annyiért amennyiért most nem ez a téma...) és az az pénz már sehol sincsen, B) a lakosság is - az esetleges megtakarítások elköltése után - csilliárd forint hitelt vett fel fogyasztási (jövedelmet nem termelő) cikkekre...
Ez a 3 forrás (és lehet, h. nem teljes a felsorolás?) mind a ténylegesen megtermelt értéken FELÜL csorgott bele a gazdaságba az elmúlt 20 évben (változó sebességgel)
Más országokban lehetőség híján vagy józan belátásból nem így történt. Ahol mégis, ott öszességében nincsenek jobb helyzetben. A gond csak az, hogy egy ilyen összehasonlítás nem a Kelet-közép, hanem a közép-kelet Eu, esetleg a Balkán kategóriába tesz minket...

*állami ÉS lakossági vagyontárgyak, hitelek és megtakarítások összege
3. * 2010-12-22 10:15:19
Kedves Pogi,

hát épp ez az! A fiskális alkoholizmus sajnos nem csökkent. Ígéretekből van elég, de ez is jellemző az alkoholistákra :(.

A fiskális alkoholizmus fogalmát Kopits György definiálta. Talán véletlen, hogy ő lett a Költségvetési Tanács elnöke. De az nem véletlen, hogy a kormány felszámolja a KT-t.
2. Pogi 2010-12-22 01:56:06
Kedves *,

na de ha csökkent a fiskális alkoholizmus, akkor mért nem csökkent ezzel együtt az inflációs alapnyomás?
1. * 2010-12-22 01:37:49
Az infláció tünet, vagyis okozat. Ezért elsősorban az okot érdemes kezelni, és csak a feltétlenül szükséges mértékben az inflációt. Ennyiben egyetértek.

Szerintem egyértelműen a tartós, nagy arányú túlköltekezés tolta felfelé az árakat az elmúlt évekbem. Belföldi és külföldi forrásokra támaszkodva a magyar állam és a lakosság is több pénzhez jutott, mint amennyit megtermelt, mint amennyiért megdolgozott. És el is költötte.

Az lenne a csoda, ha ez nem nyomta volna feljebb az árakat. És ha az MNB nem tartotta volna magasan a kamatlábat, akkor még magasabb lett volna az infláció. Ja igen, a gyógymód mellékhatásaként valamelyest kisebb lett a növekedés, illetve a válság idején erősebb lett a visszaesés... de nem a gyógymódot kellene megszüntetni.

A fiskális alkoholizmus következményeként a máj helyett a gazdaság zsírosodik el, végül májzsugor helyett a GDP zsugorodik.

Nem kell félni, az Orbán-kormány majd körülnéz, és megsarcolja azokat a cégeket, ahol még maradt profit. Vagy felemeli a kamatadót. A tőzsdézés amúgy is csak a nép vérén meghízott gazdagok időtöltése, ezért nem lepne meg, ha a részvényforgalomra is különadót vetne ki.

Úgy látom, a közgazdasági alapfolyamatokat kiválóan ismerik a magyar közgazdászok és kormányok.
« Előző 6    1 2    

Szóljon hozzá!

Blogleírás

Pogátsa Zoltán blogja a globális gazdaságról, az Európai Unióról és benne Kelet-Közép-Európáról.

Pogátsa Zoltán

Cimkefelhő

Egyesült Királyság, , önkormányzatok, szociálpolitika, IMF, jegybank, infláció, Szlovákia, csehország, Olaszország, Szlovénia, Kína, KAP, Ausztria, költségvetés, Németország, Orbán, foglalkoztatás, Románia, Svájc, Offshore, USA, nagyvállalatok, Horvátország, Norvégia, adók, neoliberalizmus, bankrendszer, Izland, szocializmus, fenntarthatóság, EU, piac, Thatcher, Chile, élelmiszerárak, Lengyelország, eurózóna, Görögország, Északi Modell, Svédország, Írország, Finnország, D-Korea, romák, olaj, megszorítás, válság, nyugdíj, Barroso

Keresés

Blogértesítő - Pogátsa Zoltán

Iratkozzon fel az értesítőre és mi az új bejegyzésekről e-mail-t küldünk.

Kapcsolódó hírek az FN-ről

Hirdetés