FN Blog / Pogátsa Zoltán / Chile
Nyomtatás Betűméret
Chile 2011-01-09 12:06:38
A véres Pinochet diktatúra és a neoliberalizmus kéz a kézben. Nem igaz, hogy a gazdasági liberalizmus nem vezethet diktatúrához.

 A neoliberális ideológia megalkotói, von Mises és Hayek szinte minden művükben azt hangsúlyozzák, hogy az állam bármilyen kis mértékű térnyerése elindít minket egy csúszós lejtőn a diktatúra felé. Mindettől minket csakis a minél nagyobb piacosítás védhet meg. Mivel Kelet-Európában az antiszocialista logikából adódóan generációk szocializálódtak arra a téveszmére, hogy a kulturális liberalizmus elválaszthatatlan a gazdasági liberalizmustól, számukra igen érdekes lehet annak felismerése, hogy a neoliberalizmus is párosulhat diktatúrával.

Ez történt 1973-ban Chilében. Szeptember 11-én Pinochet tábornok és társai véres puccs keretében megszerezték a hatalmat a világ első demokratikusan megválasztott marxista miniszterelnökétől, Salvador Allendétől. A puccsot ma már bizonyított módon Kissinger és a CIA támogatta, az érdekeiket féltő amerikai nagyvállalatok pedig pénzelték. A legalacsonyabb becslések szerint is kb. 13 ezer embert öltek meg, 80 ezret bebörtönöztek, több mint 200 ezren pedig elmenekültek az országból.

A Pinochet diktatúra gazdasági programját, a mérete miatt "tégla"-nak nevezett anyagot a Chicagoi Egyetem és helyi fiókintézménye, a Santiago-i Katolikus Egyetem neoliberális közgazdászai, az úgynevezett "chicagói fiúk" dolgozták ki. A puccs napján nyomtatni kezdték, és délután már az új hivatalnokok asztalán volt. A junta azonnal belekezdett a reformokba. Az államosítási folyamatokat megfordította, privatizált, eltörölte a vámokat, bevezette a teljesen szabad árfolyampolitikát, a hatósági árakat felszabadította. Az eredmény katasztrofális volt. Az infláció 375%-ot ért el, a munkanélküliség pedig a rengeteg beáramló importtermék miatt három százalékról húsz százalékra emelkedett. A nemzeti össztermék tizenöt százalékkal csökkent.

Milton Friedman, a neves neoliberális guru 1975 márciusában Chilébe repült. Találkozott Pinochettel, előadást és sajtótájékoztatókat tartott, és a reformok folytatására buzdította a chileieket. Friedrich Hayek, a másik guru, szintén támogatásáról biztosította a véres diktatúrát. Margaret Thatcher figyelmébe ajánlotta a chilei tapasztalatokat, aki azonban azzal hárította el Hayeket, hogy demokráciában ilyen lépéseket nem lehetne megtenni. Hayek később Vina del Mart választotta az általa vezetett neoliberális Mont Pelerin Társaság regionális gyűlésének helyszínéül, azt a várost, ahol a puccsot előkészítették. 

1982-re a munkanélküliség elérte a 30%-ot. 1988-ra a chileiek 45% -a szegénységi küszöb alatt élt, míg a leggazdagabb tíz százalék jövedelme 85%-al emelkedett. Chíle 2007-ben is a világ 123 országából a nyolcadik legegyenlőtlenebb társadalom volt. Az 1971-es GDP szintet az ország csak 1987-ben tudta újra elérni. Ennek ellenére a neoliberálisok mind a mai napig mint egyfajta gazdasági csodára hivatkoznak Chilére.

A junta szintén bevezette a magánnyugdíjpéntári rendszert, amiről azonban 2007-re kiderült, hogy egyrészt túlságosan sokan nem tudnak oda befizetni, másrészt 20-30%-os működési költséget von el. A legkockázatosabb magánnyugdíjpénztári formák hosszabb távon is 17%-os veszteséget okoztak befizetőiknek. 2007-ben az állam megreformálni kényszerült a rendszert.

Pinochet tábornok utolsó éveit az Egyesült Királyságban töltötte, ahol per folyt ellene népírtás, sikkasztás és korrupció miatt. Emellett vagyonát még drogkereskedelemmel is növelte. Margaret Thatcher többször meglátogatta, hogy kifejezze szolidaritását. Végül Jack Straw, Tony Blair belügyminisztere felmentette, orvosi okokra hivatkozva.

A chilei kísérlet aztán később hasonló módon megismétlődött Argentínában, Brazíliában, Bolíviában és másutt. A dél-amerikai jobboldali diktatúrák összehangolták az ellenzékiek legyilkolását és eltüntetését. Számtalan ember tűnt el repülőgépekről a tengerbe dobva. Egy francia kutatónő jelentése szerint Valéry Giscard d'Estaing elnöksége idején a chílei és argentín terrort a francia hadsereg is segítette kiképzésekkel.




Cimkék: Thatcher, Chile
Megosztás
38 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

12. ricardo 2011-01-13 19:33:17
Kedves Zoltán,

a blogom némileg megtévesztő, ui. nem vagyok az osztrák iskola feltétlen híve, jóllehet érdekel. De azért vagyok annyira piacpárti, hogy ha az ecuadori banán kilója 350 forint (miközben az egy kiló fehérrépa meg 600), akkor talán célszerűbb importálni, mint vidékfejlesztés és munkahelyteremtés címszó alatt Széchenyi-hitellel támogatni a haza banántermesztést.

Egyébként örülök, hogy Bachban és Santanában egyetértünk.

Egyetlen közösségi portálnak sem vagyok tagja, így a Facebooknak sem. Ellenben nem vagyok illegalitásban.
11. Pogi 2011-01-13 00:45:17
Kedves Ricardo,

nagyon érdekes a blogod, annak ellenére, hogy Bachon, a szaxofonon, Santanán és Scorsesen kívül nem sok mindenben értünk egyet. :) De nem baj, kell mást is olvasni. Ha van kedved kilépni az illegalitásból, vegyél fel a Facebookon. Ha nem, maradj meg kommentelőnek. :)

A chicagoiakkal sztem nem csak az a baj, h támogatták a diktatúrát, hanem az is, h látványosan kudarcot vallott a programjuk Chilében (is).
10. ricardo 2011-01-12 21:21:03
Kedves Tekerek!

Pontosan mely országok felett nyert a tőke utasítási jogot? És hogyan is képzeljük el ezt közelebbről?

Szemérmetlenül ajánlom figyelmébe a blogomat:
www.hocinesze.blog.hu />
Jó borzongást! :)
9. ricardo 2011-01-12 21:11:47
Lehagytam a megszólítást, kedves Zoltán. Röstellem.

Nota bene, én alapvetően nem bánnam, ha a magyar egyetemek közgáz tanszékein kormányprogramokat írnának. Minden egyetem a maga "vérmérséklete" szerint. Igazán versenyezhetnének ebben az egyetemek. Ki ír jobb programot!
8. ricardo 2011-01-12 21:07:08
Számomra sokkal szimpatikusabb, ha amerikai egyetemi ösztöndíjakkal akarják az embereket ideológiailag nevelni, mintha gulággal. Bár, mint azt Tekerek nevű fórumozótól tudjuk, a kommunizmus egy jó eszme, így a gulágon nevelni az embereket bizonyára közel sem számít akkora bűnnek, mint a szabadpiac törvényeire egyetemi ösztöndíjakkal.

Az, hogy az amerikaiak egyetemi ösztöndíjakat adtak a chilei diákoknak inkább dícséretes, mintsem elmarasztalandó. Hogy épp a Chicagói Egyetemre? Nos, ebben lehet célzatosság. Node, végül is egyetlen amerikai egyetem közgazdaságtan tanszékén sem marxizmust-leninizmust tanítanak! A hazai közgáz tanszékeken sem a kapitalizmus megdöntése a tananyag. Akkor most mindegyiken véres "neoliberális" puccsot készítenek elő?

Bevallom, én még azt sem tartom különösebben furcsának, hogy a Chicagói Egyetem próbált helyezkedni Santiagoi Katolikus Egyetemen. A Jehova-tanúi is próbálnak helyezkedni meg a Szcientológia Egyház, a marxisták is meg a georgizmus hívei. Mindenki próbálja terjeszteni a maga igéjét, és ehhez teret nyerni, intézményeket bevenni, újabb hídfőállásokat szerezni stb. És ez tkp. szegről-végről rendjén is van. Attól, hogy pl. az '50-es évektől ellepték a keynesiánus közgazdászok az amerikai egyetemeket, még nem egy proletárdiktatúrát készítettek elő, jóllehet kellő ideológiai muníciót adtak a jóléti állam terjeszkedéséhez, és bizonyára egy-két kormányprogramban is benne volt a kezük.

Egyszóval, én ebből még nem látok semmilyen tevőleges részvételt a puccsban. Azon persze lehet moralizálni, hogy helyénvaló-e asszisztálni egy olyan puccshoz, ami tkp. a saját programunkat kívánja véghez vinni, vagy inkább tiltakoznunk kellene ez ellen.

De ismétlem, nem ismerem a részleteket.
7. tekerek 2011-01-11 23:29:42
Bármennyire is azt híresztelik, hogy a neoliberalizmus kizárja a diktatúrát. Az én tapasztalatom szerint a neoloberalizmus a tőke diktatúrája. A tőke, amely már mindenható erővel országokat képes vásárolni és leigázni. Ilyen értelemben aneoliberalizmus és a diktatúra nagyon is egy tőről fakad.

Az hogy Allende milyen kommunista rendszert akart volna bevezetni, erről megint kár itt megtévesztő ijesztgetéseket előhozni. Nálunk sem és máshol sem az eszmeiségben volt a probléba, hanem a kommunista rendszereket egy személyi diktátorok uralták, és uralják nálunk is. Így nem az eszme az ami ily mértékben elitélendő. Viszont a neoliberalizmus egyértelműen emberek elleni szellemiség. A tőke korlátlan szabadsága, amely tőke me már éppen az által, hogy a legkönnyeb és a legnagyobb hasznot keresi, ezért nem a fejlődés, hanem legtöbbször a reményteljes új gátlásával, a jelenlegi jól jövedelmező csatornák védelmével a fejlődés gátja lett.
Nagyon jól mutatja napjainkban is, hogy amely országok felett a tőke utasítási jogot szerzett, soha sem a gazdaság fejlesztésáre törekednek, hanem a lakosság életszínvonalának csökkentésével, az adott ország adósságterheinek növelésével könnyű, extrajövedelemtre tesz szert. Egyértelműen gátja a gazdasági fejlődésnek.
Sajnos ma Európának is ez a legnagyobb problémája, hogy ezt képtelen felismerni. És ha nem tudja felismerni, menthetetlenül lemarad.

A cikk írója ismerve az eseményeket jól fogalmazta meg azt, amit sokan, kik kevésbé ismerjük a térség történelmét csak sejtettünk.

Szóljon hozzá!

Blogleírás

Pogátsa Zoltán blogja a globális gazdaságról, az Európai Unióról és benne Kelet-Közép-Európáról.

Pogátsa Zoltán

Cimkefelhő

Egyesült Királyság, , önkormányzatok, szociálpolitika, IMF, jegybank, infláció, Szlovákia, csehország, Olaszország, Szlovénia, Kína, KAP, Ausztria, költségvetés, foglalkoztatás, Németország, Orbán, Románia, Svájc, Offshore, USA, nagyvállalatok, Horvátország, Norvégia, adók, neoliberalizmus, bankrendszer, Izland, szocializmus, fenntarthatóság, EU, piac, Chile, Thatcher, élelmiszerárak, Lengyelország, eurózóna, Görögország, Északi Modell, Svédország, Írország, Finnország, D-Korea, romák, olaj, megszorítás, válság, nyugdíj, Barroso

Keresés

Blogértesítő - Pogátsa Zoltán

Iratkozzon fel az értesítőre és mi az új bejegyzésekről e-mail-t küldünk.

Kapcsolódó hírek az FN-ről

Hirdetés