FN Blog / Pogátsa Zoltán / Chile
Nyomtatás Betűméret
Chile 2011-01-09 12:06:38
A véres Pinochet diktatúra és a neoliberalizmus kéz a kézben. Nem igaz, hogy a gazdasági liberalizmus nem vezethet diktatúrához.

 A neoliberális ideológia megalkotói, von Mises és Hayek szinte minden művükben azt hangsúlyozzák, hogy az állam bármilyen kis mértékű térnyerése elindít minket egy csúszós lejtőn a diktatúra felé. Mindettől minket csakis a minél nagyobb piacosítás védhet meg. Mivel Kelet-Európában az antiszocialista logikából adódóan generációk szocializálódtak arra a téveszmére, hogy a kulturális liberalizmus elválaszthatatlan a gazdasági liberalizmustól, számukra igen érdekes lehet annak felismerése, hogy a neoliberalizmus is párosulhat diktatúrával.

Ez történt 1973-ban Chilében. Szeptember 11-én Pinochet tábornok és társai véres puccs keretében megszerezték a hatalmat a világ első demokratikusan megválasztott marxista miniszterelnökétől, Salvador Allendétől. A puccsot ma már bizonyított módon Kissinger és a CIA támogatta, az érdekeiket féltő amerikai nagyvállalatok pedig pénzelték. A legalacsonyabb becslések szerint is kb. 13 ezer embert öltek meg, 80 ezret bebörtönöztek, több mint 200 ezren pedig elmenekültek az országból.

A Pinochet diktatúra gazdasági programját, a mérete miatt "tégla"-nak nevezett anyagot a Chicagoi Egyetem és helyi fiókintézménye, a Santiago-i Katolikus Egyetem neoliberális közgazdászai, az úgynevezett "chicagói fiúk" dolgozták ki. A puccs napján nyomtatni kezdték, és délután már az új hivatalnokok asztalán volt. A junta azonnal belekezdett a reformokba. Az államosítási folyamatokat megfordította, privatizált, eltörölte a vámokat, bevezette a teljesen szabad árfolyampolitikát, a hatósági árakat felszabadította. Az eredmény katasztrofális volt. Az infláció 375%-ot ért el, a munkanélküliség pedig a rengeteg beáramló importtermék miatt három százalékról húsz százalékra emelkedett. A nemzeti össztermék tizenöt százalékkal csökkent.

Milton Friedman, a neves neoliberális guru 1975 márciusában Chilébe repült. Találkozott Pinochettel, előadást és sajtótájékoztatókat tartott, és a reformok folytatására buzdította a chileieket. Friedrich Hayek, a másik guru, szintén támogatásáról biztosította a véres diktatúrát. Margaret Thatcher figyelmébe ajánlotta a chilei tapasztalatokat, aki azonban azzal hárította el Hayeket, hogy demokráciában ilyen lépéseket nem lehetne megtenni. Hayek később Vina del Mart választotta az általa vezetett neoliberális Mont Pelerin Társaság regionális gyűlésének helyszínéül, azt a várost, ahol a puccsot előkészítették. 

1982-re a munkanélküliség elérte a 30%-ot. 1988-ra a chileiek 45% -a szegénységi küszöb alatt élt, míg a leggazdagabb tíz százalék jövedelme 85%-al emelkedett. Chíle 2007-ben is a világ 123 országából a nyolcadik legegyenlőtlenebb társadalom volt. Az 1971-es GDP szintet az ország csak 1987-ben tudta újra elérni. Ennek ellenére a neoliberálisok mind a mai napig mint egyfajta gazdasági csodára hivatkoznak Chilére.

A junta szintén bevezette a magánnyugdíjpéntári rendszert, amiről azonban 2007-re kiderült, hogy egyrészt túlságosan sokan nem tudnak oda befizetni, másrészt 20-30%-os működési költséget von el. A legkockázatosabb magánnyugdíjpénztári formák hosszabb távon is 17%-os veszteséget okoztak befizetőiknek. 2007-ben az állam megreformálni kényszerült a rendszert.

Pinochet tábornok utolsó éveit az Egyesült Királyságban töltötte, ahol per folyt ellene népírtás, sikkasztás és korrupció miatt. Emellett vagyonát még drogkereskedelemmel is növelte. Margaret Thatcher többször meglátogatta, hogy kifejezze szolidaritását. Végül Jack Straw, Tony Blair belügyminisztere felmentette, orvosi okokra hivatkozva.

A chilei kísérlet aztán később hasonló módon megismétlődött Argentínában, Brazíliában, Bolíviában és másutt. A dél-amerikai jobboldali diktatúrák összehangolták az ellenzékiek legyilkolását és eltüntetését. Számtalan ember tűnt el repülőgépekről a tengerbe dobva. Egy francia kutatónő jelentése szerint Valéry Giscard d'Estaing elnöksége idején a chílei és argentín terrort a francia hadsereg is segítette kiképzésekkel.




Cimkék: Thatcher, Chile
Megosztás
38 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

6. Pogi 2011-01-11 22:51:22
Kedves Ricardo,

az amerikaiak ösztöndíj programot adtak a chileieknek, de csak a chicagoi egyetemre mehettek. Amikor nem volt elég diák, a Santiagoi Állami Egyetemen akart a Chicagoi Egyetem fiokintézmény nyitni. Visszautasították. Ekkor jelentkezett a Santiagoi Katolikus Egyetem, ahol éveken át képeztek neolib közgazdászokat. Ők készítették el a cikkben említett téglát, a Pinochet junta gazdasági programját, és adtak minisztereket és köztisztviselőket. Az eredeti Chicagoi Egyetem is folyamatos konzultációban állta velük.
5. ricardo 2011-01-11 21:27:38
Kedves Zoltán,

bevallom, jobban kellene ismernem a történelmet. Nem tudom, hogy a Chicagói Egyetem mennyiben volt tevőlegesen is benne a puccsban. Ha ui. én holnap csinálnék egy puccsot (amit persze nem fogok), és Milton Friedmanra hivatkozva elkezdeném privatizálni az állami cégeket, attól az még nem jelentené azt, hogy a Chicagói Egyetem előkészítette a puccsot, még ha lenne is mondjuk itthon olyan egyetem, ami intézményi kapcsolatban volna vele, illetve az ott működő emberek végső soron örülnének a privatizációnak, sőt tanácsokat is adnának. Hovatovább oktatókat hívnék meg a kormányomba. Természetesen Friedmanig Hayekig mindenkit elítélek, ha és amennyiben, közvetlen köze volt gyilkosságokhoz és letartóztatásokhoz.
4. Pogi 2011-01-11 16:42:38
Kedves Neduddki,

nem nyomásgyakorlás, egész egyszerűen egy példa egy másik országból arra, hogy a magánnyugdíjpénztári rendszer problémás lehet. Figyelmeztetés. Ebből a szempontból a kiegyensúlyozott vita része. A 'nyomásgyakorlás' fogalma mást takar.
3. Pogi 2011-01-11 16:39:49
Kedves Ricardo,

ahogy a cikkben is írom, a neoliberálisok intellektuális központja, a Chicagoi Egyetem nem marginálisan vett részt a puccsban, hanem azért jött létre a puccs, hogy a neoliberális program bevezetésre kerüljön. Chicago már évekkel előtte fiókintézményt hozott létre a Santiagoi Egyetemen (a marxista Allende uralma alatt megtehette ezt!), előkészítették a puccs gazdaságpolitikáját és minisztereket, kormánytisztviselőket adtak Pinochetnek. Friedman és Hayek pedig explicite támogatásáról biztosított egy véres regimet, ami nyíltan szembe megy azzal, amiket írtak évtizedeken át.
Allendéről annyit, hogy egyrészt demokratikus választásokon nyert, másrészt pedig a kereszténydemokratákkal együtt, 64%-os többséggel államosította az ország fő exporttermékének számító rézipart, amit aztán Pinochet is állami kézben tartott.
2. Neduddki 2011-01-11 09:45:20
Kedves ricardo!
Egyetértek minden egyes pontoddal. Talán hozzáfűzném: a cikk lényege a magánynyugdíjrendszer elleni folyamatos - khm-khm - nyomásgyakorlás része - még akkor is, ha a leírtak a blogszerző szilárd meggyőződésének részét képezi. Ja és még valami! A rendszert Chilében (annak minden, a blogszerző által felhozott, és véleményem szerint túlzottnak tartott pazarló és veszteséges gazdálkodása ellenére) megreformálták, és nem megszüntették. Igaz, akkorra már demokratikus állam lett.
1. ricardo 2011-01-10 20:51:56
Néhány kiegészítés.

1. Nem Mises, nem Hayek vagy Friedman csinálta a puccsot. Ezek az urak liberálisok voltak, és elleneztek mindenfajta diktatúrát. Számos kötetet írtak a zsarnokság ellen. Nem helyes rosszindulatúan összemosni őket Pinochet tábornokkal, a juntával, Kissingerrel meg a CIA-val.

2. Ezek az urak maguk távolról sem vélték úgy, hogy a gazdasági liberalizmus és a szabad, plurális demokrácia együtt jár. Friedman: "a kapitalizmus a politikai szabadság szükséges (...) de nem elégséges feltétele. (...) Ezért nyilvánvaló, hogy alapjában véve kapitalista gazdasági berendezkedés együtt létezhet nem szabad politikai berendezkedéssel." (1962)

3. Allende elnök példaképe Fidel Castro volt (Fidel fegyverrel is támogatta Allendét). Allende szovjet típusú kommunista rendszert akart Chilébe. Mi, magyarok 40 év diktatúra után csak meleg szívvel gondolhatunk erre a nagyszerű terve.

4. Friedman, a fő-fő tanácsadó háromnegyed órát beszélt Pinochetvel. Fiskális fegyelmet javasolt, illetve azt, hogy ne pénznyomással akarják fedezni a költségvetési hiányt. Ellenben nem javasolta egyetlen ellenzéki vezető meggyilkolását sem.

5. Piñera miniszter "vezette be" a magánnyugdíjrendszert. Konkrétabban: az emberek választhattak, hogy maradnak-e az állami nyugdíjrendszerben vagy magánnyugdíjpénztár tagok lesznek. Az nagy része átlépett a magánba.

6. Chilében a szegénységi ráta 15%. A Latin-Amerikai átlag 40%.

7. A gaztetteket természetesen semmi sem igazolhatja. De ezeknek a gaztetteknek nincs közük a "neoliberalizmushoz".
« Előző 6    1 2 3    

Szóljon hozzá!

Blogleírás

Pogátsa Zoltán blogja a globális gazdaságról, az Európai Unióról és benne Kelet-Közép-Európáról.

Pogátsa Zoltán

Cimkefelhő

Egyesült Királyság, , önkormányzatok, szociálpolitika, IMF, jegybank, infláció, Szlovákia, csehország, Olaszország, Szlovénia, Kína, KAP, Ausztria, költségvetés, foglalkoztatás, Németország, Orbán, Románia, Svájc, Offshore, USA, nagyvállalatok, Horvátország, Norvégia, adók, neoliberalizmus, bankrendszer, Izland, szocializmus, fenntarthatóság, EU, piac, Chile, Thatcher, élelmiszerárak, Lengyelország, eurózóna, Görögország, Északi Modell, Svédország, Írország, Finnország, D-Korea, romák, olaj, megszorítás, válság, nyugdíj, Barroso

Keresés

Blogértesítő - Pogátsa Zoltán

Iratkozzon fel az értesítőre és mi az új bejegyzésekről e-mail-t küldünk.

Kapcsolódó hírek az FN-ről

Hirdetés