FN Blog / Pogátsa Zoltán / Létezik-e független jegybank?
Nyomtatás Betűméret
Létezik-e független jegybank? 2011-01-13 18:51:10
És ha létezik, jó-e az? Valóban technokratákra kell bízni a monetáris politikát, vagy demokratikus ellenőrzés alá kell vonni?

 A modern állami gazdaságirányítás egyik legvitatottabb kérdése a jegybanki függetlenség. Alapvetően kétféle jegybank típust ismerünk. Az európai jegybankok a kormánytól törvényileg függetlenek, és statútumukban első számú feladatukként a belső árstabilitás van megjelölve. Alaptípusuk a német Bundesbank volt,  később ehhez igazították még az eredetileg független brit jegybankot is, valamint születésekor az Európai Központi Bankot. A németeknél az infláció elleni küzdelem a második világháború utáni korszakban azért vált ennyire fontossá, mert értelmezésük szerint annak idején Hitler a weimari köztársaságban fellépett hiperinfláció nyomán kerülhetett választásokon hatalomra.

A másik jegybank típus a kormány alá rendelt. Ennek archetípusa az amerikai ("jegybank szerepét betöltő Fed", ahogy a gazdasági híradások kötelezően hozzáteszik). Itt az infláció elleni küzdelem mellett a második célkitűzés a kormány növekedési céljainak elősegítése.

Ben Bernanke, a Fed elnöke

A mainstream liberális felfogás szerint - amelyet az EU is elfogad és magáénak vall - a jegybanki függetlenségre azért van szükség, mert egyébként a monetáris politika túl nagy valószínűséggel a populizmus áldozatává válna. A kormányzatok hamar kísértésbe esnének, hogy a növekedés elősegítésére vagy kamatcsökkentést erőszakoljanak ki, vagy esetleg káros leértékelésekkel biztosítsák a versenyképességet. Ennek eredményeképpen pedig elszállhat az infláció, ami mindenkire káros hatással van. Jobb ezért nem választott technokratákra bízni a monetáris politikát, akiket politikai megfontolások helyett legjobb szakmai meggyőződésük vezényel.

A baloldali kritika szerint azonban a jegybanki függetlenség dogmája tulajdonképpen egyfajta gazdaságfilozófiai meggyőzödés bebiztosítása, függetlenségnek álcázva. Valóban igaz ugyanis, hogy a monetáris célok egyes csoportok érdekeit szolgálják., nem azonos módon hatnak az egész társadalomra Az exportőrök akarhatnak például leértékelést, ám az ez importőröknek rossz. Hasonló a helyzet azonban az inflációval és a növekedéssel is. Az infláció nem homogén módon hat mindenkire, tipikusan sokkal rosszabbul érinti azokat, akiknek jelentős megtakarításaik vannak, ez pedig a felső középosztály. Az alacsonyabb társadalmi rétegek számára fontosabb a gazdasági növekedés, hiszen recesszió esetén könnyen munkahelyeiket veszthetik, ennek elkerülése pedig számukra létérdek. Az inflációs cél kiválasztása és priorizálása a sok lehetséges cél közül tulajdonképpen máris értékválasztás. Márpedig erre egyrészt a független jegybankok szakértői már szocializációjuknál fogva is hajlamosak, hiszen tipikusan felső középosztálybeli, banki körökből kerülnek ki, ahol ez a meggyőződés erőteljes. Másrészt pedig hát az infláció elleni küzdelem már a független jegybankok statútumában is megjelenik.

Érdemes összevetni ezzel az amerikai jegybank gyakorlatát, amely az elmúlt időszakban a monetáris poltikai lazításával, a forgalomban lévő pénzmennyiség növelésével járult hozzá a recesszió elleni küzdelemhez. Ez egyelőre sikeresnek tűnik, még akkor is, ha kritikusai szerint mesterséges boomot eredményezett.

Ha azonban komolyan vesszük, hogy a monetáris politikát parciális érdekek kívánják szétcincálni, akkor is el kell gondolkodjunk, hogy erre a legjobb megoldás-e az elméletileg független, gyakorlatilag meghatározott beidegződésekkel rendelkező szakértők kinevezése. Ráadásul pontosan tudjuk, hogy egy jogilag független jegybankra sem az valójában. A kormánynak óriási hatása lehet rá a jegybankelnök, illetve a monetáris politikát irányító Monetáris Tanács tagjainak kiválasztásával.

Továbbá ha komolyan vennénk azt az érvet, hogy a gazdaságpolitika társadalmi erőcsoportok általi szétcincálására a legjobb megoldás azok átadása a technokratáknak, akkor ugyanezt  megtehetnénk a gazdaságpolitika másik ágával, a fiskális politikával is. Nehéz ugyanis elképzelni olyan területet, amelyél nagyobb arányban feszülnének egymásnak érdekellentétek, mint pont a költségvetés. Ahogy saját tapasztalatunkbból is megtanulhattuk, óriási a politikus hajlandósága arra, hogy populista okokból túlkölekezzenek, adót csökkentsenek, választói csoportokat megvásároljanak, és mindez élesen szembe megy a köz érdekével. Miért nem bízzuk akkor a költségvetési politikát is 'független, legjobb szakmai meggyőződésükre hallgató' szakértőkre? Miért ragaszkodunk ahhoz, hogy itt négy évente demokratikus választásokon méretődjenek meg a szakpolitika művelői? Avagy fordítva: a monetáris politika miért nem kerül demokratikus kontroll alá?

A kérdés nem csak Magyarországon aktuális. Az Európai Központi Bank (EKB) nem régiben megkapta azt a jogosítványt, hogy a tagállamok államkötvényeit is megvásárolhatja. Azaz egyre nagyobb államadósság halmozódik fel nála. Mi történik, ha ez egy ponton túl kritikus szintet üt meg, a következő krízisek egyike éppen itt robban ki? A nemzetállami kereteken kívűl, demokratikus ellenőrzés nélkül működő, független Európai Központi Bankot hogyan ellenőrizhetjük?

Avagy: mi történik, ha Magyarország belép az eurózónába, és az EKB a felzárkózóban lévő, magas növekedésű ország számára túlságosan alacsony kamatszintet állapít meg, mert mondjuk egy stagnáló nagyobb tagállam számára ez az érdek? Hogyan léphetünk fel ez ellen? Sehogyan. Pontosan ez történt ugyanis a közelmúltban Görögországgal és Írországgal, nem kis részben hozzájárulva összeomlásukhoz. Ráadásul az inflációt mindennél fontosabbnak tartó eurózónás kontrukció a maga 3%-os államháztartási hiányos szabályával szép csöndben megölte a keynesi ihletettségű kontraciklikus gazdaságpolitika lehetőségét is. (A tagállamok persze ettől még csinálják, figyelmen kívül hagyva a rosszul megalkotott szabályokat. Lengyelország stabilitása, vagy a német gazdaság újjáéledése például ennek köszönhető.)

A jegybanki függetlenség első látásra racionálisnak és egyértelműnek tűnő dogmája rengeteg átgondolást igényel.










Cimkék: jegybank, infláció, foglalkoztatás, eurózóna
Megosztás
26 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

19. bogancs 2011-01-18 22:05:13
Szerintem fontos a jegybanki függetlenség!

Bár a mainstream liberális felfogást követve a pénzügyminisztériumnak is függetlennek kellene lennie. :)

A jegybanki függetlenség csorbulását én csak akkor tartom megengedhetőnek, ha valamely párt alkotmányozó többségbe kerül. Ez nyilván azért következik be, mert a szavazópolgárok nagyon elégedetlenek a fennálló viszonyokkal, és nem egy szimpla kormányváltást, hanem alapvető változást akarnak.
18. ALGY 2011-01-18 10:03:17
1.A téma 1844 óta a pénzteremtés intézményrendszerének az alap-kérdése, s ezért a jegybank-tv. kialakításakor, a 80-as évek elején, nálunk is megvitatásra került.
2. Az elmúlt évtizedek "globális és kettős" pénzteremtése miatt azonban ma minden eddig tételünket újra kell gondolni,.. s nem csak itthon.
3. Két vita keveredik tehát(sajnos itt is):a)A modern pénzelmélet új minőségének súlyos következményei;
b)Az MNB körül kialakult taktikai küzdelem.
3. Kár a kettőt összekeverni, mert azzal mindkettő érvelése gyengül.
4. Mindkettő van azonban olyan fontos, hogy megérdemelne már végre egy-egy alapos körüljárást.
17. kp 2011-01-15 09:34:00
Cikkíró szokás szerint a kordét köti a szamár elé...

1. Munkahipotézisként (!) elfogadva, hogy az alacsonyabb infla a középosztálynak kedvez, kérdezném: MIÉRT is baj ez? Tudom, van aki szereti az egyenlőséget (egyformaságot...) és azt sokkal könnyebb a felfelé kilógó fejek levagdosásával elérni, mintsem a tömegek (anyagi és műveltségbeli) felemelésén dolgozni - DE az országnak tényleg ez az érdeke?
JÓ-E az, hogy a lakosság (és azon belül is éppen az alacson/közepes jövedelműek) legnagyobb része nettó adós? JÓ-E az, hogy aki átlag felett keres az szinte közellenség akkor is, ha tisztességes munkával, fillére bejelentve-leadózva teszi? Jó-e az, hogy pont azok utálják (magasabb jövedelme miatt) akik az általa - is - befizetett adóból kapják a szociális támogatásokat?
A jelenlegi magyar társadalom értékítélete torz. (Oka van, persze, de a kérdés nem ez, hanem hogy rájátsszuk-e erre, esetleg próbáljuk korrigálni..)

2. A fiskális-monetáris példát pont fordítva kellene felhozni: Mennyivel jobb lenne, ha egy relative független, hozzáértőkből álló testület (mint mondjuk az éppen szétzavart KT) legalábbis befolyásolhatná a költségvetést... Pont azért mert MA MAGYARORSZÁGON A DEMOKRÁCIA NEM MŰKÖDIK, mert olyan emberek (választópolgárok) döntenek, akiknek az értelmi képességeti az eldöntendő (valós) problémák messze-messze meghaladják. Igy aztán szavazgatnak ide-oda, az eredményt meg az elmúlt 20 év mutatja. A közösségi DÖNTÉSEK alapfeltétele lenne, hogy a TÖBBSÉG legalább a jelentősebb problémák lényegét értse, és tudjon választani.

3. A FED által végrehajtott QE pont annyit ér, mint amikor a megsüllyedt ház falán elvakolják a repedéseket, de az alapot nem erősítik meg. Szal ezzel példálózni (még a LÁTSZIK) szó használata mellett is elég igénytelen dolog.
16. Marton 2011-01-14 13:48:28
Peter & Pogi,

A jegybank ugyanolyan politikai nyomas alatt van mint a kormany. A jelenlegi magas (hivatalos) 5%-os inflacio mutatja, hogy a jegybank nem kepes olyan monetaris politikat folytatni ami leszoritana az inflaciot. Ezt nem nehez megtenni, csak fel kell emelni a kamatot de ez politikailag lehetetlen mert akkor hatalmas jegybank elleni kozhangulat alakulna ki.

A kormany azert szeretne a jegybankot a hatasa alla keriteni mert tobb hatalmat akar de azt nem erti (mert a politikusok csak arra okosak, hogy megvalasszak oket), hogy ez valojaban nem nagy hatalom. Magyarorszagnak tokere nem pedig penzre van szuksege. A penznyomtatas nem teremt toket es ezt pontosan mutatja a magas eladosodas devizaban. Az allami kotvenyeket foleg kulfoldiek veszik - mert nekik van tokejuk. A kormany kezdhet penznyomtatasba de abbol nem lesz toke. Csak attol lehet valamit elvenni akinek van. Az magyar polgarnak nincs.
15. lajafix 2011-01-14 13:00:58
Re: 6. Pogátsa Zoltán

'meg nem kérdőjelezett paneleket alaposabban szemügyre vegye. '
Khmm, nekem meglehetősen furcsa, hogy országunk ezen paneleket nem nagyon alkalmazta, mégis a panelek okozzák a gondot?

'Ez maximum a hiperinflációra igaz. de egy 4-5%os inflációra messze nem. '
S elérkeztünk oda, ami magyarországon ortodox gazd elmélet: hogy az infla nem gond ha nem hiper méretű.
Ezzel az itthon ortodox szemlélettel van probléma.

Megjegyzem ma a KSH 4.9% inflát jelentett tavalyra.

Hiányos a tudásom, hogy meylek voltak azok a hozzánk mérhető országok, akik lazán kezelt inflációval alacsony növekedésre vannak/voltak kárhoztatva?


14. Pogi 2011-01-14 11:09:47
Peter,

hú de nehézkes ez :) Nem, sem azt nem szeretném, ha a jegybank agyonnyomtatna, sem azt, ha a kormányzat agyonköltene...

Ha mégis megteszi, bukjon meg. Választáson. De ráadásul nem is én szeretném ezt, hanem a jegybanki függetlenség ellenzői. Én csak leírtam az álláspontjukat.
    1 2 3 4    Következő 6 »

Szóljon hozzá!

Blogleírás

Pogátsa Zoltán blogja a globális gazdaságról, az Európai Unióról és benne Kelet-Közép-Európáról.

Pogátsa Zoltán

Cimkefelhő

Egyesült Királyság, , IMF, jegybank, önkormányzatok, szociálpolitika, infláció, csehország, Olaszország, Szlovénia, Szlovákia, Kína, KAP, Ausztria, költségvetés, Németország, Orbán, foglalkoztatás, Románia, Svájc, Offshore, USA, nagyvállalatok, Horvátország, Norvégia, adók, neoliberalizmus, bankrendszer, Izland, szocializmus, fenntarthatóság, EU, piac, Thatcher, Chile, élelmiszerárak, Lengyelország, eurózóna, Görögország, Északi Modell, Svédország, Írország, Finnország, D-Korea, romák, olaj, megszorítás, válság, nyugdíj, Barroso

Keresés

Blogértesítő - Pogátsa Zoltán

Iratkozzon fel az értesítőre és mi az új bejegyzésekről e-mail-t küldünk.

Kapcsolódó hírek az FN-ről

Hirdetés