FN Blog / Pogátsa Zoltán / Létezik-e független jegybank?
Nyomtatás Betűméret
Létezik-e független jegybank? 2011-01-13 18:51:10
És ha létezik, jó-e az? Valóban technokratákra kell bízni a monetáris politikát, vagy demokratikus ellenőrzés alá kell vonni?

 A modern állami gazdaságirányítás egyik legvitatottabb kérdése a jegybanki függetlenség. Alapvetően kétféle jegybank típust ismerünk. Az európai jegybankok a kormánytól törvényileg függetlenek, és statútumukban első számú feladatukként a belső árstabilitás van megjelölve. Alaptípusuk a német Bundesbank volt,  később ehhez igazították még az eredetileg független brit jegybankot is, valamint születésekor az Európai Központi Bankot. A németeknél az infláció elleni küzdelem a második világháború utáni korszakban azért vált ennyire fontossá, mert értelmezésük szerint annak idején Hitler a weimari köztársaságban fellépett hiperinfláció nyomán kerülhetett választásokon hatalomra.

A másik jegybank típus a kormány alá rendelt. Ennek archetípusa az amerikai ("jegybank szerepét betöltő Fed", ahogy a gazdasági híradások kötelezően hozzáteszik). Itt az infláció elleni küzdelem mellett a második célkitűzés a kormány növekedési céljainak elősegítése.

Ben Bernanke, a Fed elnöke

A mainstream liberális felfogás szerint - amelyet az EU is elfogad és magáénak vall - a jegybanki függetlenségre azért van szükség, mert egyébként a monetáris politika túl nagy valószínűséggel a populizmus áldozatává válna. A kormányzatok hamar kísértésbe esnének, hogy a növekedés elősegítésére vagy kamatcsökkentést erőszakoljanak ki, vagy esetleg káros leértékelésekkel biztosítsák a versenyképességet. Ennek eredményeképpen pedig elszállhat az infláció, ami mindenkire káros hatással van. Jobb ezért nem választott technokratákra bízni a monetáris politikát, akiket politikai megfontolások helyett legjobb szakmai meggyőződésük vezényel.

A baloldali kritika szerint azonban a jegybanki függetlenség dogmája tulajdonképpen egyfajta gazdaságfilozófiai meggyőzödés bebiztosítása, függetlenségnek álcázva. Valóban igaz ugyanis, hogy a monetáris célok egyes csoportok érdekeit szolgálják., nem azonos módon hatnak az egész társadalomra Az exportőrök akarhatnak például leértékelést, ám az ez importőröknek rossz. Hasonló a helyzet azonban az inflációval és a növekedéssel is. Az infláció nem homogén módon hat mindenkire, tipikusan sokkal rosszabbul érinti azokat, akiknek jelentős megtakarításaik vannak, ez pedig a felső középosztály. Az alacsonyabb társadalmi rétegek számára fontosabb a gazdasági növekedés, hiszen recesszió esetén könnyen munkahelyeiket veszthetik, ennek elkerülése pedig számukra létérdek. Az inflációs cél kiválasztása és priorizálása a sok lehetséges cél közül tulajdonképpen máris értékválasztás. Márpedig erre egyrészt a független jegybankok szakértői már szocializációjuknál fogva is hajlamosak, hiszen tipikusan felső középosztálybeli, banki körökből kerülnek ki, ahol ez a meggyőződés erőteljes. Másrészt pedig hát az infláció elleni küzdelem már a független jegybankok statútumában is megjelenik.

Érdemes összevetni ezzel az amerikai jegybank gyakorlatát, amely az elmúlt időszakban a monetáris poltikai lazításával, a forgalomban lévő pénzmennyiség növelésével járult hozzá a recesszió elleni küzdelemhez. Ez egyelőre sikeresnek tűnik, még akkor is, ha kritikusai szerint mesterséges boomot eredményezett.

Ha azonban komolyan vesszük, hogy a monetáris politikát parciális érdekek kívánják szétcincálni, akkor is el kell gondolkodjunk, hogy erre a legjobb megoldás-e az elméletileg független, gyakorlatilag meghatározott beidegződésekkel rendelkező szakértők kinevezése. Ráadásul pontosan tudjuk, hogy egy jogilag független jegybankra sem az valójában. A kormánynak óriási hatása lehet rá a jegybankelnök, illetve a monetáris politikát irányító Monetáris Tanács tagjainak kiválasztásával.

Továbbá ha komolyan vennénk azt az érvet, hogy a gazdaságpolitika társadalmi erőcsoportok általi szétcincálására a legjobb megoldás azok átadása a technokratáknak, akkor ugyanezt  megtehetnénk a gazdaságpolitika másik ágával, a fiskális politikával is. Nehéz ugyanis elképzelni olyan területet, amelyél nagyobb arányban feszülnének egymásnak érdekellentétek, mint pont a költségvetés. Ahogy saját tapasztalatunkbból is megtanulhattuk, óriási a politikus hajlandósága arra, hogy populista okokból túlkölekezzenek, adót csökkentsenek, választói csoportokat megvásároljanak, és mindez élesen szembe megy a köz érdekével. Miért nem bízzuk akkor a költségvetési politikát is 'független, legjobb szakmai meggyőződésükre hallgató' szakértőkre? Miért ragaszkodunk ahhoz, hogy itt négy évente demokratikus választásokon méretődjenek meg a szakpolitika művelői? Avagy fordítva: a monetáris politika miért nem kerül demokratikus kontroll alá?

A kérdés nem csak Magyarországon aktuális. Az Európai Központi Bank (EKB) nem régiben megkapta azt a jogosítványt, hogy a tagállamok államkötvényeit is megvásárolhatja. Azaz egyre nagyobb államadósság halmozódik fel nála. Mi történik, ha ez egy ponton túl kritikus szintet üt meg, a következő krízisek egyike éppen itt robban ki? A nemzetállami kereteken kívűl, demokratikus ellenőrzés nélkül működő, független Európai Központi Bankot hogyan ellenőrizhetjük?

Avagy: mi történik, ha Magyarország belép az eurózónába, és az EKB a felzárkózóban lévő, magas növekedésű ország számára túlságosan alacsony kamatszintet állapít meg, mert mondjuk egy stagnáló nagyobb tagállam számára ez az érdek? Hogyan léphetünk fel ez ellen? Sehogyan. Pontosan ez történt ugyanis a közelmúltban Görögországgal és Írországgal, nem kis részben hozzájárulva összeomlásukhoz. Ráadásul az inflációt mindennél fontosabbnak tartó eurózónás kontrukció a maga 3%-os államháztartási hiányos szabályával szép csöndben megölte a keynesi ihletettségű kontraciklikus gazdaságpolitika lehetőségét is. (A tagállamok persze ettől még csinálják, figyelmen kívül hagyva a rosszul megalkotott szabályokat. Lengyelország stabilitása, vagy a német gazdaság újjáéledése például ennek köszönhető.)

A jegybanki függetlenség első látásra racionálisnak és egyértelműnek tűnő dogmája rengeteg átgondolást igényel.










Cimkék: jegybank, infláció, foglalkoztatás, eurózóna
Megosztás
26 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

7. Marton 2011-01-14 00:48:36
Szerintem nem vilagos, hogy egyaltalan szukseg van-e egy jegybankra. Hong Kong torteneteben a legnagyobb gazdasagi novekedes abban az idoben tortent amikor nem volt jegybank egyaltalan. Az USA-ban sokaig nem volt jegybank es a legnagyobb valsag a jegybank idejeben kovetkezett be. Annak ellenere, hogy pont ez elkerulesere alapitottak meg.

Miert lenne az allamnak egyeduli joga a penz es hitelkamathoz? Egy szabad tarsadalomban akarki kiadhat fizetoezkozt. A piac majd eldonti melyik megbizhato mint minden mas dologban.
6. Pogátsa Zoltán 2011-01-14 00:26:32
Kedves lajafix,

ennek a blognak pont az a célja, ezt észrevehetted már, hogy az orthodox közgazdaságtan által használt conventional wisdomot/közhelyeket/meg nem kérdőjelezett paneleket alaposabban szemügyre vegye. Az 'infláció a szegények adója' ilyen. Ez maximum a hiperinflációra igaz. de egy 4-5%os inflációra messze nem. A baloldali közgazdasági irodalom szerint az infláció priorizálása a hetvenes években jött be Paul Volkerral, és azóta a felső középosztály kedvence. Kimutathatóan alacsonyabb növekedést okoz.
5. Pogátsa Zoltán 2011-01-14 00:22:35
Kedves Ricardo,

szerintem általában van Phillips görbe, de csak általában, mert van rá bőven példa, amikor nem működik. Például ilyen volt Nixonék stagflációja, vagy a másik végén ilyen a mai magyar magas inflációs recesszió. Empirikusan látszik, h nem mindig működik.
A quantitative easingről meg azt gondolom, h a a mai amerikai bővítés nagy része kifolyik az országból, mesterségesen csökkenti pl. a magyar forint kitettségét a rossz gazdaságpolitkának a magas likviditáson keresztül, de otthon nem hoz munkahelyeket.
4. lajafix 2011-01-13 23:23:12
mindig megrémülök, amikor egy magyar közgazdász a magyar infláció történelmével a háta mögött ennyire lazán kezeli az inflát, talán nem halotta még kedves Pogi, hogy az infláció a szegények adója? A gazdagabbak sokkal jobban tudják kezelni az inflát mint a szegények. Bevezetés a közgazdaságtanba 2ik előadáson ezt elmondják még a műszaki felsőoktatás feletébb gyenge közgáz képzésén is.

A portfolion 2004ben volt is cikk az infla témában, idézek:
"Az infláció szétzilálja a
gazdaságot, a társadalmat, ugyanis - az önhibájukon kívül fokozatosan rosszabb helyzetbe kerülő - háztartások nem terveznek a jövőt illetően, hanem egyre inkább a túlélésre "játszanak". Ilyen körülmények között a vállalkozói kedv jelentősen csökken, és a rossz/bizonytalan gazdasági kilátások miatt a háztartások előrehozzák a vásárlásaikat, amellyel a megugró kereslet miatt még magasabb árakat, és így még magasabb inflációt gerjesztenek (a folyamatok viszonylag könnyen egyre rosszabb irányt vehetnek). '

3. ricardo 2011-01-13 21:13:26
Kedves Zoltán!

Nincs is Phillips-görbe? Ezek szerint elismered, hogy az infláció és a munkanélküliség között nincs egyértelmű összefüggés. Magyarán, nincs is értelme a pénzkínálat manipulálásával foglalkoztatási célokat követni. A jegybank maradjon az árstabilitás biztosításánál.
2. Pogátsa Zoltán 2011-01-13 19:55:52
Kedves Ricardo,a stagfláció óta abban sem vagyunk biztosak, hogy van-e egyáltalán Phillips görbe, nem hogy az vízszintes-e hosszabb távon. :D
Ha lenne, akkor a recesszió miatt pl. a magyar infláció nem ragadt volna be ilyen magas szinten, ahogy arról nem régen írtam is.

Szóljon hozzá!

Blogleírás

Pogátsa Zoltán blogja a globális gazdaságról, az Európai Unióról és benne Kelet-Közép-Európáról.

Pogátsa Zoltán

Cimkefelhő

Egyesült Királyság, , önkormányzatok, szociálpolitika, IMF, jegybank, infláció, Szlovákia, csehország, Olaszország, Szlovénia, Kína, KAP, Ausztria, költségvetés, Németország, Orbán, foglalkoztatás, Románia, Svájc, Offshore, USA, nagyvállalatok, Horvátország, Norvégia, adók, neoliberalizmus, bankrendszer, Izland, szocializmus, EU, fenntarthatóság, piac, Thatcher, Chile, élelmiszerárak, Lengyelország, eurózóna, Görögország, Svédország, Északi Modell, Írország, Finnország, D-Korea, romák, olaj, megszorítás, válság, nyugdíj, Barroso

Keresés

Blogértesítő - Pogátsa Zoltán

Iratkozzon fel az értesítőre és mi az új bejegyzésekről e-mail-t küldünk.

Kapcsolódó hírek az FN-ről

Hirdetés