FN Blog / Pogátsa Zoltán / Ronald Reagan
Nyomtatás Betűméret
Ronald Reagan 2011-06-29 17:50:35
Száz éve született az elnök aki eladta a világot. Közben eladósította Amerikát és megteremtette a mai gazdasági világválság alapjait.

 Ronald Reagan demokrata pártiként kezdte felnőtt politikai életét. Még a színészek szakszervezetének is vezetőségi tagja volt, ahol azonban egyik fő feladata volt 'tisztázni azokat, akiknek nem voltak kommunista szimpátiái' a McCarthy féle antivörös boszorkányüldözés idején. Persze ez azt is jelentette, hogy voltak akiket nem sikerült tisztáznia. Negyven éves kora körül aztán a Republikánus Párt felé orientálódott.

Később közepesen sikeres színészként a General Electric szolgálatába állt, ahol karizmatikus beszédeket tartott a szabad piac előnyeiről. Ekkor figyeltek fel rá későbbi republikánus milliárdos támogatói, akik először Barry Goldwater szenátor szolgálatába állították Reagan kiváló retorikai képességeit. Beszédeiben főleg a magas állami kiadásokat és az ebből adódó eladósodást ostorozta, ami irónikus annak fényében, hogy későbbi elnöksége alatt az Egyesült Államok minden addiginál nagyobb mértékben eladósodott. (A Republikánusok eladósodottság növelő politikája idősebb és fiatalabb Bush alatt is fokozottan folytatódott, és meglepő módon a költekezőnek kikiáltott Demokraták alatt csökkent csak, amikor Clinton elfogadtatta a kiegyensúlyozott költségvetés szükségességéről szóló törvényt). Az eladósodás egyik oka az volt, hogy Reaganék a valóságba is átültették az Arthur Laffer által kitalált úgynevezett Laffer görbét, azt az ötletet, hogy a kisebb adókulcsok majd magasabb adóbevételekhez fognak vezetni. (A legmagasabb jövedelemadókulcsot például 70%-ról 50%-a csökkentették. Ilyen magas kulcsokat ma már elképzelhetetlennek tartanánk, azok az idők során még lejjebb kúsztak.) Ez a valóságban ugyan nem működött, ekkor Reagan inkább deficitből finanszírozta a hiányt, mint ahogy gigantikus csillagháborús programját is, amely a hadi-ipari komplexum látványos felfuttatásához vezetett. Az, hogy a csillagháborús program kényszerítette volna térdre a Szovjetuniót, szintén mítosz. Ha valakit, akkor hosszabb távon az Egyesült Államokat kényszerítette térdre, az eladósodás okán.

Mindeközben az amerikaiak jövedelmi és vagyoni különbségei látványosan szétrobbantak. Minden ide vonatkozó mérés szerint ekkor jött létre a legfelsőbb egy százalék sztratoszférikus vagyona. A felső tíz százalék némileg jól járt Reagan adócsökkentéseivel, mindenki másnak viszont relatíve romlott a vagyoni helyzete. A társadalom alsó egyharmadának folyó áron még abszolút mértékben is.

Míg Carter elnök boltban vásárolt 180 dolláros öltönyben tette le a hivatali esküt, addig Ronald és Nancy régen a nagy divatcégek méregdrága ruházatát és ékszereit viselte, és Washington szerte kilenc luxuspartin egymást érték a milliárdosok és a nagyvállalatok vezetőinek limuzinjai. Mindez előrejelezte, hogy kinek az érdekeiben fog Reagan kormányozni.

Reagan egyik fő tevékenysége az állami szabályozás lebontása volt. A legkülönbözőbb fogyasztóvédelmi és környezetvédelmi ellenőrző hatóságok élére ültette magukból az ellenőrzött iparágakból érkező embereit. Ez a kecskére káposztát stratégia, illetve a szervezetek költségvetéseinek megvonása sikeresen le is bontotta az állami szabályozó rendszert. Környezetvédelmi területek nyíltak meg az ipar számára, a nagynehezen kiharcolt tartalmas gyerekprogramok a tévében pedig visszaszorultak szombat reggelre, és gumicukorcégek reklámműsoraivá váltak. A dereguláció talán legnagyobb áldozata a pénzügyi rendszer volt. Reagan kezdte el azt az elnöki  gyakorlatot, amely mind a mai napig, még Demokrata elnökök esetén is folytatódik, hogy a legnagyobb pénzügyi intézmények, a Giant Four soraiból választják kulcsminisztereiket. Ennek mindenek előtt a Goldman Sachs vált haszonélvezőjévé. Az ilyen módon a kormányzásba erős üzleti érdekeket hozó bankárok hamar nekiestek annak a Nagy Gazdasági Válság után hozott törvénynek, amely a kereskedelmi és a befektetői bankokat választotta szét. Kiskapukkal már a Reagan kormányzat alatt szétbomlasztották a törvény logikáját, a törvény végleges visszavonására azonban csak a Clinton kormányzat alatt került sor, amely sok tekintetben, "harmadik utas"-ként Reagan gazdaságfilozófiájának folytatója volt. Az ügy első hallásra technikai, valódi fontossága azonban felbecsülhetetlen, mert érdemben ez vezetett a jelenlegi globális és pénzügyi válság kialakulásához. Az elmosódó határok tették ugyanis lehetővé azt a megkérdőjelezhető hitelezési gyakorlatot, amely az amerikai pénzügyi szektor széteséséhez vezetett 2008-ban. Már Reagen saját második ciklusában is volt egy hasonló, deregulációból eredő összeomlás, az úgynevezett Savings & Loans (takarékpénztári) megakrízis. A megmentett nagyvállatoknak adott segítség tovább növelte az eladósodottságott.

Szintén csökkentették az újraelosztási programokat, mint a Medicaid egészségügyi program, az élelmiszersegélyek, az oktatási és környezetvédelmi programok.

Reagannek szintén sikerült lenyomnia a szakszervezeteket. Míg a lengyel Szolidaritás szakszervezet mellett teljes mellszélességgel kiállt, addig otthon hírhedt módon sokezer repülőgépirányítót rugott ki már az elnöksége kezdetén, amikor azok sztrákba léptek. Gyakorlatilag mindvégig törvénysértő módon szorította vissza a szakszervezeteket.

Reagan talán legkárosabb következménye a politikai kampányfinanszírozás eldurvulása. Ezek voltak ugyanis az első olyan választások, amelyeken hatalmas amerikai nagyvállalatok (korporációk) vállhattak a szenátusi és kongresszusi jelöltek legnagyobb támogatóivá. A központi kampány támogatása tiltott volt, Reagenék azonban ezt a helyi kampányokon keresztül megkerülték. Azóta a politikusok kampányfinanszírozása az amerikai demokrácia és gazdaság legégetőbb problémájává vált. Minden választás újabb és újabb rekordokat hoz a támogatási összegek tekintetében, és a pénzek harmada ismeretlen forrásból származik. De az ismert összegek is problémát jelentenek. Washington körül valódi lobbyipar alakult ki. Tudna mondani a kedves olvasó olyan társadalmilag is hasznos okot, amiért engednünk kellene, hogy vállalkozás politikai pártot vagy jelöltet támogasson?

Bár Reagannak mind a mai napig van egyfajta mítosza, mint a hetvenes évek válsága után egy új gazdasági fellendülés megteremtője, nemzetközi összehasonlításban (mondjuk az OECD átlaghoz vagy Németországhoz viszonyítva) sem az ő, sem pedig Margaret Thatcher kormányzati teljesítménye nem kiemelkedő, sőt, gyenge, az elképesztő méretű deficitfinanszírozás ellenére.

Ronald Reagan alatt durván eladósodott Amerika (USA államadósság: Reagan '81-'89 volt elnök, utána még négy évig alelnöke, Bush Senior)

(Reagan hajmeresztő külpolitikájáról - Guatemala, Honduras, Panama, Irán-kontra ügy, Líbia bombázása - stb. most nem írunk, nem tartozik szigorúan egy politikai gazdaságtan blog témájához.)








Cimkék: neoliberalizmus, adók, állam, USA
Megosztás
110 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

21. Alma 2011-06-30 20:19:08
Bocs, hogy véletlenül a nevedet használtam Sorge. :)
20. Sorge 2011-06-30 20:17:52
Sorge, meglepődve látom, hogy közeli ismerőse voltál a házaspárnak. :)
Gondolom nem jelent problémát tanukkal/dokumentumokkal alátámasztani az állításaidat. :)
19. Sorge 2011-06-30 17:09:41
Reagen, csak egy buta és kártékony pojáca volt, aki annak bohóckodott, akitől több pénzt kapott. Igazából pénzéhes második felesége, (Nancy) volt az, aki a "munkára" rászorította.
A Reagent futtató vállalatvezetők azt a hazug elvet hirdették, hogy ami jó az üzletnek, az jó Amerikának.
A republikánusok most is ezt az elvet hirdetik. Most láthatjuk, hogy ez hová vezetett eddig és még hová fog vezetni ezután.
18. Alma 2011-06-30 11:16:49
Szerintem az írás remekül bemutatja, hogy mennyire téves az elképzelés, hogy a mindenkori elnöknek valódi, az érdekcsoportoktól független döntési lehetősége van.
Akik viszont a haszonélvezői az "amerikai elnök" című színházi előadásnak, nem érdekeltek abban, hogy elárulják hogyan valósítják meg a bűvésztrükköket. :)
A tisztelt közönség pedig szomorú, amikor kiderül, hogy az elnök valójában mégsem tud repülni, és igazából senkit sem tud kettéfűrészelni úgy, hogy túlélje, és az is lehet, hogy halat sem tud szaporítani... :)
17. mr smith 2011-06-30 10:56:31
ennyire színvonaltalan írást még ettől a szerzőtől is ritkán látni...

csak 1 apróságot emelnék ki: a grafikont
A változások valós nagyságrendjét a logaritmikus skála érzékelteti jobban, célszerű lett volna itt is ezt használni. Ugye nem mindegy, h. 190Ft-ról lesz 210 a kenyér ára, vagy 3,6-ról (egy lépésben). Ez a formátum pont a cikk megállapításainak mond ellent: nem azt mutatja, h. Reagan közel megnégyszerezte az adósságot, hanem azt, h. 1-ről 3.6-ra emelte (+2.6, 3.6x) - ami semmi az elmúlt 6 évvel szemben ahol 6-ról 12-re ment (+6, 2x).
Ennyit az átgondolt igényességről
16. lajafix 2011-02-28 10:38:40
a cikket olvasva azt gondolná az ember, hogy RR megválasztásáig flottul mentek a dolgok, azaz önsorsrontást követtek el az amerikaiak 1980ban. :)

Nekem az is furcsa, hogy RR felelős a mai katyvaszért, merthogy ő rakta le a mai vilggazd válság alapjait. Szvsz sokkal nagyobb súllyal felelősek azok, akik hagyták hogy a gaz mindent ellepjen.

Szóljon hozzá!

Blogleírás

Pogátsa Zoltán blogja a globális gazdaságról, az Európai Unióról és benne Kelet-Közép-Európáról.

Pogátsa Zoltán

Cimkefelhő

Egyesült Királyság, , önkormányzatok, szociálpolitika, IMF, jegybank, infláció, Szlovákia, csehország, Olaszország, Szlovénia, Kína, KAP, Ausztria, költségvetés, foglalkoztatás, Németország, Orbán, Románia, Svájc, Offshore, USA, nagyvállalatok, Horvátország, Norvégia, adók, neoliberalizmus, bankrendszer, Izland, szocializmus, fenntarthatóság, EU, piac, Chile, Thatcher, élelmiszerárak, Lengyelország, eurózóna, Görögország, Északi Modell, Svédország, Írország, Finnország, D-Korea, romák, olaj, megszorítás, válság, nyugdíj, Barroso

Keresés

Blogértesítő - Pogátsa Zoltán

Iratkozzon fel az értesítőre és mi az új bejegyzésekről e-mail-t küldünk.

Kapcsolódó hírek az FN-ről

Hirdetés