FN Blog / Pogátsa Zoltán / Ronald Reagan
Nyomtatás Betűméret
Ronald Reagan 2011-06-29 17:50:35
Száz éve született az elnök aki eladta a világot. Közben eladósította Amerikát és megteremtette a mai gazdasági világválság alapjait.

 Ronald Reagan demokrata pártiként kezdte felnőtt politikai életét. Még a színészek szakszervezetének is vezetőségi tagja volt, ahol azonban egyik fő feladata volt 'tisztázni azokat, akiknek nem voltak kommunista szimpátiái' a McCarthy féle antivörös boszorkányüldözés idején. Persze ez azt is jelentette, hogy voltak akiket nem sikerült tisztáznia. Negyven éves kora körül aztán a Republikánus Párt felé orientálódott.

Később közepesen sikeres színészként a General Electric szolgálatába állt, ahol karizmatikus beszédeket tartott a szabad piac előnyeiről. Ekkor figyeltek fel rá későbbi republikánus milliárdos támogatói, akik először Barry Goldwater szenátor szolgálatába állították Reagan kiváló retorikai képességeit. Beszédeiben főleg a magas állami kiadásokat és az ebből adódó eladósodást ostorozta, ami irónikus annak fényében, hogy későbbi elnöksége alatt az Egyesült Államok minden addiginál nagyobb mértékben eladósodott. (A Republikánusok eladósodottság növelő politikája idősebb és fiatalabb Bush alatt is fokozottan folytatódott, és meglepő módon a költekezőnek kikiáltott Demokraták alatt csökkent csak, amikor Clinton elfogadtatta a kiegyensúlyozott költségvetés szükségességéről szóló törvényt). Az eladósodás egyik oka az volt, hogy Reaganék a valóságba is átültették az Arthur Laffer által kitalált úgynevezett Laffer görbét, azt az ötletet, hogy a kisebb adókulcsok majd magasabb adóbevételekhez fognak vezetni. (A legmagasabb jövedelemadókulcsot például 70%-ról 50%-a csökkentették. Ilyen magas kulcsokat ma már elképzelhetetlennek tartanánk, azok az idők során még lejjebb kúsztak.) Ez a valóságban ugyan nem működött, ekkor Reagan inkább deficitből finanszírozta a hiányt, mint ahogy gigantikus csillagháborús programját is, amely a hadi-ipari komplexum látványos felfuttatásához vezetett. Az, hogy a csillagháborús program kényszerítette volna térdre a Szovjetuniót, szintén mítosz. Ha valakit, akkor hosszabb távon az Egyesült Államokat kényszerítette térdre, az eladósodás okán.

Mindeközben az amerikaiak jövedelmi és vagyoni különbségei látványosan szétrobbantak. Minden ide vonatkozó mérés szerint ekkor jött létre a legfelsőbb egy százalék sztratoszférikus vagyona. A felső tíz százalék némileg jól járt Reagan adócsökkentéseivel, mindenki másnak viszont relatíve romlott a vagyoni helyzete. A társadalom alsó egyharmadának folyó áron még abszolút mértékben is.

Míg Carter elnök boltban vásárolt 180 dolláros öltönyben tette le a hivatali esküt, addig Ronald és Nancy régen a nagy divatcégek méregdrága ruházatát és ékszereit viselte, és Washington szerte kilenc luxuspartin egymást érték a milliárdosok és a nagyvállalatok vezetőinek limuzinjai. Mindez előrejelezte, hogy kinek az érdekeiben fog Reagan kormányozni.

Reagan egyik fő tevékenysége az állami szabályozás lebontása volt. A legkülönbözőbb fogyasztóvédelmi és környezetvédelmi ellenőrző hatóságok élére ültette magukból az ellenőrzött iparágakból érkező embereit. Ez a kecskére káposztát stratégia, illetve a szervezetek költségvetéseinek megvonása sikeresen le is bontotta az állami szabályozó rendszert. Környezetvédelmi területek nyíltak meg az ipar számára, a nagynehezen kiharcolt tartalmas gyerekprogramok a tévében pedig visszaszorultak szombat reggelre, és gumicukorcégek reklámműsoraivá váltak. A dereguláció talán legnagyobb áldozata a pénzügyi rendszer volt. Reagan kezdte el azt az elnöki  gyakorlatot, amely mind a mai napig, még Demokrata elnökök esetén is folytatódik, hogy a legnagyobb pénzügyi intézmények, a Giant Four soraiból választják kulcsminisztereiket. Ennek mindenek előtt a Goldman Sachs vált haszonélvezőjévé. Az ilyen módon a kormányzásba erős üzleti érdekeket hozó bankárok hamar nekiestek annak a Nagy Gazdasági Válság után hozott törvénynek, amely a kereskedelmi és a befektetői bankokat választotta szét. Kiskapukkal már a Reagan kormányzat alatt szétbomlasztották a törvény logikáját, a törvény végleges visszavonására azonban csak a Clinton kormányzat alatt került sor, amely sok tekintetben, "harmadik utas"-ként Reagan gazdaságfilozófiájának folytatója volt. Az ügy első hallásra technikai, valódi fontossága azonban felbecsülhetetlen, mert érdemben ez vezetett a jelenlegi globális és pénzügyi válság kialakulásához. Az elmosódó határok tették ugyanis lehetővé azt a megkérdőjelezhető hitelezési gyakorlatot, amely az amerikai pénzügyi szektor széteséséhez vezetett 2008-ban. Már Reagen saját második ciklusában is volt egy hasonló, deregulációból eredő összeomlás, az úgynevezett Savings & Loans (takarékpénztári) megakrízis. A megmentett nagyvállatoknak adott segítség tovább növelte az eladósodottságott.

Szintén csökkentették az újraelosztási programokat, mint a Medicaid egészségügyi program, az élelmiszersegélyek, az oktatási és környezetvédelmi programok.

Reagannek szintén sikerült lenyomnia a szakszervezeteket. Míg a lengyel Szolidaritás szakszervezet mellett teljes mellszélességgel kiállt, addig otthon hírhedt módon sokezer repülőgépirányítót rugott ki már az elnöksége kezdetén, amikor azok sztrákba léptek. Gyakorlatilag mindvégig törvénysértő módon szorította vissza a szakszervezeteket.

Reagan talán legkárosabb következménye a politikai kampányfinanszírozás eldurvulása. Ezek voltak ugyanis az első olyan választások, amelyeken hatalmas amerikai nagyvállalatok (korporációk) vállhattak a szenátusi és kongresszusi jelöltek legnagyobb támogatóivá. A központi kampány támogatása tiltott volt, Reagenék azonban ezt a helyi kampányokon keresztül megkerülték. Azóta a politikusok kampányfinanszírozása az amerikai demokrácia és gazdaság legégetőbb problémájává vált. Minden választás újabb és újabb rekordokat hoz a támogatási összegek tekintetében, és a pénzek harmada ismeretlen forrásból származik. De az ismert összegek is problémát jelentenek. Washington körül valódi lobbyipar alakult ki. Tudna mondani a kedves olvasó olyan társadalmilag is hasznos okot, amiért engednünk kellene, hogy vállalkozás politikai pártot vagy jelöltet támogasson?

Bár Reagannak mind a mai napig van egyfajta mítosza, mint a hetvenes évek válsága után egy új gazdasági fellendülés megteremtője, nemzetközi összehasonlításban (mondjuk az OECD átlaghoz vagy Németországhoz viszonyítva) sem az ő, sem pedig Margaret Thatcher kormányzati teljesítménye nem kiemelkedő, sőt, gyenge, az elképesztő méretű deficitfinanszírozás ellenére.

Ronald Reagan alatt durván eladósodott Amerika (USA államadósság: Reagan '81-'89 volt elnök, utána még négy évig alelnöke, Bush Senior)

(Reagan hajmeresztő külpolitikájáról - Guatemala, Honduras, Panama, Irán-kontra ügy, Líbia bombázása - stb. most nem írunk, nem tartozik szigorúan egy politikai gazdaságtan blog témájához.)








Cimkék: neoliberalizmus, adók, állam, USA
Megosztás
110 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

15. * 2011-02-26 15:32:16
Kedves Pogi, a stílusom a cikkhez illik. Olvasd el a bevezetődet: "eladta a világot", "eladósította Amerikát", "megteremtette a mai gazdasági világválság alapjait". 3 durva, alaptalan vád egy kiváló emberrel szemben. Marhaság - ez volt a legcsúnyább, amit írtam, és ezt se rólad.

Szerintem teljesen nyilvánvaló a válasz az EREDETI kérdésedre, és meg is adtam ezt a választ. Most átfogalmaztad a kérdést, és továbblendítetted, téves irányba.

Megpróbálom röviden elmagyarázni az eredeti válaszom lényegét. Az átláthatóság igenis nagyon jó, mert nyilvánvalóvá teszi az egyébként rejtett összefüggések egy részét. Például nagytőkés által támogatott párt azután már nem képviselheti hitelesen a kisembereket. Példa napjainkból: Demján kitudjamennyivel támogatta és támogatja a Fideszt. Az eredményét látjuk. Az MSZP nagytőkései sem ingyen, lelkesedésből tolták és tolják a párt szekerét. Tudjuk, hogy kik ők? Egy részüket ismerjük. Tudjuk, hogy mennyivel tolják azt a szekeret? Nem. Két, bolsevik eredetű párt, nagytőkésekkel szövetkeznek, és el akarják hitetni a választókkal, hogy ők a középosztályt, a kisembereket képviselik... Hogyan lehet MOST bebizonyítani róluk, hogy hazudnak ebben a témában?

Nézzük az újabb kérdésedet. "milyen társadamilag hasznos előnye van annak, ha cégek pártot finanszíroznak?". Nos, ennek legfeljebb az az előnye, hogy kevesebb közpénzt költenek magukra. A lobbizást és a vállalkozók érdekeinek képviseletét Amerikában nem tekintik ördögtől valónak, szervezett formában, jogilag szabályozott mederbe terelve zajlik. Afféle megtűrt, jobb híján való megoldás. De legalább ezt is átláthatóvá (átláthatóbbá) tették!

Amit te írtál az imént, hogy "az átáthatóság, azaz h ki ki ken meg" még tovább lendítette a második kérdésedet. Az átláthatóság mindenképpen jó. Akkor is jó, ha ellenszenves, gonosz, bűnös dolgokat fed fel. Azért jó, mert felfed, megmutat, egyértelművé és vitathatatlanná tesz. A megkenés szerintem vele ellentétes fogalom, jogellenes üzelmet feltételez. Tehát nem "azaz", nem egyenlő vele. Ezt írtad a cikkben: (az USA-ban) "a pénzek harmada ismeretlen forrásból származik". Na, ez az 1/3 a kenés. Nálunk biztosan 90% fölött van.
14. Pogi 2011-02-26 14:12:07
Kedves *,

stílusod ellenére válaszolok. Egy szóval nem állítottam, h Magyarországon ne lenne gond a pártfinanszírozás az. De a kérdés, még egyszer, úgy hangzik: milyen társadamilag hasznos előnye van annak, ha cégek pártot finanszíroznak? Erre nem válasz az átáthatóság, azaz h ki ki ken meg. :)
13. * 2011-02-26 06:47:29
Ez csak 2 cikk, pár percnyi keresés eredménye. A magyar politikusok és pártok korruptságáról kevés biztosat lehet tudni, de ennyi is túl sok. A néhai MDF kivételével eddig mindegyik kormányra jutott párt posztkommunista képződmény. Az MSZP, az SZDSZ és a Fidesz is tele van egykori MSZMP-tagokkal és KISZ-titkárokkal, köztük titkosszolgálati ügynökökkel. (Csak Medgyessyről derült ki, de naivitás azt állítani, hogy ő az egyetlen.)

Magyarország gengszterállam.
12. * 2011-02-26 06:38:35
Újabb elfogult cikk. Célzatosan összeválogatott tények, ferdítésekkel és csúsztatásokkal fűszerezve. Nem taglalom, mert sajnálom rá az időt. Az odavetett mondatok alapos cáfolata több hosszú cikket is követelne, nekem ennyit nem ér meg ez a marhaság.

A cikk egyetlen megválaszolatlanul hagyott kérdésére viszont muszáj válaszolnom: "Tudna mondani a kedves olvasó olyan társadalmilag is hasznos okot, amiért engednünk kellene, hogy vállalkozás politikai pártot vagy jelöltet támogasson?"

Például nyilvánvalóvá válna, hogy melyik vállalkozó melyik pártot vagy jelöltet mennyivel támogatja. Képmutatás (vagy tájékozatlanság?) azt állítani, hogy ma Magyarországon nem kapnak támogatást a pártok és jelöltek, különféle forrásokból, különféle formában. A rohadék amcsik igyekeztek ezt is átláthatóvá tenni, hogy dögölnének meg, igaz?

"a pénzek harmada ismeretlen forrásból származik" - írja cikkünk szerzője. Bűzlő tőkés mocsár... Bezzeg illatos honunkban!

"Oligarchák kiszolgáltatottjaivá váltak a pártok az elmúlt húsz évben, magánzsebekből megy a pénz a hivatalos keretet sokszorosan meghaladó kampánybüdzsékbe" (hirszerzo.hu/belfold/20100926_oligarchak_kampanyfinanszirozas_partok_ko

"A magyar politika legnagyobb tabuja, hogy milyen forrásból fedezik működésüket a pártok. A kampányfinanszírozásról szóló cikksorozatunk második részéből kiderül, mire jó egy betarthatatlan rendelet, mennyit "illik" visszaosztani egy nagyberuházás nyertesének, és hogyan fizetik le a polgármestereket és önkormányzati képviselőket." (hirszerzo.hu/belfold/20100927_partok_korrupcio_kampanyfinanszirozas)
11. akira 2011-02-23 18:42:18
Kedves Mr. Kovács,

Annak ellenére, hogy jómagam még főként az Ön által ekként aposztrofált óhazában élek - bár világlátott embernek gondolom magam -, mélységesen egyetértek a meglátásával.

Nagyjából 20 év kommunizmusban töltött gyermekkor, majd 20 év önálló vállalkozás tapasztalata alapján valóban azt látom, hogy Magyarországon a fejekben még nem történt meg a rendszerváltás, még mindig túl sokan, túl sokat várnak az államtól, és sajnos nagyon messze vagyunk még attól, hogy a társadalmunk jelentősebb része saját magában keresse a boldolgulás esélyeit.

A reagani gazdaságpolitikáról pedig alapvetően pozitív a véleményem, a clintoniról pedig nem. Az igazi liberális gazdaságpolitika a clintoni volt, mint ahogy a postban is szerepelt pl. a pénzügyi/banki tevékenységek addigi elkülönítésének megszüntetése, más szabályok fellazítása, és a másodlagos jelzálogpiac megnyitása, kiszélesítése, a hitelkamatszint mesterséges alacsonyan tartása (ld.: Fannie Mae és Freddy Mac).
10. L. S. Kovacs 2011-02-23 00:37:14
Negyven evvel ezelott en is ugy gondolkodtam, mint ez a cikk iroja amikor Californiaba erkeztem.
Az evek megtanitottak arra, hogy Rakoczi, Kossuth, Szechenyi utan Reagan is ho"som lett.
Az ohazai gondolkodas meg mindig a kommunista ideologia befolyasa alatt all,ezert van az orszag olyan elmaradott allapotban!!!

Szóljon hozzá!

Blogleírás

Pogátsa Zoltán blogja a globális gazdaságról, az Európai Unióról és benne Kelet-Közép-Európáról.

Pogátsa Zoltán

Cimkefelhő

Egyesült Királyság, , önkormányzatok, szociálpolitika, IMF, jegybank, infláció, Szlovákia, csehország, Olaszország, Szlovénia, Kína, KAP, Ausztria, költségvetés, foglalkoztatás, Németország, Orbán, Románia, Svájc, Offshore, USA, nagyvállalatok, Horvátország, Norvégia, adók, neoliberalizmus, bankrendszer, Izland, szocializmus, fenntarthatóság, EU, piac, Chile, Thatcher, élelmiszerárak, Lengyelország, eurózóna, Görögország, Északi Modell, Svédország, Írország, Finnország, D-Korea, romák, olaj, megszorítás, válság, nyugdíj, Barroso

Keresés

Blogértesítő - Pogátsa Zoltán

Iratkozzon fel az értesítőre és mi az új bejegyzésekről e-mail-t küldünk.

Kapcsolódó hírek az FN-ről

Hirdetés