FN Blog / Pogátsa Zoltán / Kik a szegények?
Nyomtatás Betűméret
Kik a szegények? 2011-04-23 06:26:21
Magyarországon gyakorlatilag MINDENKI szegény.

 Az utóbbi években több elemzés igyekezett bebizonyítani nekünk, hogy Kelet-Európában, ezen belül Magyarországon is nemzetközi összehasonlításban rendkívül alacsonyak a társadalmi különbségek. Ezek a vizsgálatok azt sugallják, mintha valamifajta igazságos társadalom alakult volna ki a rendszerváltások után. Ez pedig ellentmond a hétköznapi tapasztalatoknak.

A félreértés onnan származik, hogy a legtöbb ilyen elemzés az úgynevezett Gini-koefficienssel dolgozik, amely valóban a társadalmi egyenlőtlenségek legelfogadottabb nemzetközi mutatója. Tulajdonképpen nagyon egyszerű módszertanról van szó: azt vizsgálja, hogy a társadalom legtöbbet kereső egytizede hányszorosát keresi a legkevésbbé jól keresőknek. Első látásra nincs is komoly probléma ezzel az átlátható és összehasonlíthtó mutatóval.

Ha egy kicsit jobban belegondolunk azonban, komoly problémákba ütközünk. Induljunk ki onnan, hogy tudjuk, a kelet-európai országok a nemzetközi gazdaságban sajnálatos módon az alacsony béreikkel versenyeznek. Ez pedig azt jelenti, hogy nyomott a bértábla: mindenki a nullához közeli alsó végponthoz közel keres. Közel van az alsó végponthoz az átlagjövedelem is (jelenleg Magyarországon valahol 150 ezer nettó környékén), de még a magas béreket keresők sincsenek olyan nagyon távol tőle. Azaz egy nyomott bértábla esetén semmi meglepő nincs abban, hogy a társadalmi különbségek a bérek tekintetében alacsonyak.

Mindez azonban valójában csak annyit jelent, hogy ténylegesen mindenki szegény! Ha kiszámoljuk, hogy mekkora jövedelemre van szükség a megélhetéshez, akkor hamar rájövünk, hogy még a bértábla felső részén lévők bérei sem elegendőek a tisztességes megélhetéshez. Vegyünk egy átlagos magyar családot, ami kevesebb mint két felnőtt fizetéséből tart el kevesebb mint két gyereket. Számoljunk azzal, hogy a család minden tagját kiegyensúlyozottan és egészségesen kívánják táplálni. Megfelelő egy főre jutó négyzetméterű, egészséges lakásban kívánnak lakni. Lakbért vagy törlesztőrészletet fizetnek, fűtenek, főznek, mosogatnak, takarítanak. Közlekednek. Fizetik a gyerekek oktatását. Ruházkodnak. Képesek az amortizáció pótlására, akár személyes egészségükben, akár lakásukban, készülékeikben, ruházatukban. Igyekeznek megőrizni tudásukat, egészségüket. Igyekeznek megtakarítani viszmajor esetére, illetve az öregkorukra. Ha egy ilyen számítást elvégzünk, nagyon könnyen beláthatjuk, hogy a magyar családok igen nagy része nem képes fenntartható szinten élni. Azaz havonta többet kellene elköltenie, mint amit megkeres. Márpedig a szegénység leglogikusabb definíciója az, hogy ha valaki egy adott társadalom körülényei közt képtelen megőrizni és esetleg javítani saját és családja anyagi helyzetét. Ezen esetben minden kétséget kizárólag szegény.

Közben azonban tudjuk, hogy a magyar társadalomban igenis létezik egy igen gazdag réteg. Ők azonban csak az esetek elenyésző részében élnek bérből és fizetésből. Hanem miből? Munkaszerződés helyett vállalkozói szerződésekből. Tőkejövedelmekből. Privatizációból. Végkielégítésekből. Korrupcióból. Sikerdíjakból. "Házipénztárból". Tiszteletdíjakból. Bónuszokból. Azaz csupa olyan jövedelemforrásból, amelyet a bérstatisztikák nem mutatnak ki. Van tehát egy olyan szűk réteg, aki lényegesen jobban él az összenyomott bértáblánál.  Azaz egy reális Gini koefficiens kifejezetten magas társadalmi különbségeket találna. A politikai döntéshozatalban az ő befolyásuk nem csak hogy nagyobb, mint a bérből és fizetésből élőké, hanem kifejezetten ők határozzák meg a politikai folyamatokat. Márpedig relatíve jó anyagi helyzetük nem motiválja őket arra, hogy vátoztassanak az alapstratégián, miszerint Magyarország olcsó bérekkel versenyez a nemzetközi gazdaságban. Mivel ők maguk nem ebből élnek, ezért nem fáj nekik amellett érvelni, hogy "túlságosan drága a magyar munkaerő".

A rendszerváltás óta a kelet-európai árszinvonal gyakorlatilag felzárkózott a nyugatihoz, egyes igen lényeges területeken meg is haladta azt. Azaz lényegileg ugyanannyiba kerül tisztességesen megélni keleten, mint nyugaton. Mindeközben a bérek közötti különbségek nőttek. Már akinek van munkája, mert Nyugat-Európához képest túlságosan sok keletinek nincsen. Az Eurostat adatai szerint 1996-ban egy nyugati polgár €11153-al keresett többet évente, mint egy keleti.  2006-ban már €15698-al.

Nyugodtan húzhatunk tehát egy empirikusan alátámasztható vonalat, ami alatt egy európai polgár képtelen megőrizni anyagi pozícióját. A kelet-európaiak túlnyomó többsége alatta lenne.  A bérből élőknél valóban nem nagyok a társadalmi különbségek. Mindenki szegény.

___________

Az alábbi ábra nem tartozik szorosan a blog témájához, a bejegyzés nyomán kibontakozott kommentvitához raktam csak fel, mivel egyes kommentelőim szerint az alacsony bérekhez hozzá kell számolni a 'túlságosan magas' állami juttatásokat is. Szerintem meg egyáltalán nem kiugróak ezek az állami juttatások.



Cimkék: foglalkoztatás, bérek, árak, szociálpolitika
Megosztás
105 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

30. Morpheus 2011-04-29 13:45:48
Szerintem nem szabad a felsővezetők bérét a piramis alján lévőkhöz hasonlítani. Pontosan az a jó, ha 10-20-30-szoros a különbség, mert ez hajtja előre a kapitalizmust. Szerinted halálra dolgozná magát egy felsővezető bárhol a világos, ha mondjuk tudná, hogy ezzel nem léphet be az óriási fizetések világába? Persze, hogy nem.

Emellett Svédország rossz példa. Nézd inkább USÁ-t, Egyesült Királyságot, Japánt vagy más országot, ahol viszont épphogy ilyen nagyok a különbségek.
---------------------------------
A cikkhez gratula, pontosan fogalmazza meg, hogy mi is a helyzet.

Kis adalék: Jó lenne részletesebben kitérni azokra a termékekre/szolgáltatásokra, amelyek nyilvánvalóan és OK NÉLKÜL drágábbak Magyarországon, mint Nyugaton. Rengeteg ilyen van, én mindig mosolygok, amikor a Kínában/Indonéziában varrt, de természetesen vezető ruhamárka által értékesített ruházat 20-25%-kal olcsóbb egy német vagy holland boltban, vagy konkrét példa: 5 EUR egy idegen nyelvű klasszikus, ami Magyarországon 11 EUR. Miközben mindkettőt Kínában nyomták és szállították át Európába.

És a sor hosszan megy tovább, és ez az igazán szomorú: a nominálisan háromszoros fizetésükkel NOMINÁLISAN olcsóbban vesznek meg dolgokat, mint mi. Röhej...

Magyar vonatkozás:
Ahelyett, hogy a kormány versenyserkentő intézkedésekkel megpróbálta volna lejjebb vinni az árszínvonalat a bankoknál-kiskereskedelmi láncoknál-mobilcégeknél-akárhol, hogy azok hatékonyabbak (és persze versenyképesebbek!) legyenek, és hogy MINDENKI élvezhesse az alacsonyabb árakat (vagyis a gazdasági versenyképesség is nőhessen nemzetközileg is), nos, ehelyett elvette a szerinte ott lévő többletpénzt, hogy aztán az állam hatékonytalanul eloszthassa oda, ahová akarja.

Ez a magyar államfüggőség a valóság...
29. GGG77 2011-04-29 12:33:43
Azért az normális dolog, hogy egy multicég területi képviselőjének jövedelme mindössze 1/20-a a kereskedelmi igazgatóénak!? 20x-os különbség (míg egy skandináv országban ez csak 7-8x-os)!? Na ne vicceljünk már! 2,5 millát visz haza havonta, nehogy már sajnáljam. Szóval míg a felső vezetők bére nyugati színvonalú, a középvezetőké is közelít hozzá, addig a piramis alján lévők meg dögöljenek éhen.
28. Polló László 2011-04-28 13:48:03
Kiváló meglátásnak tartom, hogy akik nálunk igazán jól élnek, azok nem bérből teszik azt. Az még jobb meglátás, hogy éppen ők (én pénzügyi háttérhatalomnak hívom őket) a politikai kapcsolataikkal határozzák meg, hogy a többség hogyan éljen. Ezért nem elég csak rosszul fizető új munkahelyeket teremteni, hanem az új munkahelyeket úgy kellene létrehozni, hogy végre kialakuljon egy exportképes elit munkahely réteg, ahova fellépve elindulna egy felfele mobilitás a keresetekben. Persze ehhez minden jelenlegi munkavállalónak tanulnia kellene, ami persze állami pénzeket igényel, így ez is alátámasztja, hogy az állami újraelosztás egyáltalán nem magas hazánkban.
27. Polló László 2011-04-28 13:43:13
Nem magas az állami juttatás - különösen annak fényében, hogy nálunk a GDP alacsonyabb és ugye nemcsak bérek vannak az egészségügyben, oktatásban, államigazgatásban, honvédelemben stb., hanem dologi költségek is, amelyeknek árszínvonala megegyezik NyEU-éval.
26. RJoco 2011-04-27 20:27:37
Ez így tök jó, kár, hogy nem ezt nyomják be a híradásokba a sok szemét helyett.
25. lajafix 2011-04-26 14:11:47
Valamint minek ekkora állami újraelosztás, ha a hasonló mennyiséget újraosztók sokkal többet tudnak kihozni belőle?

+1 kérdés: szabad e ezt a blogot neokommunistának hívni, ha már Pogi a "neoliberalizmust" okolja.

Szóljon hozzá!

Blogleírás

Pogátsa Zoltán blogja a globális gazdaságról, az Európai Unióról és benne Kelet-Közép-Európáról.

Pogátsa Zoltán

Cimkefelhő

Egyesült Királyság, , önkormányzatok, szociálpolitika, IMF, jegybank, infláció, Szlovákia, csehország, Olaszország, Szlovénia, Kína, KAP, Ausztria, költségvetés, Németország, Orbán, foglalkoztatás, Románia, Svájc, Offshore, USA, nagyvállalatok, Horvátország, Norvégia, adók, neoliberalizmus, bankrendszer, Izland, szocializmus, fenntarthatóság, EU, piac, Thatcher, Chile, élelmiszerárak, Lengyelország, eurózóna, Görögország, Északi Modell, Svédország, Írország, Finnország, D-Korea, romák, olaj, megszorítás, válság, nyugdíj, Barroso

Keresés

Blogértesítő - Pogátsa Zoltán

Iratkozzon fel az értesítőre és mi az új bejegyzésekről e-mail-t küldünk.

Kapcsolódó hírek az FN-ről

Hirdetés