FN Blog / Pogátsa Zoltán / Kik a szegények?
Nyomtatás Betűméret
Kik a szegények? 2011-04-23 06:26:21
Magyarországon gyakorlatilag MINDENKI szegény.

 Az utóbbi években több elemzés igyekezett bebizonyítani nekünk, hogy Kelet-Európában, ezen belül Magyarországon is nemzetközi összehasonlításban rendkívül alacsonyak a társadalmi különbségek. Ezek a vizsgálatok azt sugallják, mintha valamifajta igazságos társadalom alakult volna ki a rendszerváltások után. Ez pedig ellentmond a hétköznapi tapasztalatoknak.

A félreértés onnan származik, hogy a legtöbb ilyen elemzés az úgynevezett Gini-koefficienssel dolgozik, amely valóban a társadalmi egyenlőtlenségek legelfogadottabb nemzetközi mutatója. Tulajdonképpen nagyon egyszerű módszertanról van szó: azt vizsgálja, hogy a társadalom legtöbbet kereső egytizede hányszorosát keresi a legkevésbbé jól keresőknek. Első látásra nincs is komoly probléma ezzel az átlátható és összehasonlíthtó mutatóval.

Ha egy kicsit jobban belegondolunk azonban, komoly problémákba ütközünk. Induljunk ki onnan, hogy tudjuk, a kelet-európai országok a nemzetközi gazdaságban sajnálatos módon az alacsony béreikkel versenyeznek. Ez pedig azt jelenti, hogy nyomott a bértábla: mindenki a nullához közeli alsó végponthoz közel keres. Közel van az alsó végponthoz az átlagjövedelem is (jelenleg Magyarországon valahol 150 ezer nettó környékén), de még a magas béreket keresők sincsenek olyan nagyon távol tőle. Azaz egy nyomott bértábla esetén semmi meglepő nincs abban, hogy a társadalmi különbségek a bérek tekintetében alacsonyak.

Mindez azonban valójában csak annyit jelent, hogy ténylegesen mindenki szegény! Ha kiszámoljuk, hogy mekkora jövedelemre van szükség a megélhetéshez, akkor hamar rájövünk, hogy még a bértábla felső részén lévők bérei sem elegendőek a tisztességes megélhetéshez. Vegyünk egy átlagos magyar családot, ami kevesebb mint két felnőtt fizetéséből tart el kevesebb mint két gyereket. Számoljunk azzal, hogy a család minden tagját kiegyensúlyozottan és egészségesen kívánják táplálni. Megfelelő egy főre jutó négyzetméterű, egészséges lakásban kívánnak lakni. Lakbért vagy törlesztőrészletet fizetnek, fűtenek, főznek, mosogatnak, takarítanak. Közlekednek. Fizetik a gyerekek oktatását. Ruházkodnak. Képesek az amortizáció pótlására, akár személyes egészségükben, akár lakásukban, készülékeikben, ruházatukban. Igyekeznek megőrizni tudásukat, egészségüket. Igyekeznek megtakarítani viszmajor esetére, illetve az öregkorukra. Ha egy ilyen számítást elvégzünk, nagyon könnyen beláthatjuk, hogy a magyar családok igen nagy része nem képes fenntartható szinten élni. Azaz havonta többet kellene elköltenie, mint amit megkeres. Márpedig a szegénység leglogikusabb definíciója az, hogy ha valaki egy adott társadalom körülényei közt képtelen megőrizni és esetleg javítani saját és családja anyagi helyzetét. Ezen esetben minden kétséget kizárólag szegény.

Közben azonban tudjuk, hogy a magyar társadalomban igenis létezik egy igen gazdag réteg. Ők azonban csak az esetek elenyésző részében élnek bérből és fizetésből. Hanem miből? Munkaszerződés helyett vállalkozói szerződésekből. Tőkejövedelmekből. Privatizációból. Végkielégítésekből. Korrupcióból. Sikerdíjakból. "Házipénztárból". Tiszteletdíjakból. Bónuszokból. Azaz csupa olyan jövedelemforrásból, amelyet a bérstatisztikák nem mutatnak ki. Van tehát egy olyan szűk réteg, aki lényegesen jobban él az összenyomott bértáblánál.  Azaz egy reális Gini koefficiens kifejezetten magas társadalmi különbségeket találna. A politikai döntéshozatalban az ő befolyásuk nem csak hogy nagyobb, mint a bérből és fizetésből élőké, hanem kifejezetten ők határozzák meg a politikai folyamatokat. Márpedig relatíve jó anyagi helyzetük nem motiválja őket arra, hogy vátoztassanak az alapstratégián, miszerint Magyarország olcsó bérekkel versenyez a nemzetközi gazdaságban. Mivel ők maguk nem ebből élnek, ezért nem fáj nekik amellett érvelni, hogy "túlságosan drága a magyar munkaerő".

A rendszerváltás óta a kelet-európai árszinvonal gyakorlatilag felzárkózott a nyugatihoz, egyes igen lényeges területeken meg is haladta azt. Azaz lényegileg ugyanannyiba kerül tisztességesen megélni keleten, mint nyugaton. Mindeközben a bérek közötti különbségek nőttek. Már akinek van munkája, mert Nyugat-Európához képest túlságosan sok keletinek nincsen. Az Eurostat adatai szerint 1996-ban egy nyugati polgár €11153-al keresett többet évente, mint egy keleti.  2006-ban már €15698-al.

Nyugodtan húzhatunk tehát egy empirikusan alátámasztható vonalat, ami alatt egy európai polgár képtelen megőrizni anyagi pozícióját. A kelet-európaiak túlnyomó többsége alatta lenne.  A bérből élőknél valóban nem nagyok a társadalmi különbségek. Mindenki szegény.

___________

Az alábbi ábra nem tartozik szorosan a blog témájához, a bejegyzés nyomán kibontakozott kommentvitához raktam csak fel, mivel egyes kommentelőim szerint az alacsony bérekhez hozzá kell számolni a 'túlságosan magas' állami juttatásokat is. Szerintem meg egyáltalán nem kiugróak ezek az állami juttatások.



Cimkék: foglalkoztatás, bérek, árak, szociálpolitika
Megosztás
105 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

18. oil 2011-04-25 14:06:40


Az írás védett!!!- a szerző
A rendszerváltáskor a magyar társadalomnak új jelenséggel kellett szembenéznie, a tömeges munkanélküliséggel. Ennek következményeit előre nem lehetett látni. A piacgazdaságnak ezzel a ténnyel állandóan számolnia kell. A teljes foglalkoztatottság nem cél a vezető politika, gazdasági erők számára. A különféle társadalmi csoportoknál fellépő munkanélküliségnél beszélhetünk, női, ifjúsági munkanélküliségről is. A dologtalanság az individuum számára nem csupán a jövedelmének csökkenését eredményezte, hanem megismerhette a nyomor legmélyebb poklát, annak sötét bugyrait, az éhezést, a kiszolgáltatottságát, a lakás nélküliséget, a kultúra hiányát, és a rabszolgaságát. A probléma gyökerét az alávetettség érzése személyesíti meg, ami kifacsarja az érzelmi csatornáit, ezáltal az életvitele, tempója megváltozik, és depresszióssá válik. Véleményem szerint az ember legfontosabb kapcsolata, a munkához való jog! Ennek hiánya biológiai – fizikai romláshoz vezet, tehát egyenes út az alkoholizmus, a bűnözés, az öngyilkosság felé. A munkáját elvesztő egyént a deviáns magatartás befolyásolja, utat nyit a szívéhez, az eszéhez, és berágja magát a lelkébe, és ez által kialakul nála a bűnözés, a kábítószerfüggés, mentális betegségek. Nem utolsósorban a kapcsolatok gyengülése, majd elszigetelődése, és a kialakuló önbecsülés hiánya rátelepszik a gondolataira is.
A regisztrált munkanélküliek 1991 – ben 80. 000 fő (2%), de ettől kezdődően lassú 20% – ós emelkedés vált érezhetővé. Továbbá 91 – ben 400 – 500 ezer fő, míg 1988 – ban 300 -400 ezer fő (8-9%) regisztráltak a munkájukat elvesztők és bejelentők között. A munkanélküliek táborában, nagymértékben találunk pályakezdőket.
A szegénység, és a nyomor öröklődik!
1993 – ban 71. 000 fő a pályakezdő munkanélküliek száma, ebből a 15 – 19 év közötti korcsoport az 1988 – as adatok szerint, 8% – a regisztráltatta magát. Ez az egy évnél hosszabb idejű munkanélküliek (regisztráltak) 25 – 30 % – a! Területileg elég szórt a munkanélküliek létszáma Pl. Budapesten 5 – 6 %, Győr – Sopron 8 – 9 %, a többi megyékben 20 – 25 %. A nyomort jól mutatja az ország területi %- ós elosztása.

-A szegénység összegezhető:

- Magas a fiatalok száma.
- Tartós a munkanélküliek száma.
- Nagy a földrajzi, területi, régiói különbségek.
- Az etnikai jelenség számottevő.

A cigányság köreiben kiugróan magas ez a ráta.
A szegénységben élőket 91 – ben a költségvetésből finanszírozták. A munkanélküliek száma folyamatosan emelkedik A költségek kiadási növekedése, a politikai elitet meggondolásra késztette.

A szegénység, a nyomor enyhítésére létrehozták

- Rendszeres szociális segélyt.
- Lakásfenntartási támogatást.
- Ápolási díjat.
- Átmeneti segélyt.
- Időszakos járadékot.
- Munkanélküli jövedelempótló támogatást.
- Korkedvezményes nyugdíjat.
- Természetbeni ellátásokat.
- Köztemetést.
- Köz gyógyellátást.
- Egészségügyi szolgáltatásokra való jogosultságot, és még számos ellátás csökkenti a szegénységben élők megélhetési gondjait.
A szegénység kiemelt területe a család támogatása. Itt az a kérdés – kiket és milyen családokat kellene támogatni. Továbbá milyen létszámú, és hány gyermekes családok kapjanak támogatást. A családpolitika mindig is csábító volt a jobb és a bal radikalizmusnak, valamint a demagógia számára is egyaránt. De akár, hogy is döntenek a vezetőink, a szegénység, a nyomor marad ugyanúgy, mint az ígéretek. Minél nagyobb egy család annál alacsonyabb az egy főre jutó átlagjövedelem. A gyermekek számának növekedésével arányosan nő a szegénység, az éhezés, az iskolázatlanságról már nem is beszélve. Az 1 – 3 gyermekes családok 30 – 35 % él nyomorban, addig a négy gyermekesek 43 % – k jövedelme a létminimumnak számított szintje alatt van. / FERGE ZS. 1993. 271 old / a lakáskörülményeik tekintetében még rosszabb a helyzet. A tény az, hogy a szegénység, a munkanélküliség, a rendszerváltás veszteseinek számító családokban több a gyermek, mint azon családokban, ahol az életszínvonal emelkedett. ( Úgy látom több gyermek él szegénységben, mint felnőtt. ) A 14 évesen aluliak aránya 18,5 %, a szegények között 41 % – a / SALAMIN PÁLNÉ 1991/

Támogatásokon kívül:

- Pénzbeli és természetbeni gyermekvédelmi ellátások.
- Személyes gondoskodást nyújtó gyermekvédelmi ellátások.
- Hatósági gyermekvédelem.
- Egészségügyi gyermekvédelem.
- Védőnői hálózat.
- Társadalmi gyermekvédelem.

A felnőttek védelmén belül beszélhetünk:

- Munkaviszonyban állók.
- Munkaviszonyon kívül. / idős gondozás /

Nemek szerinti megoszlás alapján:

- Fokozott szociálpolitikai támogatást élveznek a nők. Különösen nagy figyelmet kell fordítani rájuk, hiszen az utóbbi időben a szegénység feminizálodásának lehettünk tanúi. Pl. A gyesen, gyeden lévők 40% – a létminimum alatt él. A betanított és a segédmunkások több mint fele nő! A nyugdíjasok között szintén a nőké a vezető szerep. / KONCZ, K. 1995 /
A szegénységet okozó tényezők / alacsony iskolázatlanság, lakóhelyi, kulturális hátrányok, családi körülmények / A társadalomban halmozottan emelkednek ezek a tényezők a szegényeknél és a különleges csoportjainál. Pl. – a munkanélkülieknél, a
cigányoknál, a testi – szellemi fogyatékosoknál, az állami gondozottaknál, a hajléktalanoknál, és a bűnelkövetők között.

- Roma lakosság.
A rendszerváltás nagy súllyal nehezedett az egyébként is tömegesen szegénysorban élő cigányokra. A szegénység tényezői nagyobb gyakorisággal fordul elő a köreikben. A háztartásokban élők közel háromnegyede szegény / Társadalmi Riport 1994 / A cigányság vizsgálódásában felmerülő kérdés – Ki a cigány ?
A cigányok képviselői magukat romának nevezik. A szociológiai felmérésekben azt nevezik, hívják cigánynak, akit a környezete is annak tart. / Kemény I. 1992 és 1996
A cigány lakosság többsége szegény, 74 % – a él az átlagjövedelem alatt. / Társadalmi riport 1994 / Az adatok arra figyelmeztetnek, hogy a cigánykérdés és a szegénység nem azonos. A szegények többsége nem cigány!
A cigányéletmód fennmaradásához vezettek a lakáskörülményeik megoldatlanságai. 1961 – ben, a cigány lakosság még 70 % – a putrikban, cigánytelepeken lakott. 1980 – ban már 25 % – a, míg 1993- ban 14 % – a csökkent ez az arány. A kiemelkedés számukra nem a szociális támogatás, hanem a MUNKA és a MUNKAHELY teremtés lenne. Az előző rendszer munkakényszere ezen a területen jelentősen mozgásba hozta a cigányokat. 1990 – ben a cigányszármazásúak többsége munkanélküli lett. 1993 – ban a férfiak 30 %-át foglalkoztatták a munkaerő piacon. A fiataloknak esélyük sem lesz a munkához az iskolázatlanságuk miatt. A gazdasági fellendülés nem fogja őket érinteni. Sajnos!

Az életkörülményeik stagnálása végett, a cigányéletmód újra termelődik, pl. :

- Alacsony jövedelem, alacsony életszínvonal.
- Rossz lakáskörülmények.
- Alacsony hiegéniás viszonyok.
- Megbetegedések, dohányzás, alkohol miatt

A kilátástalan lehetőségek táplálják bennük a kialakult szubkultúrát, és ezért veszik ki belőlük a felemelkedési vágy. Kialakul számukra a segélyből élés technikája. A cigányéletmód távolról sem egyedül csak a cigány etnikum sajátja!

- Fogyatékosok, krónikus betegek.

A fizikai és a szellemi fogyatékosság rendszerint vonzza a szegénységet, és a nyomort A fogyatékos ember iskolai végzettsége gyakran alacsony szintű, ami párosul az alacsony jövedelemmel, ezért fokozottabban fenyegeti a munkanélküliség. A lakás körülményeik általában rosszabbak, mint az átlag. A KSH felmérése szerint 1986 – ban 150. 000 fő mozgássérültet és 50. 000 fő egyéb testi fogyatékosokat tartottak nyilván, továbbá 4000 fő testi – lelki betegségben szenvedőt ápoltak szociális intézményekben. (Véleményem szerint sokkal több lehet a rászorultak száma a kimutatásban szereplő adatoknál) Pl.- a mozgáskorlátozottak létszámát 400. 000 főre becsülik. 1991 – ben több mint 480. 000 fő rokkant nyugdíjas volt az országban. A gazdasági válság hullámzása éppen a csökkent értékű munkaerőt foglalkoztató cégeket sodorta végveszélybe, ezért döntő többségük nem talált munkát a munkaerő piacon. / vakok, hallássérültek, értelmi fogyatékosok / a tárgyi feltételek megteremtése, illetve javítása
Nélkülözhetetlenné válna számukra. pl., lakások, építési kölcsönök, közlekedési támogatás, karitatív segítség. Az egyházak segítségére égető szükségük lenne!

- Állami nevelésből kikerülő fiatalok.

Ezek a fiatalok, a családi háttér, az életre való felkészülés hiánya nélkül kerülnek ki a társadalom állandó mozgásban lévő munkaerő piacára. Érzékenyebbekké,
Sérülékenyebbekké válnak minden fajta megjegyzésre. Lakásproblémájuk, anyagi helyzetük kilátástalan ebben a közegben.

- Hajléktalanok.

1990 – s évek elején kerültek az érdeklődés homlokterébe. Ki a hajléktalan? Akinek nincs viszonylag stabil, legális lakhatási lehetősége. Közöttük természetesen találunk lakásukat, elhagyókat, fiatalokat, állami intézetből szökötteket, fogyatékosokat, idős csavargókat, koldusokat, börtönlakókat, akiknek nincs hová menniük.
A hajléktalanok között több a férfi, mint a nő. Iskolai végzettség tekintetében a 8 általánosoké a vezető szerep, majd szakmunkások következnek, de nem hiányzik köreikből az érettségizettek és a diplomások köre sem. Ezek az emberek kukázásból, alkalmi munkából tartják fent magukat, ami tovább fokozza a kiszolgáltatásukat.

- Menekültek.

A mai menekültek többnyire / 1998 / Romániából érkeztek, akiket a Jugoszláviából érkező menekültek követtek. Ők az igazi szegények, mivel sem hazájuk, sem életük.

- Bűnelkövetők.

A mostani bűnözési hullám okai között bizonyos szerepet játszik a lesüllyedéstől való félelem, és rettegés a munkanélküliségtől. Nagyobb arányú lett a létminimum alatt élés, veszélyeztetetté vált az anyagi és a létbiztonság. Vidéken a legmagasabb
a bűnözők száma. A periférián élők köreiben megerősödött a deviáns viselkedés reprodukciója. A városban újra termelődik, a bűnözök létszáma. Az utánpótlásukat elősegíti, hogy a gyermekek relatíve nagyobb arányban élnek szegény családokban, mint a felnőttek. 1994 – ben 8893 fő élt büntetés – végrehajtási intézményekben. / GÖNCZŐL. K. 1991/
Kiszabadulásuk után a munkaalkalom és a szállás hiánya növeli a visszakerülés valószínűségét, mivel a munkához jutásuk nem kedvező. A bűnelkövetők, a büntetésüket töltők családjai anyagi krízishelyzetbe kerülnek. A családtagok így potenciális bűnözőkké válnak!

-oil-
17. Pogátsa Zoltán 2011-04-25 13:42:50
Kedves *,

felraktam ide egy oszlopdiagrammot, remélem abban hiszel. :) Eurostat, 2009. :)) Későbbi mint bármi amit te mutattál. :)
16. Sorge 2011-04-25 12:06:20
Ricardó (9.)! Természetesen az előző két ciklusban hatalmon lévő kormányok felelősek az államadósság növekedéséért, a mostani gyalázatos helyzetért. De kár ebbe az irányba eltéríteni ezt a vitát, mert nem erről szól a poszt.
15. Sorge 2011-04-25 11:58:21
Rikardó (9.) Arról van szó, hogy a hitelből létrehozott látszólagos jólét természetesen nem igazi jólét. A hitelt pedig valóban vissza kell fizetni annak, aki felvette, - ebben egyetértünk. De az, hogy a hitelfeltételek egyoldalúan változtathatók, az elfogadhatatlan !
14. * 2011-04-25 02:15:53
És íme, egy sikeres (Finnország) és egy csőd felé tartó (Portugália) ország újraelosztásának alakulása:

www.macosz.hu/userfiles/image/abra1.jpg
13. * 2011-04-25 02:11:17
Remélem, ezt már nem cenzúrázza a blogmotor:
img.index.hu/cikkepek/0804/gazdasag/konj2.jpg
és
index.hu/gazdasag/magyar/kiadas080403/

Szóljon hozzá!

Blogleírás

Pogátsa Zoltán blogja a globális gazdaságról, az Európai Unióról és benne Kelet-Közép-Európáról.

Pogátsa Zoltán

Cimkefelhő

Egyesült Királyság, , szociálpolitika, IMF, jegybank, önkormányzatok, infláció, Szlovákia, csehország, Olaszország, Szlovénia, Kína, KAP, Ausztria, költségvetés, Németország, Orbán, foglalkoztatás, Románia, Svájc, Offshore, USA, nagyvállalatok, Horvátország, Norvégia, adók, neoliberalizmus, bankrendszer, Izland, szocializmus, fenntarthatóság, EU, piac, Thatcher, Chile, élelmiszerárak, Lengyelország, eurózóna, Görögország, Északi Modell, Svédország, Írország, Finnország, D-Korea, romák, olaj, megszorítás, válság, nyugdíj, Barroso

Keresés

Blogértesítő - Pogátsa Zoltán

Iratkozzon fel az értesítőre és mi az új bejegyzésekről e-mail-t küldünk.

Kapcsolódó hírek az FN-ről

Hirdetés