FN Blog / Pogátsa Zoltán / Kik a szegények?
Nyomtatás Betűméret
Kik a szegények? 2011-04-23 06:26:21
Magyarországon gyakorlatilag MINDENKI szegény.

 Az utóbbi években több elemzés igyekezett bebizonyítani nekünk, hogy Kelet-Európában, ezen belül Magyarországon is nemzetközi összehasonlításban rendkívül alacsonyak a társadalmi különbségek. Ezek a vizsgálatok azt sugallják, mintha valamifajta igazságos társadalom alakult volna ki a rendszerváltások után. Ez pedig ellentmond a hétköznapi tapasztalatoknak.

A félreértés onnan származik, hogy a legtöbb ilyen elemzés az úgynevezett Gini-koefficienssel dolgozik, amely valóban a társadalmi egyenlőtlenségek legelfogadottabb nemzetközi mutatója. Tulajdonképpen nagyon egyszerű módszertanról van szó: azt vizsgálja, hogy a társadalom legtöbbet kereső egytizede hányszorosát keresi a legkevésbbé jól keresőknek. Első látásra nincs is komoly probléma ezzel az átlátható és összehasonlíthtó mutatóval.

Ha egy kicsit jobban belegondolunk azonban, komoly problémákba ütközünk. Induljunk ki onnan, hogy tudjuk, a kelet-európai országok a nemzetközi gazdaságban sajnálatos módon az alacsony béreikkel versenyeznek. Ez pedig azt jelenti, hogy nyomott a bértábla: mindenki a nullához közeli alsó végponthoz közel keres. Közel van az alsó végponthoz az átlagjövedelem is (jelenleg Magyarországon valahol 150 ezer nettó környékén), de még a magas béreket keresők sincsenek olyan nagyon távol tőle. Azaz egy nyomott bértábla esetén semmi meglepő nincs abban, hogy a társadalmi különbségek a bérek tekintetében alacsonyak.

Mindez azonban valójában csak annyit jelent, hogy ténylegesen mindenki szegény! Ha kiszámoljuk, hogy mekkora jövedelemre van szükség a megélhetéshez, akkor hamar rájövünk, hogy még a bértábla felső részén lévők bérei sem elegendőek a tisztességes megélhetéshez. Vegyünk egy átlagos magyar családot, ami kevesebb mint két felnőtt fizetéséből tart el kevesebb mint két gyereket. Számoljunk azzal, hogy a család minden tagját kiegyensúlyozottan és egészségesen kívánják táplálni. Megfelelő egy főre jutó négyzetméterű, egészséges lakásban kívánnak lakni. Lakbért vagy törlesztőrészletet fizetnek, fűtenek, főznek, mosogatnak, takarítanak. Közlekednek. Fizetik a gyerekek oktatását. Ruházkodnak. Képesek az amortizáció pótlására, akár személyes egészségükben, akár lakásukban, készülékeikben, ruházatukban. Igyekeznek megőrizni tudásukat, egészségüket. Igyekeznek megtakarítani viszmajor esetére, illetve az öregkorukra. Ha egy ilyen számítást elvégzünk, nagyon könnyen beláthatjuk, hogy a magyar családok igen nagy része nem képes fenntartható szinten élni. Azaz havonta többet kellene elköltenie, mint amit megkeres. Márpedig a szegénység leglogikusabb definíciója az, hogy ha valaki egy adott társadalom körülényei közt képtelen megőrizni és esetleg javítani saját és családja anyagi helyzetét. Ezen esetben minden kétséget kizárólag szegény.

Közben azonban tudjuk, hogy a magyar társadalomban igenis létezik egy igen gazdag réteg. Ők azonban csak az esetek elenyésző részében élnek bérből és fizetésből. Hanem miből? Munkaszerződés helyett vállalkozói szerződésekből. Tőkejövedelmekből. Privatizációból. Végkielégítésekből. Korrupcióból. Sikerdíjakból. "Házipénztárból". Tiszteletdíjakból. Bónuszokból. Azaz csupa olyan jövedelemforrásból, amelyet a bérstatisztikák nem mutatnak ki. Van tehát egy olyan szűk réteg, aki lényegesen jobban él az összenyomott bértáblánál.  Azaz egy reális Gini koefficiens kifejezetten magas társadalmi különbségeket találna. A politikai döntéshozatalban az ő befolyásuk nem csak hogy nagyobb, mint a bérből és fizetésből élőké, hanem kifejezetten ők határozzák meg a politikai folyamatokat. Márpedig relatíve jó anyagi helyzetük nem motiválja őket arra, hogy vátoztassanak az alapstratégián, miszerint Magyarország olcsó bérekkel versenyez a nemzetközi gazdaságban. Mivel ők maguk nem ebből élnek, ezért nem fáj nekik amellett érvelni, hogy "túlságosan drága a magyar munkaerő".

A rendszerváltás óta a kelet-európai árszinvonal gyakorlatilag felzárkózott a nyugatihoz, egyes igen lényeges területeken meg is haladta azt. Azaz lényegileg ugyanannyiba kerül tisztességesen megélni keleten, mint nyugaton. Mindeközben a bérek közötti különbségek nőttek. Már akinek van munkája, mert Nyugat-Európához képest túlságosan sok keletinek nincsen. Az Eurostat adatai szerint 1996-ban egy nyugati polgár €11153-al keresett többet évente, mint egy keleti.  2006-ban már €15698-al.

Nyugodtan húzhatunk tehát egy empirikusan alátámasztható vonalat, ami alatt egy európai polgár képtelen megőrizni anyagi pozícióját. A kelet-európaiak túlnyomó többsége alatta lenne.  A bérből élőknél valóban nem nagyok a társadalmi különbségek. Mindenki szegény.

___________

Az alábbi ábra nem tartozik szorosan a blog témájához, a bejegyzés nyomán kibontakozott kommentvitához raktam csak fel, mivel egyes kommentelőim szerint az alacsony bérekhez hozzá kell számolni a 'túlságosan magas' állami juttatásokat is. Szerintem meg egyáltalán nem kiugróak ezek az állami juttatások.



Cimkék: foglalkoztatás, bérek, árak, szociálpolitika
Megosztás
105 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

6. Sorge 2011-04-24 13:34:51
Kedves Ricardó!
Csak csapong itt össze-vissza. Nem akar tudomást venni arról amit írtam, hogy a látszólagos jólét mögött a pénzügyi rabszolgaság áll!
Mert valójában adósrabszolgák vagyunk és ezt egyre jobban lehet majd érezni.
Aztán a technika fejlődését nem egyedül a kapitalizmus idézte elő. A szocialista berendezkedésű Szovjetunió például világelső volt az űrhajózásban.
És végül, a mostani túltermelési válság, ( amiből csak a jó ég tudja hogyan és mikor fogunk kilábalni), nem jött volna létre a globális kapitalizmus nélkül. Sőt megkockáztatom, hogy ebből a válságból nem is lesz kilábalás...
5. ricardo 2011-04-24 13:13:21
sorge! Az a baj, hogy Zoltánnak bilibe lóg a keze, és ezért illúziókat terjeszt. Zoltán ui. azt hiszi, hogy a havi 2000 USD per capita jövedelem jelenti az ún. emberi életszínvonalat (ami természetesen nem jár egyáltalán környezetszennyezéssel), és az alatt élni már nem is emberhez méltó élet. Olyankor már ki vagyunk zsákmányolva humántőkeileg. Az a bajunk, hogy természetesnek vesszük a jólétet. Azt, hogy a falból jön a víz. Mert az smafu. Egy olyan életnívót tekintünk normál elvárásnak, amely életnívón csak a világnak egy nagyon kis része él. És ha kiderül, hogy mégsem habostorta az élet, akkor a kapitalizmust okoljuk, jóllehet a kapitalizmusnak köszönhetjük a jólétet. 20 éve még nem is volt mobiltelefon, ma meg mindenki azon sír, hogy drága a percdíj, és a szegénység netovábbja lenne, ha nem lehetne mobilja. És mindezért a mobil gyártó meg szolgáltató a hibás, naná. (És igen, az a gazdagság, hogy utánad dobják a mobilt! Miért Ön mit szeretne? Hogy esetleg még Önnek fizessenek, hogy méltóztatik mobilozni? Nyilván így lenne igazságos, sőt a normális meg az emberi élet.) Barátom, ha Ön száz évvel korábban születik, akkor napi 16 órában túrja a földet, és kukorica csuhéval törli a hátsóját. De ha most születik Bangladesben, akkor is ez van. Először mutasson fel valamit, aztán lehet követelőzni. A világ nagy része irigyelné a problémáit.
4. Sorge 2011-04-24 12:03:24
Ricardó! Az lenne a gazdagság, hogy ingyen kapsz egy mobilt, amivel leginkább csak pénzt költeni lehet? Miközben fejenként 2 millió Ft az államadósság, 10 millió lakosra vetítve. A havi rezsidet nem bírod időben kifizetni, pedig csak egy panelban laksz.
3. ricardo 2011-04-24 09:03:26
Kedves Zoltán! Ha azt mondod, Bangladesben mindenki szegény, akkor elfogadom. Szép hazánk (neve Magyarország) a világ leggazdagabb országainak szövetségébe, az EU-ba tartozik (jelenleg épp a soros elnöke), NATO tag, OECD tag stb. Itthon elsőszámú népbetegség az elhízás, és a gyerekek 18 éves korukig tanulnak, vagy inkább 30. Persze az élet ettől még nem habostorta: nem lehet 4 gyereket svájci életszínvonalon eltartani, főként, ha nem vagyunk magasan képzettek, nem beszélünk nyelveket, nem értünk az informatikához stb. Nem vagyunk olyan gazdagok, mint Svájc, ez már igaz. Csak hát Svájc a világ leggazdagabb országa. De azért nálunk is nyugati autókon járnak az emberek, meg mikrósütőjük, mobiltelefonjuk van, pedig mi ilyeneket ugye nem is gyártunk. Meg van színes tévéjük, asztali számítógépük, vasalójuk, hajszárítójuk. És ezek a panellakásokban is ott vannak. A szocializmusban az emberek 10 évet vártak egy telefonra, ma meg utánuk dobják a kamerás mobilt. Persze értem én, az lenne csak az igazán tuti világ, ha mindemellett 50 évesen már nyugdíjasok is lehetnénk.
2. Sorge 2011-04-23 20:58:04
Pogi, köszönöm szépen a levezetést, de nekem nem mondtál új dolgot. Eddig is tudtam, hogy a kapitalizmus igazságtalan társadalmi rendszer.
Az egyik ember csak a másik kárára boldogulhat. Ez az állapot egyre kevésbé fenntartható óriási társadalmi robbanás nélkül.
1. * 2011-04-23 15:44:45
Pogi, még nem láttál igazán szegény embereket... ha láttál volna, nem állítanád ilyen határozottan, látszólag sok érvvel alátámasztva, hogy Magyaországon minden bérből élő ember szegény.

A Gini-indexben az is tükröződik, amiről most mélyen hallgatsz: az elvonások révén táplált kiugróan magas újraelosztási szint. Ingyenes (olcsó), magas színvonalú oktatás, ingyenes (olcsó), magas színvonalú egészségügyi ellátás, tisztes nyugdíjak - ilyet nem találsz például Kínában, Délkelet-Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában. Ahol magas a Gini-index, ott biztosan alacsony az újraelosztás, mert magas újraelosztás esetén alacsony az index, vagyis (viszonylag) kicsik a társadalmi különbségek. Ez akkor is igaz, ha nem rászorultsági alapú az újraelosztás, hanem (mint nálunk) elvileg mindenki ugyanúgy részesül belőle.

Azt írod, "Induljunk ki onnan, hogy tudjuk, a kelet-európai országok a nemzetközi gazdaságban sajnálatos módon az alacsony béreikkel versenyeznek." Rossz kiindulás, mert alacsony bérekkel például Kína, India, Vietnam versenyez. Talán Afrika is versenyezne alacsony bérekkel, de még erre sem képes. Latin-Amerika sem a magas technikai színvonalú termékekkel lép pályára. A magyar minimálbérrel a Föld lakosságának túlnyomó része gazdagnak érezné magát, addig elképzelhetetlenül magas életszínvonalat érhetne el vele.

"még a bértábla felső részén lévők bérei sem elegendőek a tisztességes megélhetéshez. Vegyünk egy átlagos magyar családot": inkább vegyünk egy átlagos délkelet-ázsiai, afrikai, latin-amerikai családot, vagy ukránt, bolgárt, macedónt. És olvassuk el úgy, miket írtál az átlagos család által elvárt életkörülményekről. Utána gondolkozzunk el azon, ki az igazán szegény...

"a magyar családok igen nagy része nem képes fenntartható szinten élni. Azaz havonta többet kellene elköltenie, mint amit megkeres.": ??? talán inkább többet SZERETNE elkölteni, mint amennyit megkeres. Addig kellene nyújtózkodni, amíg a takaró ér. (Persze vannak, akiknek a takarója alá még a gyerekeik se férnek be, annyira nyomorognak. Ez már az álságos magyar szociálpolitika egyik csődtünete.)

"a szegénység leglogikusabb definíciója az, hogy ha valaki egy adott társadalom körülényei közt képtelen megőrizni és esetleg javítani saját és családja anyagi helyzetét. Ezen esetben minden kétséget kizárólag szegény.": a definíciód ráillik arra a milliárdosra is, aki éppen elveszített pár milliót a vagyonából. Ez alapvetően hibás definíció.

"tudjuk, hogy a magyar társadalomban igenis létezik egy igen gazdag réteg.": na, innentől határozottan demagóggá válnak az állításaid. Ennek a rétegnek a létszámáról, a társadalom egészéhez képesti arányáról, az általa elsuvasztott összegekről kellene beszélni leginkább. A magyar közvéleményben alapvetően téves, eltúlzott kép él a mágnásainkról, akik (mint te is írod) "Munkaszerződés helyett vállalkozói szerződésekből. Tőkejövedelmekből. Privatizációból. Végkielégítésekből. Korrupcióból. Sikerdíjakból. "Házipénztárból". Tiszteletdíjakból. Bónuszokból." élnek. Ha közéjük soroljuk az ÖSSZES parlamenti képviselőt, mondjuk a polgármesterek FELÉT, és megduplázzuk a számukat a hozzájuk kötődő háttéremberekkel, akkor is tízezer fő alatt marad a létszámuk. Ez a magyar lakosság 1 ezred része. A korrupció révén lenyúlt összegeket nehezebb megbecsülni, de az biztos, hogy a társadalom összjövedelmének 10%-a alatt marad. Ez rengeteg pénz, és a legkisebb összeg lenyúlását is büntetni kellene (de nem büntetik, épp ezért jogos a felháborodás), de sem az ország fejlődését nem ez akadályozza igazán, se szegénységbe nem dönti a magyarokat, sem a Gini-indexet nem torzítja el a rovásunkra. Afrikában, Latin-Amerikában sokkal súlyosabb korrupció dühöng, az ottani országok Gini-indexe ezt ugyanannyira tükrözi vagy nem tükrözi, mint Magyarországé.

A magyar vállalkozók vagyoni helyzetéről is szólnak legendák, hasonlóan eltúlzottak.

"Magyarország olcsó bérekkel versenyez a nemzetközi gazdaságban" ismétled meg. Ez a fejlett nyugati országokhoz képest igaz, de csak hozzájuk képest (Japán, Ausztrália, gazdg arab olajtermelő országok értelemszerűen szintén ie sorolhatók.) Vessük össze mondjuk egy magyar multinál minimálbérhez közeli fizetésért robotoló munkás anyagi helyzetét egy kínai gyárban robotoló munkáséval (ott inkább fiatal lányokat dolgoztatnak, de ez most mellékes). A magyar minimálbér 78 ezer Ft, az újraelosztási szint 50%-hoz közeli, ebből mintegy 160 ezer Ft-os minimális jövedelem adódik. (Az ingyenes oktatásban a szóban forgó dolgozó gyermeke(i), a nyugdíjban a nyugdíjas korú rokonai, az orvosi ellátásban az egész család részesül, + a BKV és a MÁV támogatása is ide sorolandó.) A kínai minimálbért nemrég keményen megemelték, immár 140 dollár, azaz 26 ezer Ft, miközben nincs munkanélküli segély, a nyugdíj az éhenhaláshoz is kevés (már annak, aki egyáltalán kap), az orvosi ellátásért fizetni kell, az egyetemi tandíj nagyon magas, de még az általános iskolai oktatásért is fizetni kell. Ja, és itt városi munkásról beszélünk, a falusi parasztok megélhetése még keservesebb. No és Kína már gazdagabb, mint sok-sok ázsiai ország, az afrikai országok többségéről nem is beszélve.

"lényegileg ugyanannyiba kerül tisztességesen megélni keleten, mint nyugaton": helyben vagyunk. Ez fáj sok-sok magyarnak: 1989 óta eltelt 22 év, és alig közeledtünk a Nyugathoz, rengetegen pedig leszakadtak.

"Az Eurostat adatai szerint 1996-ban egy nyugati polgár €11153-al keresett többet évente, mint egy keleti. 2006-ban már €15698-al.": ezt nézzük meg már részletekbe menően is, jó? Milyen nyugati és milyen keleti polgárokról van itt szó? Országok, és lehetőleg foglalkoztatottság szerint is bontva.
« Előző 6    3 4 5 6    

Szóljon hozzá!

Blogleírás

Pogátsa Zoltán blogja a globális gazdaságról, az Európai Unióról és benne Kelet-Közép-Európáról.

Pogátsa Zoltán

Cimkefelhő

Egyesült Királyság, , önkormányzatok, szociálpolitika, IMF, jegybank, infláció, Szlovákia, csehország, Olaszország, Szlovénia, Kína, KAP, Ausztria, költségvetés, Németország, Orbán, foglalkoztatás, Románia, Svájc, Offshore, USA, nagyvállalatok, Horvátország, Norvégia, adók, neoliberalizmus, bankrendszer, Izland, szocializmus, fenntarthatóság, EU, piac, Thatcher, Chile, élelmiszerárak, Lengyelország, eurózóna, Görögország, Északi Modell, Svédország, Írország, Finnország, D-Korea, romák, olaj, megszorítás, válság, nyugdíj, Barroso

Keresés

Blogértesítő - Pogátsa Zoltán

Iratkozzon fel az értesítőre és mi az új bejegyzésekről e-mail-t küldünk.

Kapcsolódó hírek az FN-ről

Hirdetés