FN Blog / Pogátsa Zoltán / Nagyot zuhan-e Kína?
Nyomtatás Betűméret
Nagyot zuhan-e Kína? 2011-07-07 16:29:53
Kipukkad-e majd, mind Japán?


Talán sokan emlékeznek rá, hogy a nyolcvanas években japánul tanultak az emberek Nyugaton, mert mindenki meg volt győződve, hogy a jövő a Toshiba/Seiko/Toyota/karate/tamagocsi országáé. Aztán egyszer csak beállt a Japán gazdaság, azóta nem ott látjuk a jövőt.

Hanem Kínában. Óriási hype alakult ki az ország körül, a nyugat még arra is hajlamosnak mutatkozott, hogy figyelmen kívül hagyja a kínai emberi jog sértéseket (amiket Tiennamen idején még bírált), csak hogy kivehesse a részét az ottani bonanzából.

A kínai gazdasági csoda lényege, hogy gyakorlatilag a piaci fundamentalista kapitalizmus eléri a Föld földrajzi határait. (A félresöpört Afrika kivételével.) A 80-as évek végén Milton Friedman piaci fundamentalist guru tanácsaira hallgatva bevezették a magántulajdonra alapuló fordulatot. 1994-ben 50%-al leértékelték a jüant, amit azóta is leértékelve tartanak, ráadásul félig kötött árfolyamrendszerben. (Az amerikaiak rendszeresen meg is vádolják őket devizamanipulációval, amivel azonban ők is rendszeresen éltek az elmúlt évtizedekben.) A tömegesen rendelkezésre álló munkaerőnek köszönhetően a bérek alacsonyak, szociális rendszert és környezeti fenntarthatóságot nem kell finanszíroznia a termelőknek. A méretgazdaságossági előnyök pedig nyílvánvalóak. Ezek gyakorlatilag mind piaci fundamentalista típusú előnyök, azonban lehetővé teszik Kína számára, hogy igen komoly exportőrként a világ második gazdaságává nője ki magát.

A tervutasításos rendszer egyik elemét azonban még érdekes módon életben tartották. A különböző kamatszinteket a gazdaságban az állam és nem a bankok alakítják. A mesterségesen alacsonyan tartott kamatszint brutális mértékben a beruházások felé tereli az emberek jövedelmét (közel 50% a GDP arányában, ami legalább a duplája a máshol tapasztalt értéknek). Ez például mesterségesen nyereségessé tesz olyan vállalatokat, amelyek amúgy életképtelenek lennének.

Ismert módon a kínai gazdasági csoda jelentősen átalakította a világgazdaságot. Az elképesztő mértékben eladósodott Egyesült Államok adósságát Kína vásárolta fel a kereskedelmi többletéből. 

Sokan azt gondolták, hogy Kína a globális gazdaság növekedése ellenére is folytatni tudja rohamtempójú növekedését. Ezt hívja az angol üzleti élet "decouplingnek", azaz leválásnak. Azonban nem így történt. A 2008-as globális visszaesés Kínára is hatással volt. A pekingi kormányzat ugyanúgy reagált, mint a washingtoni. Egyrészt hatalmas költségvetési expanzióval: csak 2009-ben 586 milliárd dollárnak megfelelő stimulus programot vezetett be a kínai kormányzat. Másrészt pedig óriási monetáris expanzióval: a forgásban lévő pénz mennyisége körülbelül tíz százalékkal nőtt 2008 és 2011 között.

(Ráadásul a leválási elméletek import oldalról is hamisak. Kína a világ legnagyobb importőre az olyan alapanyagokból, mint a vasérc és a réz, illetve az olyan alapvető élelmiszerekből, mint a főzőolaj, a gabona és a cukor. Vélekedések szerint a közel-keleti forradalmak nem kis részben azért törtek ki pont akkor, amikor, mert Kína importigénye és a trendre rászálló spekulánsok miatt az egekbe emelkedett a főzőolaj ára.)

Mielőtt azonban valaki azt gondolná, hogy Kína egyhamar a világ első számú gazdaságává válhatna, érdemes végiggondolni, hogy 2009 évi GDP-je csak az amerikai érték 34%-a volt. Ám Kínában 4,3-szor annyian élnek, mint Amerikában, ezért az egy főre jutó arány csak 8%. Ha azzal kalkulálunk, hogy az USA GDP-je évi átlag 2%-al nő, Kínáé pedig 10%-al, akkor körülbelül három évtized alatt érné utól az egy főre vetített mutatót. (Ha hiszünk a demográfiai előrejelzésekben.) Az elmúlt két évtized alapján ez majdnem lehetséges is, ám kérdéses, hogy fenntartható-e a különség.

Az egyik nagy kérdés, hogy megmarad-e Kína bérelőnye. Az utóbbi években egyes szektorokban jelentősen nőttek a bérek, és egyre vonzóbbá váltak a még olcsóbb alternatívák, mint például Vietnám.

Másrészt annak is vannak jelei, hogy a kínai növekedésben ugyanúgy jelen van az ingalanpiaci buborék, mint ahogy az amerikai válság kirobbanásában benne volt. Pekingben az átlagos lakás ára az átlagjövedelem 22-szerese, míg az amerikai lakáspiaci buborék csúcsán is csak hatszoros volt ez a mutató. Kína egészére vetítve az átlagos négyzetméterár az egy főre jutó jövedelem 164-szerese, míg Japánban ez a mutató csak 33-szoros. A kormányzat megpróbálja visszafogni a jelzáloghitelezést, és Shanghájban például ingatlan transzfer adót vezettek be.

Nagyok a regionális különbségek is. Az elképesztő növekedést mutató városias területeken az évi átlagjövedelem $2900 körül van (ez kb. 46 ezer forint per hó, de nem vásárlőerő paritáson), míg a belső-kínai rurális térségekben $900.


Cimkék: Kína
Megosztás
30 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

12. boomy 2011-07-13 09:54:08
a kinai gazdasag megtorpanasahoz az egyre nagyobb mennyisegu es egyre nehezebben/dragabban beszerezheto nyersanyag es energia fog vezetni.ez ugy gondolom nehany evnyire van.
11. Sorge 2011-07-10 23:19:36
Kipukkadás alatt a robosztus gazdasági növekedés leállását kell érteni. De miért állt le a növekedés? A fizetőképes kereslet telítődött a versenyképesnek számító japán termékekkel.
10. Polló László 2011-07-09 19:26:20
Japán nem pukkadt ki, csak elöregedett. Még mindig ugyanolyan sok high-tech iparágban piacvezető, mint egy évtizede, legfeljebb a végszerelés tolódott át Kínába.
9. Sorge 2011-07-09 15:19:03
Pogi, egy dologban egyezzünk meg: a világ növekedés nélkül is működik. Csak a profithajsza miatt szükséges a növekedés.
8. ricardo 2011-07-09 12:08:31
Azt hiszem, kedves Zoltán, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítasz Friedmannak a ténylegesnél. 1978-ban komoly aszály volt Kínában, erre Theng Hsziao-ping engedett a mezőgazdaság bürokratikus szabályozásán: a parasztok a termény egy részét saját fogyasztásra használhatták fel, illetve eladhatták. Az egyéni érdekeltségnek ez fajta megteremtése pedig látványos változást hozott, a mezőgazdasága kibocsátása hatalmasat nőtt. Ezen aztán felbuzdulva, Marx és Mao ide-vagy oda, az iparban is elkezték a "nyitást", amit elneveztek, ahogyan az ilyesmit illik, a "szocializmus kínai útjának". Vagyis, és ezt nem árt nyomatékosítani, Kína azóta is csak annyiban fejlődik, amennyiben egyre inkább piacosodik, illetve amennyiben egyre nagyobb teret kap a magántulajdon, vagyis amennyiben nyugatosodik. A kínai gazdaság elmúl 30 évben történt fejlődése ui. nem a konfucianizmusnak köszönhető, nem a szakrális kultúrának, nem a kínai emberek különleges szorgalmának stb., az addig is létezett, hanem egyedül annak, hogy a történelemben először meglegyintette a kapitalizmus, és a nyugati kultúra. Friedman csak ennyiben jön ide.
7. Pogátsa Zoltán 2011-07-08 14:06:15
Sorge, ahogy az Anna Kareninában áll: minden boldog család ugyanazért boldog, de minden boldogtalan család más miatt boldogtalan. majd írok egyszer japánról is.
    1 2    Következő 6 »

Szóljon hozzá!

Blogleírás

Pogátsa Zoltán blogja a globális gazdaságról, az Európai Unióról és benne Kelet-Közép-Európáról.

Pogátsa Zoltán

Cimkefelhő

Egyesült Királyság, , jegybank, önkormányzatok, szociálpolitika, IMF, infláció, Olaszország, Szlovénia, Szlovákia, csehország, Kína, KAP, Ausztria, költségvetés, Németország, Orbán, foglalkoztatás, Románia, Svájc, USA, nagyvállalatok, Offshore, Horvátország, Norvégia, adók, neoliberalizmus, bankrendszer, Izland, szocializmus, fenntarthatóság, EU, piac, Thatcher, Chile, élelmiszerárak, Lengyelország, eurózóna, Görögország, Északi Modell, Svédország, Írország, Finnország, D-Korea, romák, olaj, megszorítás, válság, nyugdíj, Barroso

Keresés

Blogértesítő - Pogátsa Zoltán

Iratkozzon fel az értesítőre és mi az új bejegyzésekről e-mail-t küldünk.

Kapcsolódó hírek az FN-ről

Hirdetés