FN Blog / Pogátsa Zoltán / Nagyot zuhan-e Kína?
Nyomtatás Betűméret
Nagyot zuhan-e Kína? 2011-07-07 16:29:53
Kipukkad-e majd, mind Japán?


Talán sokan emlékeznek rá, hogy a nyolcvanas években japánul tanultak az emberek Nyugaton, mert mindenki meg volt győződve, hogy a jövő a Toshiba/Seiko/Toyota/karate/tamagocsi országáé. Aztán egyszer csak beállt a Japán gazdaság, azóta nem ott látjuk a jövőt.

Hanem Kínában. Óriási hype alakult ki az ország körül, a nyugat még arra is hajlamosnak mutatkozott, hogy figyelmen kívül hagyja a kínai emberi jog sértéseket (amiket Tiennamen idején még bírált), csak hogy kivehesse a részét az ottani bonanzából.

A kínai gazdasági csoda lényege, hogy gyakorlatilag a piaci fundamentalista kapitalizmus eléri a Föld földrajzi határait. (A félresöpört Afrika kivételével.) A 80-as évek végén Milton Friedman piaci fundamentalist guru tanácsaira hallgatva bevezették a magántulajdonra alapuló fordulatot. 1994-ben 50%-al leértékelték a jüant, amit azóta is leértékelve tartanak, ráadásul félig kötött árfolyamrendszerben. (Az amerikaiak rendszeresen meg is vádolják őket devizamanipulációval, amivel azonban ők is rendszeresen éltek az elmúlt évtizedekben.) A tömegesen rendelkezésre álló munkaerőnek köszönhetően a bérek alacsonyak, szociális rendszert és környezeti fenntarthatóságot nem kell finanszíroznia a termelőknek. A méretgazdaságossági előnyök pedig nyílvánvalóak. Ezek gyakorlatilag mind piaci fundamentalista típusú előnyök, azonban lehetővé teszik Kína számára, hogy igen komoly exportőrként a világ második gazdaságává nője ki magát.

A tervutasításos rendszer egyik elemét azonban még érdekes módon életben tartották. A különböző kamatszinteket a gazdaságban az állam és nem a bankok alakítják. A mesterségesen alacsonyan tartott kamatszint brutális mértékben a beruházások felé tereli az emberek jövedelmét (közel 50% a GDP arányában, ami legalább a duplája a máshol tapasztalt értéknek). Ez például mesterségesen nyereségessé tesz olyan vállalatokat, amelyek amúgy életképtelenek lennének.

Ismert módon a kínai gazdasági csoda jelentősen átalakította a világgazdaságot. Az elképesztő mértékben eladósodott Egyesült Államok adósságát Kína vásárolta fel a kereskedelmi többletéből. 

Sokan azt gondolták, hogy Kína a globális gazdaság növekedése ellenére is folytatni tudja rohamtempójú növekedését. Ezt hívja az angol üzleti élet "decouplingnek", azaz leválásnak. Azonban nem így történt. A 2008-as globális visszaesés Kínára is hatással volt. A pekingi kormányzat ugyanúgy reagált, mint a washingtoni. Egyrészt hatalmas költségvetési expanzióval: csak 2009-ben 586 milliárd dollárnak megfelelő stimulus programot vezetett be a kínai kormányzat. Másrészt pedig óriási monetáris expanzióval: a forgásban lévő pénz mennyisége körülbelül tíz százalékkal nőtt 2008 és 2011 között.

(Ráadásul a leválási elméletek import oldalról is hamisak. Kína a világ legnagyobb importőre az olyan alapanyagokból, mint a vasérc és a réz, illetve az olyan alapvető élelmiszerekből, mint a főzőolaj, a gabona és a cukor. Vélekedések szerint a közel-keleti forradalmak nem kis részben azért törtek ki pont akkor, amikor, mert Kína importigénye és a trendre rászálló spekulánsok miatt az egekbe emelkedett a főzőolaj ára.)

Mielőtt azonban valaki azt gondolná, hogy Kína egyhamar a világ első számú gazdaságává válhatna, érdemes végiggondolni, hogy 2009 évi GDP-je csak az amerikai érték 34%-a volt. Ám Kínában 4,3-szor annyian élnek, mint Amerikában, ezért az egy főre jutó arány csak 8%. Ha azzal kalkulálunk, hogy az USA GDP-je évi átlag 2%-al nő, Kínáé pedig 10%-al, akkor körülbelül három évtized alatt érné utól az egy főre vetített mutatót. (Ha hiszünk a demográfiai előrejelzésekben.) Az elmúlt két évtized alapján ez majdnem lehetséges is, ám kérdéses, hogy fenntartható-e a különség.

Az egyik nagy kérdés, hogy megmarad-e Kína bérelőnye. Az utóbbi években egyes szektorokban jelentősen nőttek a bérek, és egyre vonzóbbá váltak a még olcsóbb alternatívák, mint például Vietnám.

Másrészt annak is vannak jelei, hogy a kínai növekedésben ugyanúgy jelen van az ingalanpiaci buborék, mint ahogy az amerikai válság kirobbanásában benne volt. Pekingben az átlagos lakás ára az átlagjövedelem 22-szerese, míg az amerikai lakáspiaci buborék csúcsán is csak hatszoros volt ez a mutató. Kína egészére vetítve az átlagos négyzetméterár az egy főre jutó jövedelem 164-szerese, míg Japánban ez a mutató csak 33-szoros. A kormányzat megpróbálja visszafogni a jelzáloghitelezést, és Shanghájban például ingatlan transzfer adót vezettek be.

Nagyok a regionális különbségek is. Az elképesztő növekedést mutató városias területeken az évi átlagjövedelem $2900 körül van (ez kb. 46 ezer forint per hó, de nem vásárlőerő paritáson), míg a belső-kínai rurális térségekben $900.


Cimkék: Kína
Megosztás
30 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

12. boomy 2011-07-13 09:54:08
a kinai gazdasag megtorpanasahoz az egyre nagyobb mennyisegu es egyre nehezebben/dragabban beszerezheto nyersanyag es energia fog vezetni.ez ugy gondolom nehany evnyire van.
11. Sorge 2011-07-10 23:19:36
Kipukkadás alatt a robosztus gazdasági növekedés leállását kell érteni. De miért állt le a növekedés? A fizetőképes kereslet telítődött a versenyképesnek számító japán termékekkel.
10. Polló László 2011-07-09 19:26:20
Japán nem pukkadt ki, csak elöregedett. Még mindig ugyanolyan sok high-tech iparágban piacvezető, mint egy évtizede, legfeljebb a végszerelés tolódott át Kínába.
9. Sorge 2011-07-09 15:19:03
Pogi, egy dologban egyezzünk meg: a világ növekedés nélkül is működik. Csak a profithajsza miatt szükséges a növekedés.
8. ricardo 2011-07-09 12:08:31
Azt hiszem, kedves Zoltán, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítasz Friedmannak a ténylegesnél. 1978-ban komoly aszály volt Kínában, erre Theng Hsziao-ping engedett a mezőgazdaság bürokratikus szabályozásán: a parasztok a termény egy részét saját fogyasztásra használhatták fel, illetve eladhatták. Az egyéni érdekeltségnek ez fajta megteremtése pedig látványos változást hozott, a mezőgazdasága kibocsátása hatalmasat nőtt. Ezen aztán felbuzdulva, Marx és Mao ide-vagy oda, az iparban is elkezték a "nyitást", amit elneveztek, ahogyan az ilyesmit illik, a "szocializmus kínai útjának". Vagyis, és ezt nem árt nyomatékosítani, Kína azóta is csak annyiban fejlődik, amennyiben egyre inkább piacosodik, illetve amennyiben egyre nagyobb teret kap a magántulajdon, vagyis amennyiben nyugatosodik. A kínai gazdaság elmúl 30 évben történt fejlődése ui. nem a konfucianizmusnak köszönhető, nem a szakrális kultúrának, nem a kínai emberek különleges szorgalmának stb., az addig is létezett, hanem egyedül annak, hogy a történelemben először meglegyintette a kapitalizmus, és a nyugati kultúra. Friedman csak ennyiben jön ide.
7. Pogátsa Zoltán 2011-07-08 14:06:15
Sorge, ahogy az Anna Kareninában áll: minden boldog család ugyanazért boldog, de minden boldogtalan család más miatt boldogtalan. majd írok egyszer japánról is.
    1 2    Következő 6 »

Szóljon hozzá!

Blogleírás

Pogátsa Zoltán blogja a globális gazdaságról, az Európai Unióról és benne Kelet-Közép-Európáról.

Pogátsa Zoltán

Cimkefelhő

, Egyesült Királyság, önkormányzatok, szociálpolitika, IMF, jegybank, infláció, Szlovákia, csehország, Olaszország, Szlovénia, Kína, KAP, Ausztria, költségvetés, Orbán, foglalkoztatás, Németország, Románia, Svájc, Offshore, USA, nagyvállalatok, Horvátország, Norvégia, adók, neoliberalizmus, bankrendszer, Izland, szocializmus, fenntarthatóság, EU, piac, Thatcher, Chile, élelmiszerárak, Lengyelország, Görögország, eurózóna, Északi Modell, Svédország, Írország, Finnország, D-Korea, romák, olaj, megszorítás, válság, nyugdíj, Barroso

Keresés

Blogértesítő - Pogátsa Zoltán

Iratkozzon fel az értesítőre és mi az új bejegyzésekről e-mail-t küldünk.

Kapcsolódó hírek az FN-ről

Hirdetés