FN Blog / Pogátsa Zoltán / Nagyot zuhan-e Kína?
Nyomtatás Betűméret
Nagyot zuhan-e Kína? 2011-07-07 16:29:53
Kipukkad-e majd, mind Japán?


Talán sokan emlékeznek rá, hogy a nyolcvanas években japánul tanultak az emberek Nyugaton, mert mindenki meg volt győződve, hogy a jövő a Toshiba/Seiko/Toyota/karate/tamagocsi országáé. Aztán egyszer csak beállt a Japán gazdaság, azóta nem ott látjuk a jövőt.

Hanem Kínában. Óriási hype alakult ki az ország körül, a nyugat még arra is hajlamosnak mutatkozott, hogy figyelmen kívül hagyja a kínai emberi jog sértéseket (amiket Tiennamen idején még bírált), csak hogy kivehesse a részét az ottani bonanzából.

A kínai gazdasági csoda lényege, hogy gyakorlatilag a piaci fundamentalista kapitalizmus eléri a Föld földrajzi határait. (A félresöpört Afrika kivételével.) A 80-as évek végén Milton Friedman piaci fundamentalist guru tanácsaira hallgatva bevezették a magántulajdonra alapuló fordulatot. 1994-ben 50%-al leértékelték a jüant, amit azóta is leértékelve tartanak, ráadásul félig kötött árfolyamrendszerben. (Az amerikaiak rendszeresen meg is vádolják őket devizamanipulációval, amivel azonban ők is rendszeresen éltek az elmúlt évtizedekben.) A tömegesen rendelkezésre álló munkaerőnek köszönhetően a bérek alacsonyak, szociális rendszert és környezeti fenntarthatóságot nem kell finanszíroznia a termelőknek. A méretgazdaságossági előnyök pedig nyílvánvalóak. Ezek gyakorlatilag mind piaci fundamentalista típusú előnyök, azonban lehetővé teszik Kína számára, hogy igen komoly exportőrként a világ második gazdaságává nője ki magát.

A tervutasításos rendszer egyik elemét azonban még érdekes módon életben tartották. A különböző kamatszinteket a gazdaságban az állam és nem a bankok alakítják. A mesterségesen alacsonyan tartott kamatszint brutális mértékben a beruházások felé tereli az emberek jövedelmét (közel 50% a GDP arányában, ami legalább a duplája a máshol tapasztalt értéknek). Ez például mesterségesen nyereségessé tesz olyan vállalatokat, amelyek amúgy életképtelenek lennének.

Ismert módon a kínai gazdasági csoda jelentősen átalakította a világgazdaságot. Az elképesztő mértékben eladósodott Egyesült Államok adósságát Kína vásárolta fel a kereskedelmi többletéből. 

Sokan azt gondolták, hogy Kína a globális gazdaság növekedése ellenére is folytatni tudja rohamtempójú növekedését. Ezt hívja az angol üzleti élet "decouplingnek", azaz leválásnak. Azonban nem így történt. A 2008-as globális visszaesés Kínára is hatással volt. A pekingi kormányzat ugyanúgy reagált, mint a washingtoni. Egyrészt hatalmas költségvetési expanzióval: csak 2009-ben 586 milliárd dollárnak megfelelő stimulus programot vezetett be a kínai kormányzat. Másrészt pedig óriási monetáris expanzióval: a forgásban lévő pénz mennyisége körülbelül tíz százalékkal nőtt 2008 és 2011 között.

(Ráadásul a leválási elméletek import oldalról is hamisak. Kína a világ legnagyobb importőre az olyan alapanyagokból, mint a vasérc és a réz, illetve az olyan alapvető élelmiszerekből, mint a főzőolaj, a gabona és a cukor. Vélekedések szerint a közel-keleti forradalmak nem kis részben azért törtek ki pont akkor, amikor, mert Kína importigénye és a trendre rászálló spekulánsok miatt az egekbe emelkedett a főzőolaj ára.)

Mielőtt azonban valaki azt gondolná, hogy Kína egyhamar a világ első számú gazdaságává válhatna, érdemes végiggondolni, hogy 2009 évi GDP-je csak az amerikai érték 34%-a volt. Ám Kínában 4,3-szor annyian élnek, mint Amerikában, ezért az egy főre jutó arány csak 8%. Ha azzal kalkulálunk, hogy az USA GDP-je évi átlag 2%-al nő, Kínáé pedig 10%-al, akkor körülbelül három évtized alatt érné utól az egy főre vetített mutatót. (Ha hiszünk a demográfiai előrejelzésekben.) Az elmúlt két évtized alapján ez majdnem lehetséges is, ám kérdéses, hogy fenntartható-e a különség.

Az egyik nagy kérdés, hogy megmarad-e Kína bérelőnye. Az utóbbi években egyes szektorokban jelentősen nőttek a bérek, és egyre vonzóbbá váltak a még olcsóbb alternatívák, mint például Vietnám.

Másrészt annak is vannak jelei, hogy a kínai növekedésben ugyanúgy jelen van az ingalanpiaci buborék, mint ahogy az amerikai válság kirobbanásában benne volt. Pekingben az átlagos lakás ára az átlagjövedelem 22-szerese, míg az amerikai lakáspiaci buborék csúcsán is csak hatszoros volt ez a mutató. Kína egészére vetítve az átlagos négyzetméterár az egy főre jutó jövedelem 164-szerese, míg Japánban ez a mutató csak 33-szoros. A kormányzat megpróbálja visszafogni a jelzáloghitelezést, és Shanghájban például ingatlan transzfer adót vezettek be.

Nagyok a regionális különbségek is. Az elképesztő növekedést mutató városias területeken az évi átlagjövedelem $2900 körül van (ez kb. 46 ezer forint per hó, de nem vásárlőerő paritáson), míg a belső-kínai rurális térségekben $900.


Cimkék: Kína
Megosztás
30 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

6. Sorge 2011-07-08 14:00:46
Senki nem fog válaszolni, arra, hogyan és miért pukkadt ki a japán lufi?
5. jocó 2011-07-08 13:23:23
Ja, és még egy dolog. A Tescoban drágább a csirke láb, (299 Ft) mint a csirke far-hát (199 Ft). Nyilván a kínaiak miatt, ugyanis náluk a csirke láb csemegének számít, míg a far-hát nem.
Ez a tény is a kínai lufi várható kipukkanására utal.
4. csájna 2011-07-08 13:22:04
Szerintem jó a gondolatvezetés, de rövidnek érzem a cikket. Valószínű kapacitáskorlátja van a szerzőknek.
Abban biztos vagyok, hogy a kínai gazdasági is kipukkad egyszer. Ami ciklusok alapján működik az értelem szerűen kell legyen negatív tartományban is. Szerintem a lényeges kérdés az, hogy ki viseli majd a chin bang költségeit?! Valószínű azokra hárul majd, akik buzgón tanultak kínaiul, de nem elégséges szintű tudást értek el.
3. jocó 2011-07-08 12:39:56
Kifog pukkanni a lufi. Ez nem kérdés. És rettentő nagyot fog szólni. Már mutatkoznak a repedés jelei a rendszerben. pl.: 2010-ben Kína nettó szénimportőr lett. Kínában az energia 80%-át széntüzelésű erőművek adják, hetente épül belőlük egy. Nyilván a szén készletek végesek, az kőszén drágulása a kínai gazdaságot is vissza fogja vetni, ami pedig az egész világra hatással lesz.
2. Sorge 2011-07-08 07:54:02
Szerintem először meg kellene fogalmazni, hogy Japán miért "pukkadt ki" ? Csak azután érdemes Kínát hozzá viszonyítani.
1. Alma 2011-07-07 19:53:24
www.roubini.com/analysis/158718

Mindenképpen érdekes lesz, hogy mire jutnak azzal, hogy a kamatszinteket és a devizájukat megpróbálják megvédeni az országon kívüli spekulációtól. (Érdekes lenne látni legalább elméletben, hogyan alakulnának a dolgok, ha célszerűen egyetlen fizetőeszköz lenne csak a világon. :)
« Előző 6    1 2    

Szóljon hozzá!

Blogleírás

Pogátsa Zoltán blogja a globális gazdaságról, az Európai Unióról és benne Kelet-Közép-Európáról.

Pogátsa Zoltán

Cimkefelhő

Egyesült Királyság, , önkormányzatok, szociálpolitika, IMF, jegybank, infláció, Szlovákia, csehország, Olaszország, Szlovénia, Kína, KAP, Ausztria, költségvetés, foglalkoztatás, Németország, Orbán, Románia, Svájc, Offshore, USA, nagyvállalatok, Horvátország, Norvégia, adók, neoliberalizmus, bankrendszer, Izland, szocializmus, fenntarthatóság, EU, piac, Chile, Thatcher, élelmiszerárak, Lengyelország, eurózóna, Görögország, Északi Modell, Svédország, Írország, Finnország, D-Korea, romák, olaj, megszorítás, válság, nyugdíj, Barroso

Keresés

Blogértesítő - Pogátsa Zoltán

Iratkozzon fel az értesítőre és mi az új bejegyzésekről e-mail-t küldünk.

Kapcsolódó hírek az FN-ről

Hirdetés