FN Blog / Pogátsa Zoltán / Svájc és Norvégia
Nyomtatás Betűméret
Svájc és Norvégia 2011-08-24 10:22:42
Nem előnyösebb úgy bent lenni az EU-ban, hogy kinn vagyunk belőle?

A legutóbbi, svájci frank hitelekkel kapcsolatos bejegyzésem kapcsán felmerült, hogy Svájc rákényszerül-e valaha, hogy az Unió tagja legyen. Sok szempontból máris az, annak ellenére, hogy hivatalosan kívül van.

A térképre pillantva Svájc lukas folt az Európai Unió közepén, és sokan úgy is vélik, hogy az alpesi ország teljes egészében megırizte kívülállását. Ez azonban nem teljesen igaz. Svájc sem hagyhatja figyelmen kívül a földrajzi realitásokat, nagyon óvatos politikával közeledik az EU-hoz, és máris ezer szállal kötıdik hozzá. Az Európai Gazdasági Közösség 1992 májusában írta alá a hét EFTA tagországgal az Európai Gazdasági Térség (EGT) létrehozásáról szóló megállapodást, ami 1994 január 1-jén lépett életbe. A megegyezés lényege a négy szabadság mozgásának biztosítása. Lényegében biztosítja számukra az egységes piac előnyeit, ám anélkül, hogy a teljes tagsággal járó kötelezettségeket is magukra vállalnák. Ezen egyenlőtlenség ellensúlyozására az aláíró fél vállalja pénzügyi hozzájárulás fizetését. Svájc lakossága ugyan népszavazáson elvetette az EGT-hez való csatlakozást, azonban számos kétoldalú szerződésen keresztül nagyjából hasonló feltételeket harcolt ki magának az ország.
(Azóta, 1995-ben három korábbi EFTA tag, Ausztria, Svédország és Finnország az Európai Unió tagjává vált, a szerződés jelenleg tehát tulajdonképpen ma már csak Norvégiát, Lichtensteint és Izlandot fedi le.)
Svájc 2005 és 2010 között 650 millió eurót fizet az EU-nak az egységes piachoz való hozzáférésért cserébe. Az összeg a strukturális alapokhoz hasonló célokra használható fel. Az alpesi ország szintén csatlakozott a belső határok eltörléséről szóló schengeni szerződéshez, illetve a menedékkérelemről szóló dublini egyezményhez. Nemrégiben pedig arról is döntöttek egy népszavazáson a választók, hogy a 2004-ben belépett új tagállamokra is kiterjesztik a szabad munkavállalás lehetıségét, igaz csak fokozatosan, 2013-ig. Mindezekből az következik, hogy Svájc már ma sem tekinthető teljességgel az Unió kívüli államnak, és várhatóan a jövıben is egyre közelebb kerül majd hozzá. A valóságban ez is egyfajta többsebességő Európa, akár csak Schengen vagy az euróövezet.
A másik hasonló státuszú ország, Norvégia és az Európai Unió (EU) viszonyát furcsa kettőség jellemzi. Miközben egy szorosabban integrálódik az európai folyamatokba, a norvég választópolgárok eddig minden egyes alkalommal elutasították országuk csatlakozását az Unióhoz. Norvégia és az EU kapcsolatait az Európai Gazdasági Térség (EEA) megalakításáról szóló egyezmény szabályozza, amely 1994 január 1-je óta van hatályban. Az egyezmény, a mezőgazdaság és a halászat kivételével kiterjeszti az egységes piaci törvénykezést Norvégiára, Izlandra és Liechtensteinre. Ennek keretében Norvégia részt vesz számos, a vállalkozásokkal, környezetvédelemmel, oktatással és kutatással foglalkozó uniós szervezetben és programban is. Az EU keleti irányú bıvítése által megkövetelt változtatások 2004 május elsején léptek hatályba. A kibıvített EEA egyezmény a technikai részletek mellett újfajta pénzügyi konstrukciókat is tartalmaz, amelyeken keresztül Norvégia (és a többi EEA-EFTA ország) elősegítheti a kibővített piac társadalmi és gazdasági kohéziójának erősödését.
Az új egyezmény emellett megnövelt halászati és mezőgazdasági kvótákat is tartalmaz.
Az EEA egyezmény mellett Norvégia más fontos uniós megállapodásban és folyamatban is szerepet vállal. Társulási szerződés keretében részt vett a Schengeni jogrendszer kidolgozásában és alkalmazásában, melynek operatív része 2001-ben lépett életbe. Az EU, Norvégia és Izland közötti, a menedékkérés folyamatát szabályozó egyezmény szintén 2001-ben lépett életbe, amelynek következtében Norvégia a Dublini Konvenció és az Eurodac társult tagjává vált. Ezen kívül 2001 óta együttmőködési szerződés van életben Norvégia és az Europol illetve 2005 óta az Eurojust között. Norvégia szorosan követi a CFSP-t (Európai Unió Közös Kül- és Biztonsági Politikája) és az ESDP-t (Európai Biztonság és Védelempolitika) is, amelyek közül az utóbbinak társult tagja is a NATO-n és a Berlin+ egyezményen keresztül. Emellett az ország részt vesz közös EU akciókban is, mint amilyen az Unió rendőrségi missziója Boszniában.
Bár Norvégia a hatvanas években kétszer is - 1962-ben és 1967-ben - jelezte
csatlakozási szándékát az Európai Közösséghez, az ebben a tárgyban megtartott első népszavazás 1972-ben elutasítással végződött. Bár az eredmény rendkívül szoros volt (53,5% volt a ’nem’ aránya), húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a helyzet megérjen egy újabb megmérettetéshez. Azonban az addigra olaj és gáz tartalékai révén a világ egyik leggazdagabb országává avanzsált Norvégia megint csak elutasította a csatlakozást, bár a ’nem’ aránya ez alkalommal még alacsonyabb volt (52,2%). A népszavazást követően az akkori kormányzat sietett kijelenteni, hogy legalább tíz évig nem lesz újabb népszavazás a kérdésben.
Igazuk lett. Azóta Norvégiában nem rendeztek újabb népszavazást a kérdésben: a csatlakozás kérdése minden kormánykoalíció legneuralgikusabb pontja volt.
A világ egyik leggazdagabb államának számító, az Unió átlag GDP-jét több mint 50 százalékkal meghaladó GDP-jű Norvégiát nagy valószínőséggel tárt karokkal fogadnák az európai országok (a mezőgazdasági és halászati vitáktól eltekintve). A legtöbb érv a csatlakozás mellett pontosan abból származik, hogy mások is csatlakoznak az Unióhoz. Az ily módon kiszélesedő Unió pedig, főképp az elmúlt évek folyamatainak köszönhetıen, nem csak növekszik, hanem egyre mélyebben integrálódik is (közös pénz, közös biztonságpolitika és még sorolhatnánk). Ez pedig, amellett, hogy megdönti azt a hitet, hogy az EU nem más, mint a gazdag országok exkluzív klubja, a norvégokban egyre inkább azt az érzést kelti, hogy valami fontos dologból kimaradnak. Ugyanis, bár mint láttuk szorosan kötődnek az uniós szervezetekhez és intézményekhez és gazdasági kapcsolataikat is az Unió dominálja, formális beleszólási joguk, azaz választójoguk nincs: nem szólhatnak bele a döntésekbe, csak azt határozhatják el, hogy azokkal együtt haladnak vagy sem. Ennek pedig, az említett rossz érzéseken kívül, konkrét gazdasági és politikai következményei vannak. Az erősödő európai integráció miatt például az uniós érdekvédelem is erısödik, amely, ha kell, vállalja a közvetlen összeütközést Norvégiával. Az elmúlt évizedek halászati vitái - elıször a lazac, majd a hering behozatallal kapcsolatos uniós szabályozás miatt – megmutatták, hogy Norvégiának sokba kerülhet, ha kimarad az integrációs folyamatból. Vagy, hogy egy másik következményt említsünk, azok a regionális szervezetek, amelyekben Norvégia részt vesz – gondolok itt különösen az északi országok együttmőködésére – egyre inkább jelentőségüket vesztik, mivel a többi résztvevı ország már az Unió tagja.
A csatlakozás ellen „klasszikus„ érvek hozhatók fel. Egyrészt Norvégia, rendkívül magas GDP-jének köszönhetően, nem szorul rá uniós támogatásokra; sőt, közvetlen költségeit tekintve a csatlakozás sokba kerülne a norvégoknak, hiszen az Unió nettó befizetői közé kerülnének. Ide tartozik, hogy legalábbis a csatlakozás ellenzői szerint, az uniós csatlakozás tönkretenné a norvég regionális politikát, arra kényszerítve az embereket, hogy vidékről a városokba vándoroljanak. Másfelől az érv, hogy az integráció révén Norvégia feladná politikai és kulturális függetlenségének egy részét még inkább hangsúlyosság válik egy olyan országban, amely nemrég függetlenségének mindössze századik évfordulóját ünnepelte (amelyet egy több száz éves dán, majd egy rövidebb svéd kormányzás előzött meg). A csatlakozás ellenzői folyamatosan arra figyelmeztetik a polgárokat, hogy az integráció révén Norvégia egy olyan szervezetnek válna tagállamává, amely lassan átalakul az Európai Egyesült Államokká, központilag választott elnökkel és központi költségvetéssel. A csatlakozási tárgyalások megkezdése Törökországgal negatív irányba lendítette ki a támogatottság ingáját.

Talán a legfontosabb érv azonban, hogy az unió a globalizáció európai megtestesítője a norvégok szemében. Attól tartanak, hogy a tőke szabad áramlása kikezdi a norvég jóléti államot, mivel a norvég nagyvállalatok megzsarolhatják a kormányt, hogy ha ragaszkodnak a jóléti kiadásokat finanszírozó magas adóbefizetésekhez, akkor átviszik termelésüket máshova. Ugyanez a veszély merült fel Svédországban is, ahol érdekes módon a belépés éveit kivéve sem előtte, sem utána nem volt uniópárti a többség.

A svájci és norvég minta kifejezetten érdekes lehet a most belépni kívánó horvátok számára. Meggyőződésem, hogy a hivatalos fejlettségi mutatóinál a valóságban jóval fejletteb Horvátország kiharcolhatott volna magának egy a svájcihoz illetve a norvéghoz hasonló különleges státuszt, és evvel sokkal jobban jártak volna, mint a most következő teljes jogú tagsággal, amely várhatóan negatív hatással lesz a horvát gazdaság fejlődésére. Ennek oka elsődlegesen a túlzott szabályozottság, illetve az eddig gyakorlatban protekcionista horvát iparpolitika megnyitása lesz.


Cimkék: Horvátország, Norvégia, Svájc
Megosztás
16 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

5. Závodszki Zoltán 2011-10-04 14:57:14
BM: USA tagállamai között nincsenek területi követelések, de koránt sem olyan egységes az USA,mint ahogy képzeled. PL. vannak már olyan déli tagállamok, ahol tojnak az angol nyelvre, spanyol az iskolai oktatás nyelve.Az etnika összetétel is jelentősen megváltozott, s területi aránytalanságokat mutatnak, észak-dél,mint fogalom még létezik. Elfelejtetted,hogy van olyan USA tagállam, aki ki akar lépni az USA unióból, s elege van a dollárból.pl.
Engem is ggaszt az Európai Egyesült Államok víziója és az arra való törekvés, s aggaszt a magyar népirtás is , amely folyamatban van, s ha érvényesülni akarsz, akkor saját hazád nyelvének ismeret kevés.Ha jobban akarsz élni, akkor külföldre vagy a tengeren túlra kell menned,s meg kell tanulnod a befogadó ország nyelvét.
Erős ellentmondás van ezen a téren.
4. bohocmasni 2011-08-26 20:32:42
„A csatlakozás ellenzői folyamatosan arra figyelmeztetik a polgárokat, hogy az integráció révén Norvégia egy olyan szervezetnek válna tagállamává, amely lassan átalakul az Európai Egyesült Államokká, központilag választott elnökkel és központi költségvetéssel."

Átmentünk sci-fibe, vagy mi? Hová tűnt a realitás, kérem. Vagy az USA államainak is vannak területi követeléseik egymás ellen? Az egységes európa nem életképes, nincs közös nyelv, illetve bármikor elkezdheti az egyik tag lemészárolni a másikat ( mint az pl alig 20 éve volt, hogy szervezett népirtás )
3. Alma 2011-08-26 20:32:16
Tényleg szomorú dolog lesz, ha Horvátországban is, akárcsak nálunk, tartanak egy népszavazást olyan kérdésben, amiről az átlag polgárnak nincsen valódi információja: csak a számára előkészített véleményt, és annak alátámasztására szolgáló érveket ismerheti. A tényleges előnyökről, hátrányokról, kockázatokról lehetőségekről elfelejtik tájékoztatni. :(
2. Világegyetemista 2011-08-25 23:06:28
Kedves Pogi, Már 10 éve Norvégiában élek, és ez alatt az idő alatt a norvégok egyre kevésbé akarnak az Unió tagjai lenni. Amíg van olajuk, addig nem. Nem igazán érdekli őket, hogy kimaradnak-e valamiből vagy nem. Amúgz igazakat írtál arról, hogy eddig milyen népszavazások voltak, és mennyire kevesen szavaztak ellene (de mellete is - mert nem is mentek el szavazni. Ma még kevesebben szavaznának rá, és még többen ellene. Üdv Stavangerből,
Világegyetemista
1. boxi 2011-08-24 23:23:22
Kedves Pogi, Gratulálok az alapos íráshoz, nagyon felkészültél a témából, az utolsó bekezdésed érdekes megállapítás, szerintem az EU-t nem érdekelte volna egy ilyen spéci státusz, nem tudták volna kiharcolni a horvátok, egyrészt se olaj, se trezor és mindenképpen kellett egy példa a dél-kelet- európai államok stabilizálása érdekében, kellett egy mézesmadzag ország, hogy lám veletek is ez történhet hamarosan...azért ez a perspektíva nálunk is meghatározta a politika horizontját a csatlakozásig 2. jók a példáid és a cím különösen, mert szerintem ez a lényeg hosszú távon, szóval ha az EU nem lesz kellően határozott és erélyes a jövőben és nem csak szigorúan a klub tagjainak biztosítja az előnyöket, a hátrányokkal együtt persze, akkor az EU gyakorlatilag folyamatosan maga ellen fogad, az a pár száz millió eurós kompenzáció, hát, ha gazdaságilag rendben is lenne, politikailag nagy hiba szerintem és a címed pontosan erre utal, mert ez adódik ebből...arról van adatod, kalkulációd esetleg milyen gazdasági hatással lenne Svájcra és Norvégiára, ha nem lennének EGT tag és külön megállapodások? érdekes lenne ha lenne vám, meg a többi, vajon hogy alakulnának ezek a gazdaságok?

Szóljon hozzá!

Blogleírás

Pogátsa Zoltán blogja a globális gazdaságról, az Európai Unióról és benne Kelet-Közép-Európáról.

Pogátsa Zoltán

Cimkefelhő

Egyesült Királyság, , IMF, jegybank, önkormányzatok, szociálpolitika, infláció, csehország, Olaszország, Szlovénia, Szlovákia, Kína, KAP, Ausztria, költségvetés, Németország, Orbán, foglalkoztatás, Románia, Svájc, Offshore, USA, nagyvállalatok, Horvátország, Norvégia, adók, neoliberalizmus, bankrendszer, Izland, szocializmus, fenntarthatóság, EU, piac, Thatcher, Chile, élelmiszerárak, Lengyelország, eurózóna, Görögország, Északi Modell, Svédország, Írország, Finnország, D-Korea, romák, olaj, megszorítás, válság, nyugdíj, Barroso

Keresés

Blogértesítő - Pogátsa Zoltán

Iratkozzon fel az értesítőre és mi az új bejegyzésekről e-mail-t küldünk.

Kapcsolódó hírek az FN-ről

Hirdetés