A 2012 májusi görög választások meghozhatják az Unió első IMF és megszorítás ellenes kormányát. Kíváncsian szurkolhatunk.

A hétvégi választások közül nem annyira a francia volt az érdekes. Francois Hollande ugyan fűt-fát megígért, radikális hangot ütött meg (egy ponton 75%-os adót ígért a leggazdagabbaknak), ám minden valószínűség szerint ebből semmi nem lesz. Az ugyan jó jel, hogy Angela Merkel megijedt attól, hogy Hollande felül akarja vizsgálni a megszorításokat állandosító Merkozy paktumot. A francia szocialisták azonban egy főáramú catch all party, amely rendszeresen becsapja a szavazóit. Ezt tette Mitterand a nyolcvanas években a híres fordulatával, ezt tette Jospin a kilencvenes években, és valószínűleg ezt teszi majd Hollande is, a francia Obama.

Sokkal komolyabban kell venni a görögöket! Ahogy megírtam korábbi bejegyzésemben, a közvéleménykutatók által mért tendenciák bejöttek, és megbukott a megszorításpárti mainstream pártok értelmetlen váltógazdasága. A görögök megelégelték, hogy az egymás utáni megszorítások eredményeképpen folyamatosan csökken a GDP, negyedével csökkentek a bérek, több százezer közalkalmazottat elbocsájtottak, a munkanélküliség 23% fölé nőtt, a pályakezdőké pedig megközelíti az 50%-ot. Megduplázódott az öngyilkosságok száma, általános a kilátástalanság. A választók többsége számára világosság vált, hogy a megszorítások felelősnek beállított politikája valójában totálisan felelőtlen. Az elvonások visszaeséshez vezetnek, azok újabb elvonásokhoz, a halmozódó adósságállomány ma már visszafizethetetlen. A görög csőd téves diagnózisáról már írtam itt, most annak korrekciója következhet.

A konzervatív Új Demokrácia (Néa Dimokratéa, ND) pártja és a kilencvenes években majdhogynem titoistából mára neoliberális álszocialistává vált PASZOK jó egy évvel ezelőtt még majdnem a választók nyolcvan százalékát maga mögött tudhatta. Mára 19 és 13 százalékra, azaz összesen a választók egyharmadára zsugorodtak. A PASZOK-ot a görög történelemben először kiszorította egy valódi baloldali párt, a megszorítás ellenes Syriza, amely 17%-al az ND után a második helyen végzett. Fiatal vezetőjét, Alexisz Cipraszt (38) megbízták a kormányalakítással, amelyhez partneréül hívhatja a 6%-os Demokratikus Baloldalt (egy másik megszorításellenes baloldali párt), adott esetben egy megszorításellenesre áthangolódó PASZOK-ot (ennek kicsi az esélye), az ND-ből kiszakadt, szintén megszorításellenes Független Görögöket (11%), vagy ne adj Isten akár a Kommunistákat is (8%). Ha sikerül a koalícióalkotás, meglehetősen sokpárti és sérülékeny kormány jönne létre. Ha nem, jöhetnek az újabb választások, amelyek azonban valószínűleg nem hoznak érdemben más eredményt.

Pár szó a szélsőségekről. Hogy erős Kommunista Párt létezik Görögországban, ezen nem érdemes meglepődni. A második világháborút közvetlenül követő polgárháború után, ahol ők voltak az egyik harcoló fél, betiltották őket, ezért követőik főleg az idősebb generációban foggal-körömmel ragaszkodnak a megreformálatlan kommunista eszmékhez. Sokkal inkább újdonság a neonácik parlamentbe kerülése (Arany Hajnal, 7%). Ennek a jelenségnek is a neoliberalizmus a magyarázata. A megszorítások miatt a kormány bejelentette, hogy sok helyen nincs pénze rendőrökre. A görög sajtó beszámolói szerint ilyenkor rendszeresen megjelentek a neonácik "rendet fenntartani", és még élemiszerkosarakat is hoztak a munkanélkülieknek és a nyomorgó nyugdíjasoknak. Megerősödésüknek ugyanaz a logikája, mint az arab világban a Muszlim Testvériségnek: a visszahúzódó államot helyettesítik, kiegészítve csatolt agresszív ideológiájukkal.

Alexis Ciprasz, a kijelölt kormányfő

Ciprasz feladata igen nehéz. Ha sikerül is kormányt alakítania, a neoliberális orthodoxia helyett el kell kezdenie megszüntetni az offshore pénzek elszivárgását, le kell építenie a gigantikus görög hadikiadásokat, csökkentenie kell a korrupciót, fel kell építenie a nemzetközileg versenyképes görög oktatási rendszert. Meg kell akadályoznia, hogy immáron másodszor kisegítse az állam a veszteséges nagy magánbankokat. (A négy legnagyobb bank kisegítésére költött állami pénzeket a neoliberális sajtó ma már szintén a 'felelőtlen' görög állam adósságállományában szerepelteti.) Közben pedig meg kell értetnie a görög állam hitelezőivel, hogy ez a felelős út, nem a megszorítások. Nem könnyű feladat, de legalább túl vagyunk a sehova sem vezető neoliberalizmus korszakán. A jövő elkezdődött!