FN Blog / Pogátsa Zoltán / Miért nem lehet lefelé versenyezni? 2. rész
Nyomtatás Betűméret
Miért nem lehet lefelé versenyezni? 2. rész 2012-06-21 06:22:08
A magyar bértábla lassan összecsúszik a kínaival, miközben a magyar árak Nyugat-Európával konvergáltak.

 A probléma tovább súlyosbodik, ha azt is figyelembe vesszük, hogy míg a bérek aránya alig konvergált Európában az elmúlt évtizedekben (a köztük lévő abszolút különbség még nőtt is!), addig az árak gyakorlatilag felzárkóztak. Igazán jó indikátorunk nincs az árakra, hiszen azok erősen függnek az egyéni fogyasztási trendektől. Az Európai Bizottság anyagai alapján azonban tudjuk, hogy az élelmiszerárak konvergenciája 80-90%-os volt Kelet-Európában, a ruha és az elektronikai termékek pedig kifejezetten drágábbak itt, mint Nyugaton. Ami még mindig olcsóbb keleten, azok a szolgáltatások (taxi, étterem), ebből azonban inkább a turisták fogyasztanak tömegesen, mint az itt élők. Az Eurostat becslése alapján ha egy eurokrata Brüsszelből Budapestre költözik, lakásbérléssel együtt (!) is körülbelül 93%-os árszintre kell számítania az uniós fővároshoz képest. (Most nem kívánok hangulatot kelteni azzal kapcsolatosan, hogy az EU saját eurokratáinak külön ilyen indikátorrendszert tart fenn, miközben a bérek általános monitorozása mennyire rendszertelen és megkésett.) Azaz míg az uniós bérekben a termelékenység okán óriási különbségek maradtak fenn, addig az uniós megélhetési költségek gyakorlatilag már találkoztak. (Sőt, tapasztalatom szerint Berlinben vagy egy olasz kisvárosban olcsóbban ki lehet jönni, mint Budapesten vagy Pozsonyban.) Azaz a magyar létminimum gyakorlatilag uniós létminimumnak tekinthető. Míg idehaza az ország negyede ez alatt él, addig Nyugat-Európában szinte senki, hiszen az ottani minimálbérek messze efölött vannak.
Ebből szinte máris egyértelműen látszik, hogy a bérek visszafogása, csökkentése nem lehet járható út, hiszen az a társadalom még nagyobb részének elnyomorodoásához vezetne. A roncstársadalom kiterjedésének jelei máris észrevehetők a mindennapokban. Egész egyszerűen ezek a bérek ezen az árszínvonalon nem fedezik a családok kiadási szükségleteit. De nem fedezik az államét sem. Nem csak a rendkívül alacsony foglalkoztatási szint és az egykulcsos SZJA miatt nincs elég adóbevétele a magyar államnak. Azért sem, mert ehhez a bérszínvonalhoz ennyi adóbevétel társul, míg a nyugati államok hasonló árakon vásárolnak mindent az állami alkalmazottak bérkiadásait kivéve, az ő adóbevételeik a magasabb bérszínvonal miatt automatikusan 4-5-szörösei a magyarnak a személyi jövedelemadózásban (és akkor a fogyasztási, hozzáadott érték és jövedéki adókról még nem is beszéltünk).
Sokszor szóba kerül az összehasonlítás Kínával. Mivel ott nincs társadalombiztosítás, nyugdíj, környezeti díj, stb, viszont szinte végtelen mennyiségben áll rendelkezésre munkaerő, ezért az ottani bérek nyomottak, nagyjából egy euró környékén szóródnak. Természetesen ehhez sokkal alacsonyabb megélhetési költségek is tartoznak. Azonban már Kína sem olyan olcsó, mint volt. Mivel nem OECD ország, pontos adataink nincsenek, de azt tudni lehet, hogy a kínai bértábla tetején már jócskán adódnak olyanok, akik három és fél eurónak megfelelő jüanért dolgoznak. Azaz a felfelé versenyző kínai gazdaság bértáblája lassan összecsúszik a lefelé versenyző magyarral. (A bolgárral már összecsúszott!) Gondoljunk bele, Kínában ma már több középosztálybeli él, mint az Egyesült Államok teljes lakossága!

Summa summárum, lefelé versenyezni lehetetlen. Egyszerűen nem valós út. Az európai árkonvergencia miatt a globális harmadik világba árazza ki magát lefelé, aki ezt teszi. Csakis a termelékenység növelése lehet a járható út. Ehhez pedig kitűnő foglalkoztatási, oktatási és képzési rendszerre van szükség (erről legközelebb). Ráadásul mivel az emlegetett egyenes meredek, a termelékenységbe történő befektetés gyors megtérüléssel jár. Ha húsz százalékponttal az uniós átlag 60%-áról 80%-ára tudnánk emelni a magyar átlagtermelékenységet (ez nagyjából Szlovákia vagy Szlovénia szintje), akkor a jelenlegi magyar bruttó bérek dupláját is ki tudnánk fizetni! A magyar családok megélnének, elkezdenének szolgáltatásokat vásárolni, ezáltal munkát adnának másoknak, nőne a foglalkoztatás. A magyar államkassza több mint megduplázhatná az adóbevételeit, nem kellene újabb és újabb kisadókkal maszatolnia, egyensúlyba kerülne a költségvetés, és fenntarthatóan (!) csökkenne az államadósság.
Ez van, ha felfelé versenyzünk. Ha lefelé, akkor ott a harmadik világ van. Amelyik már félig meddig mi magunk vagyunk.


Cimkék:
Megosztás
29 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

11. Polló László 2012-07-10 11:17:10
Ellentétben egyes hozzászólók véleményével és tudom, hogy a termelékenység nagyrészt nem a beruházásoktól függ. Korábban cégeket vezettem, most már egy ideje tanácsadó vagyok és tapasztalatból tudom, hogy nagyobb szerepe van a termelékenység fejlesztésében a szervezetfejlesztési, személyzeti, oktatási, motivációs, tervezési és kontrolling, vezetési stb. eszközöknek, mint egy új, odahelyezett gépnek vagy egy folyószámla hitelnek.
.
A sajtó állandóan a rossz gazdaságpolitikáról beszél. A cégek ezzel nyugtatgatják magukat, miközben szinte semmit nem tesznek a saját szervezettségük, munkamoráljuk, időbeosztásuk, hatékonyságuk, gép- és eszközkihasználtságuk, egyáltalán: az IGÉNYSZINTJÜK javítása érdekében.
.
A bányász béka feneke alatt van a hazai KKV-k termelékenysége. Pontos adat erről sajnos nincs, de tapasztalatból mondom, hogy ritkán haladja meg az évi 5MFt/fő/év értéket - miközben az EU átlaga 13,5MFt/fő/év. Nem csoda, hogy az import versenyben sem tudunk helytállni, exportra meg szinte gondolni sem lehet egy hazai KKV-ből.
.
Én főleg középvállalatokkal foglalkozom, azokra dolgoztam ki termelékenység javító eljárásokat. Van azonban néhány könyvem, amelyik a kisebb cégeket is segíti a szervezettség, vezetési kultúra javításában. Talán Pogi megbocsátja, ha ide írom a honlapom címét azoknak, akik ez után érdeklődnek:
.
www.lilium.hu /> .
Polló László
10. Alma 2012-06-25 12:02:53
Én csak azt szeretném megtudni, hogy vajon miért éri meg hosszú évek óta import lakberendezési, műszaki, márkás ruházati cikkeket a nyugat-európai áraknál lényegesen magasabbon áron forgalmazni Magyarországon?
Miközben a szolgáltatásokra, (taxi, szállás, fodrász, étterem stb.) - amelyek bevételének jóval nagyobb hányada megy munkabérre, és marad belföldön - csak sokkal kevesebbet vagyunk hajlandók rászánni, mint az EU átlag?
Nekem úgy tűnik, hogy itt inkább a fogyasztók értékrendjével van jelentős probléma, amit legfeljebb ismeretterjesztéssel és szemléletformálással lehet megváltoztatni. Pénzt beleölni, mondjuk ipari vagy mezőgazdasági beruházás formájában bőven kevés...
9. bvr 2012-06-23 09:06:39
A cikk tulajdonképpen _kinek_ az álláspontjával kíván vitába szállni? Az elmúlt években ki képviselte azt, hogy a munkabérekkel lefelé kéne versenyezni?

Én mondjuk legfeljebb pl. Demján Sándorra, stb emlékszem, de túl azon hogy azt nehéz lenne szakmai alapú álláspontnak nevezni (én legalábbis szakmai érvekket nem olvastam hogy hozott volna) még az sem volt egyértelmű hogy most pontosan mire is gondolt. Úgyhogy ezt most hagynám is.

Ami szakmai lapon merült fel, az a vállalatokra rakódó összes bérköltség csökkentése. Itt is leírtam már többször, be kell gépelni egy bérkalkulátorba különféle nettó béreket és szépen látszik hogy alakul ehhez képest a brutó bér (szja plusz munkavállalói _járulékok_), valamint ehhez még milyen mértékű _munkaadói_járulék_ jön hozzá.
(nem kívánnék lesüllyedni a kormánypropaganda szintjére, amely az egész kérdést le kívánta redukálni az SZJA kulcsra ("senki nem járhat rosszabbul"), és még az sem jött neki össze, a hatásairól nem is beszéve. Ha a kormány saját számait nézzük egy-két éves kivetítésben, már azon is látszik hogy ez egy vaskos kudarc, hiszen alig számolhatnak növekedéssel (és az elemzői konszenzushoz képest még ráadásul optimisták is)

Sajnos a jelenlegi kép alapján nem reális sem jelentős munkahely-bővüléssel, sem pedig jelentőstermelékenység-növekedéssel számolni, mert ehhez _beruházás_ kellene. Ahhoz meg jogbiztonság, valamint kiszámítható, fenntartható, hiteles, gazdaságpolitika (amíg ez nincs, addig az extrém kockázatokat csak az extrém hozamelvárások képesek ellensúlyozni)

És hol vagyunk még attól, hogy az olyan közép-hosszú távú beruházásokról beszéljünk mint az oktatás, egészségügy?…

Kár is ragozni ezt egyelőre. Arra utalnék hogy amivel a cikk foglalkozik (illetve a ovábbi részek fognak) azok fontos kérdések, csak sajnos mondjuk a 2006-7-8as "növekedési viták" idején voltak aktuálisak. Az elmúlt 2 év sokkal alapvetőbb dolgokat roppantottt meg - amíg ezekből nem látszik a kilábalás, minen másról szinte fölösleges beszélni. Sajnos.
8. János 2012-06-22 21:33:48
Kíváncsian várom a következő posztot, de meg lennék lepve, ha önmagában szakképzési, illetve oktatási beruházással, átalakítással rövid időtávon (1-3 év) termelékenységi javulást lehetne elérni. Az ugyanis nagyban függ a rendelkezésre álló tőke mennyiségétől és minőségétől, és rövid távon inkább az a szűk keresztmetszet. Ehhez viszont hazai beruházások kellenének (lehet várni a külföldi tőkére, de az éppen amiatt jön ide, mert a reálbér jóval a termelékenység alatt marad).
7. Gyula 2012-06-22 13:51:58
Várom, így lesz teljes a kép.
6. bankár 2012-06-22 13:42:06
Kedves Pogi!
Köszönöm, a kommenteket. :))
Viszont amikor a válaszodat olvastam, majdnem félre nyeltem a déli kávémat. :)
" Olyat, h "kapitalizmus", sosem bíráltam. Szerintem ugyanis ilyen nincs is."
Most akkor lehet, hogy mi sem létezünk, csak álmodjuk az egészet? :)
Én eddig úgy tudtam, hogy a kapitalizmus arról a tőkéről (das kapital) kapta a nevét, mely a munkavállalók kizsákmányolása folyamán halmozódik fel.
Kedves Pogi, lehet, hogy Te a "piacgazdaságra" gondoltál? Olyan is létezhet, de annak nem feltétele a kizsákmányolás. Márpedig most kizsákmányolás van, hiszen Te is éppen azt fejtegeted a posztodban, hogy nincs kifizetve a termelékenységnek megfelelő teljes munkabér.
Egyébként nagyon szívesen megismerném az aktuális "világképedet".
Érdekes módon a Marx által felismert törvényszerűségeket letagadó közgazdászok mind lekoptak. Ennek így kellet történnie. :)))
    1 2    Következő 6 »

Szóljon hozzá!

Blogleírás

Pogátsa Zoltán blogja a globális gazdaságról, az Európai Unióról és benne Kelet-Közép-Európáról.

Pogátsa Zoltán

Cimkefelhő

Egyesült Királyság, , önkormányzatok, szociálpolitika, IMF, jegybank, infláció, Szlovákia, csehország, Olaszország, Szlovénia, Kína, KAP, Ausztria, költségvetés, Németország, Orbán, foglalkoztatás, Románia, Svájc, Offshore, USA, nagyvállalatok, Horvátország, Norvégia, adók, neoliberalizmus, bankrendszer, Izland, szocializmus, fenntarthatóság, EU, piac, Thatcher, Chile, élelmiszerárak, Lengyelország, eurózóna, Görögország, Északi Modell, Svédország, Írország, Finnország, D-Korea, romák, olaj, megszorítás, válság, nyugdíj, Barroso

Keresés

Blogértesítő - Pogátsa Zoltán

Iratkozzon fel az értesítőre és mi az új bejegyzésekről e-mail-t küldünk.

Kapcsolódó hírek az FN-ről

Hirdetés