FN Blog / Pogátsa Zoltán / Miért nem lehet lefelé versenyezni? 2. rész
Nyomtatás Betűméret
Miért nem lehet lefelé versenyezni? 2. rész 2012-06-21 06:22:08
A magyar bértábla lassan összecsúszik a kínaival, miközben a magyar árak Nyugat-Európával konvergáltak.

 A probléma tovább súlyosbodik, ha azt is figyelembe vesszük, hogy míg a bérek aránya alig konvergált Európában az elmúlt évtizedekben (a köztük lévő abszolút különbség még nőtt is!), addig az árak gyakorlatilag felzárkóztak. Igazán jó indikátorunk nincs az árakra, hiszen azok erősen függnek az egyéni fogyasztási trendektől. Az Európai Bizottság anyagai alapján azonban tudjuk, hogy az élelmiszerárak konvergenciája 80-90%-os volt Kelet-Európában, a ruha és az elektronikai termékek pedig kifejezetten drágábbak itt, mint Nyugaton. Ami még mindig olcsóbb keleten, azok a szolgáltatások (taxi, étterem), ebből azonban inkább a turisták fogyasztanak tömegesen, mint az itt élők. Az Eurostat becslése alapján ha egy eurokrata Brüsszelből Budapestre költözik, lakásbérléssel együtt (!) is körülbelül 93%-os árszintre kell számítania az uniós fővároshoz képest. (Most nem kívánok hangulatot kelteni azzal kapcsolatosan, hogy az EU saját eurokratáinak külön ilyen indikátorrendszert tart fenn, miközben a bérek általános monitorozása mennyire rendszertelen és megkésett.) Azaz míg az uniós bérekben a termelékenység okán óriási különbségek maradtak fenn, addig az uniós megélhetési költségek gyakorlatilag már találkoztak. (Sőt, tapasztalatom szerint Berlinben vagy egy olasz kisvárosban olcsóbban ki lehet jönni, mint Budapesten vagy Pozsonyban.) Azaz a magyar létminimum gyakorlatilag uniós létminimumnak tekinthető. Míg idehaza az ország negyede ez alatt él, addig Nyugat-Európában szinte senki, hiszen az ottani minimálbérek messze efölött vannak.
Ebből szinte máris egyértelműen látszik, hogy a bérek visszafogása, csökkentése nem lehet járható út, hiszen az a társadalom még nagyobb részének elnyomorodoásához vezetne. A roncstársadalom kiterjedésének jelei máris észrevehetők a mindennapokban. Egész egyszerűen ezek a bérek ezen az árszínvonalon nem fedezik a családok kiadási szükségleteit. De nem fedezik az államét sem. Nem csak a rendkívül alacsony foglalkoztatási szint és az egykulcsos SZJA miatt nincs elég adóbevétele a magyar államnak. Azért sem, mert ehhez a bérszínvonalhoz ennyi adóbevétel társul, míg a nyugati államok hasonló árakon vásárolnak mindent az állami alkalmazottak bérkiadásait kivéve, az ő adóbevételeik a magasabb bérszínvonal miatt automatikusan 4-5-szörösei a magyarnak a személyi jövedelemadózásban (és akkor a fogyasztási, hozzáadott érték és jövedéki adókról még nem is beszéltünk).
Sokszor szóba kerül az összehasonlítás Kínával. Mivel ott nincs társadalombiztosítás, nyugdíj, környezeti díj, stb, viszont szinte végtelen mennyiségben áll rendelkezésre munkaerő, ezért az ottani bérek nyomottak, nagyjából egy euró környékén szóródnak. Természetesen ehhez sokkal alacsonyabb megélhetési költségek is tartoznak. Azonban már Kína sem olyan olcsó, mint volt. Mivel nem OECD ország, pontos adataink nincsenek, de azt tudni lehet, hogy a kínai bértábla tetején már jócskán adódnak olyanok, akik három és fél eurónak megfelelő jüanért dolgoznak. Azaz a felfelé versenyző kínai gazdaság bértáblája lassan összecsúszik a lefelé versenyző magyarral. (A bolgárral már összecsúszott!) Gondoljunk bele, Kínában ma már több középosztálybeli él, mint az Egyesült Államok teljes lakossága!

Summa summárum, lefelé versenyezni lehetetlen. Egyszerűen nem valós út. Az európai árkonvergencia miatt a globális harmadik világba árazza ki magát lefelé, aki ezt teszi. Csakis a termelékenység növelése lehet a járható út. Ehhez pedig kitűnő foglalkoztatási, oktatási és képzési rendszerre van szükség (erről legközelebb). Ráadásul mivel az emlegetett egyenes meredek, a termelékenységbe történő befektetés gyors megtérüléssel jár. Ha húsz százalékponttal az uniós átlag 60%-áról 80%-ára tudnánk emelni a magyar átlagtermelékenységet (ez nagyjából Szlovákia vagy Szlovénia szintje), akkor a jelenlegi magyar bruttó bérek dupláját is ki tudnánk fizetni! A magyar családok megélnének, elkezdenének szolgáltatásokat vásárolni, ezáltal munkát adnának másoknak, nőne a foglalkoztatás. A magyar államkassza több mint megduplázhatná az adóbevételeit, nem kellene újabb és újabb kisadókkal maszatolnia, egyensúlyba kerülne a költségvetés, és fenntarthatóan (!) csökkenne az államadósság.
Ez van, ha felfelé versenyzünk. Ha lefelé, akkor ott a harmadik világ van. Amelyik már félig meddig mi magunk vagyunk.


Cimkék:
Megosztás
29 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

5. Pogátsa Zoltán 2012-06-22 12:40:21
Gyula, arra a következő cikkemben ígértem a választ. :D
4. Pogátsa Zoltán 2012-06-22 12:36:15
Bankár,
az, hogy ki is lesz-e fizetve, az a magyar szaxik erején múlik.
Olyat, h "kapitalizmus", sosem bíráltam. Szerintem ugyanis ilyen nincs is.
3. Gyula 2012-06-21 17:07:26
Jó a cikk, csak nyitva hagyja azt a kérdést, hogy hogyan lehetne az átlagtermelékenységet növelni.
2. bankár 2012-06-21 08:39:21
"Summa summárum, lefelé versenyezni lehetetlen...Csakis a termelékenység növelése lehet a járható út."

Minek? Hogy még nagyobb legyen a magyar termelékenység és a magyar átlagbérek közti szakadék? :))

" Ha húsz százalékponttal az uniós átlag 60%-áról 80%-ára tudnánk emelni a magyar átlagtermelékenységet (ez nagyjából Szlovákia vagy Szlovénia szintje), akkor a jelenlegi magyar bruttó bérek dupláját is ki tudnánk fizetni! "

Az, hogy ki tudnánk fizetni egyáltalán nem jelenti azt, hogy ki is lesz fizetve. Te is éppen erről írsz. :))
1. bankár 2012-06-21 08:33:12
" Gondoljunk bele, Kínában ma már több középosztálybeli él, mint az Egyesült Államok teljes lakossága!"

Látod kedves Pogi, mennyi jót tett a kapitalizmus. Te mégis keményen bírálod. :))
« Előző 6    1 2    

Szóljon hozzá!

Blogleírás

Pogátsa Zoltán blogja a globális gazdaságról, az Európai Unióról és benne Kelet-Közép-Európáról.

Pogátsa Zoltán

Cimkefelhő

Egyesült Királyság, , IMF, jegybank, önkormányzatok, szociálpolitika, infláció, csehország, Olaszország, Szlovénia, Szlovákia, Kína, KAP, Ausztria, költségvetés, Németország, Orbán, foglalkoztatás, Románia, Svájc, Offshore, USA, nagyvállalatok, Horvátország, Norvégia, adók, neoliberalizmus, bankrendszer, Izland, szocializmus, fenntarthatóság, EU, piac, Thatcher, Chile, élelmiszerárak, Lengyelország, eurózóna, Görögország, Északi Modell, Svédország, Írország, Finnország, D-Korea, romák, olaj, megszorítás, válság, nyugdíj, Barroso

Keresés

Blogértesítő - Pogátsa Zoltán

Iratkozzon fel az értesítőre és mi az új bejegyzésekről e-mail-t küldünk.

Kapcsolódó hírek az FN-ről

Hirdetés